Az évet betegségekkel kezdtük. A két kicsi, és én lázasan fekszünk három napja. Aludni nem nagyon tudok, mert a láz nem enged. Tehát megállás nélkül gondolkodom. Egyik pánikból a másikba esem.

Mivel ti lettetek a virtuális naplóm, most rátok öntöm mindezt.

Klímaválság van. Egy vulkanikus (!) szigetre (!) készülünk. Cunami, vulkánkitörés - csak a két legadottabb lehetőség. Ha ott halunk meg, azt sosem bocsátom meg magamnak.

Ugyanakkor nem tudhatom, mindenféle mi-lesz-ha félelem mentén nem élhetem az életemet. Itthon is megtörténhet bármi, bármikor. Mondjuk vulkánkitörés és cunami nem.

Van-e biztonság?

Vagy a biztonság csak egy illúzió?

A másik, szintén a biztonságról szól - anyagi értelemben. Jelenleg férj mondhatni digitális nomád, online, helyfüggetlenül dolgozik. Ez is teszi lehetővé, hogy menjünk.

De én? A fotózás, a családfotózás - ügyfeleket igényel, akiket el kell érni, ott, helyben, offline kapcsolódni velük. Kiépíteni az ügyfélkört. 4 éve tolom a szekeret, mégsem mondhatom, hogy nagyon fellendült volna a biznisz. Oké, mindig kisgyerek mellől, félárbócon működtem, de akkor is.

Kellene valami online megélhetés, de mi? Tegyem az energiát a fotózásba? Vagy valami mást találjak ki? Tanulni kellene valamit? Vagy a meglévő tudásommal kezdeni valamit?

Írás, magyar tanítás, művészetterápia, lelkigondozás - ezekhez van affinitásom. De mindbe még tenni kell, hogy felépüljön belőle valami használható. És mindezt online módon működő valamivé kellene transzformálnom?

Értitek, hogy az őrület kerülget...?

Lehet, hogy csak a láz teszi. (Nem.)

Imádlak titeket:

"Ne hagyd, hogy a sötétség, a betegség és a döntés utáni félelem a legrosszabbakat juttassa eszedbe. Gondolj arra a sok jóra is, amit kapni fogtok ettől az úttól. És ne felejtsd el, hogy a rossz súlyosabbnak tűnik, mint a jó, de ez nem feltétlen igaz.

Betegen próbálj meg ne ezekkel foglalkozni, nem sok jó sül ki belőle. (Tudom, mondani könnyű.)

Nézzetek Tűzoltó Sam-et meg Bajkeverő George-ot. Azok nagyon jól gyógyítanak.

És még az is eszembe jutott, hogy azért a fotózás mégiscsak a pillanat művészete, akkor is, ha le lehet előre egyeztetni azt a pillanatot. 

De abban, hogy nem tudhatod, mit hoz a kintlét, nemcsak a rosszak vannak benne! A jót sem tudhatod, amik az ott élés során derülnek ki lehetőségek, utak, kapcsolatok."

"Nem bírtam végigolvasni  mert ugyanezekkel küzdök csak pepitában, de jó hír, hogy elkapott a röhögés, ahogy olvastam. És ráébredtem, hogy milyen irracionálisak a félelmeim, ahogy olvastam a tieid. Szóval nyugi, ez egy nagy bullshit  találkozunk Tenerifén!"

"Mi amikor Azorira költöztünk (az is vulkanikus, óceán közepe...) azt mondogattam: Inkább a természet végezzen velem, mint egy betegség  oké, tudom ez így groteszk egy csöppet, de így volt, átadtam magam a helyzetnek, minden hónapban volt földrengés, meghittséggel éltem át, és nagy izgalommal fogadtuk, kihívásnak éltük meg ahogy egy kisebb hurrikán átvonulását is  Ja, igen az aggodalom nagyon marcangoló tud lenni, hát vedd észre! "AGGÓDOM" és tedd fel neki a kérdést? miért is? mi lehet a legrosszabb ami megtörténik? Ja, a munka - dolog-ügy 

 csak hagyd, hogy a "Nagy szellem" vezessen - mondaná az Indián 

amúgy szerintem jó ötlet a fotózás ott, forgalmas, turizmus egész évben..."

"Biztos vagyok benne, hogy a legfontosabbal már rég rendelkezel ahhoz, hogy amit szeretnél, ott megvalósítsd! A tettrekészség, nyitottság, kiváncsiság, igényesség, ami az eddigi tevékenységeidben is előrevitt, akkor is veled lesz - tudom 

 A teremtett világ sóvárogva várja..."