hasítunk! vagynem

Egy kis beszámoló, hóvégi számvetés.

Nagy hullámvasutazás volt ez a hónap, és nincsenek illúzióim a következők felől sem... Az építkezés leállt, ilyen-olyan okokból, de várunk. Remélhetőleg heteken belül megoldódnak a dolgok, de ez egy folyamatos nyomasztódás. Utána sem lesz minden egy csapásra könnyű, tudom én - sőt! Minden szempontból új kezdet, ami kaland a javából...

A munka terén: ovifotózások úgy tűnt alakulnak, sok (amennyi jelen élethelyzetben belefért) energiát öltem a népszerűsítésbe, ovik elérésébe. Leveleztem is többel, még időpontokat is fixáltunk, aztán szép lassan minden lehetőség bezárult. Még várok egyre, de most kicsit jegelem a témát.
Ráfeküdtem hát a másik szívemcsücske projektre, a dokumentarista családfotózásra. Újjászültem a face oldalt, mellettem férj építgeti a közös vállakozás weboldalát - inspiráló, már amikor nem vagyunk éppen full reménytelenek mindketten...
És bekerültem egy dokus családfotós csoportba, ami sok mindent elindított bennem. Van mögöttem egy nem 100%-osan sikeres munka, éppen vonogatom le a tanulságait - összeomlást ügyesen kerülgetve.

Az egyik tanulság számomra:
Türelem. Kitartó munka. Nem vagyok ebben jó. Szeretek lendületből menni, és ugyanilyen vehemens eredményt is várok. Ha nincs, ellankadok. De le kell kicsit higgadnom, és a folyamatra nézni. Igazából most - 4 hónapos Móka mellett - még bőven a készülés időszakát élhetem. Arra is ráébredtem, mennyi tanulnivalóm van még. Fotózás terén is, azon belül a dokumentarista helyzetet is jól kezelni, mint olyat. Marketing terén pláne. Úgyhogy, kedves én, keep calm and learn!
Kitűztem magamnak a 365 napos fotós kihívást a következő évre. Kitartás tanulására is jó lesz.