Batman in da house

Alkotás.
Kiindulás ő:

Előpakoltam különböző anyagokat - színes papír, selyempapír, átlátszó fólia, fotókarton, filcanyag, krepp papír, mintás csomagolópapírok. Olló, ragasztó.

A feladat felöltöztetni. Az, hogy ő kicsoda, rájuk van bízva. 

Szolidan kezdtük, itt még egy kislánynak indult M emberalakja...

Aztán S is nekilátott...

Ezt látva persze M tervei is módosultak.

 És beindult a szuperhős factory.

Megszületett Batman, akit aztán - kartonnal megerősítve a hátát - ki is kellett vágni, h játszani lehessen vele.

Ő pedig itt a másik Szuperhős, neve még kigondolás alatt:

Olyannyira siker koronázta ezt a kis projektet, h délután újra elő kellett pakolnom a cuccot, és következett Joker. Batman mégsem maradhat főellenség nélkül.

M ugyan segédkezett Joker kialakításában, de ő maga egy megmentendő hölgyeményt készített, aki mellesleg bennszülött.

És a Szuperhősét átállította a sötét oldalra, gonosz szemöldökkel.

terelődés a mederben

Muszáj valamiféle mederbe terelnem magunkat. Amúgy próbálok lavírozni az unschooling irányelvű szabad tevékenység általi tanulás, és a szervezett, irányított oktatás között, magam sem egészen vagyok még vele tisztában, miben is hiszek ezen a téren.
Az biztos, h szeretek időt és lehetőséget hagyni arra, h belemerüljenek az épp őket érdeklő akármibe, szeretem, ha komolyan veszik magukat (márpedig a gyerekek általában úgy csinálják), támogatom is őket ötletekkel, továbbfejlesztéssel.

Zárójelben jegyzem meg, az árnyjátéknál pl én voltam a hangfelelős - volt youtube-ról banyakacaj, a banyatanyára érkezéskor hátborzongató zene, a szerelemesek megmenekülésekor romantikus dallamok. Segítettem nekik a meglévő bábokon túl szükséges extra "szereplők" (szivecske a párocska feje fölé, pókháló, csapda...) elkészítésében. Készítettek pénzeket meg jegyeket, amit kiosztottak az érkezőknek, h megvehessék a belépőjüket a műsorra. Zárójel bezárva.

Na de, valamiféle ütemterv mindenkinek jót tesz, a tervezés a célbaérés érzésével ajándékoz meg. Úgyhogy elterveztem a hetet.
Tavaly órarenddel indultunk, amit aztán szép lassan elhagytunk. Most, látva a gyakorlatot, nagyobb blokkokat tervezek egy-egy napra. Ami persze mégsem jelent tantárgyi szeparálást. Hiszen az olvasás-írás mentén zajló napunkon illusztráció rajzolása máris vizuális nevelés, az olvasnivaló tárgyától függően pedig lehet épp környezetismeret is.
Az alkotás napon mindig van komolyzene hallgatás, és alkotókról olvasunk, írunk, amibe egy kis történelem is befigyel.
A számítógép napot a szükség hívta életre. Eddig hétvége volt a mesenézés, számítógéphasználat lehetőségének ideje. De hihetetlenül izgatja őket, rettentően várják. Mondjuk persze, hiszen apjuk-anyjuk a számítógép előtt dolgozik. Azért kíváncsi lennék, mennyi időt töltenének előtte, ha nem szabnék én határt... Lehet, h csak bátorság kéne kipróbálni, és bennük való bizalom, h érzik, mennyi kell nekik, és beállna egy egészséges szintre az igényük. Mindenesetre most azt találtam ki, h lesz egy számítógépes tanulónap, aznap a gépen számolunk, angolozunk, szókeresőzünk, Egyszer volt az élet-et nézünk, számtalan kreatív módja kínálkozik a tanulásnak.
Aztán van számolás nap, hát itt matekozunk. Kevésbé vagyok lelkes, de azért ezt is lehet izgalmasan, tudom én.
És a péntek fixen a kísérletezés napja, Apa vállalása. Ami meg ugye fizika, kémai, biológia, meg amit akartok.

Amúgy a kis kerek képecskék az évszakokról akkor kerültek fel, amikor szembesültem vele, h S még nem tudja őket, és aztán jóval később sorolta ebben a sorrendben: tél, tavasz, nyár, ősz. Akkor jöttem rá, h megtette a hatását, h ott volt a konyhában előtte - konkrétan ez alapján tanulta meg az évszakokat.

A mai íráshoz, ami a titkos projektünk része, térképet kellett böngésznünk, és ismeretterjesztő filmet nézni. Meg rajzolni. (A halon a csíkos micsoda majd kiderül, h micsoda. Ha eljön az ideje.)

Délután, S pihenőidejében pedig a Tündér Lala van soron  (de szerettem én is), miután a Szeleburdi családot végigolvasta. Na tessék, az olvasás valójában mindennapos tananyag.

esküvősdi

Voltunk esküvőn, a menyasszonyt tizenéves kora óta ismerem, és nagyon-nagyon szeretem, öröm volt ott lennünk! 

A gyerekek pedig szórták a szirmot, ahogy azt kell.
Kivonuló zeneként rendhagyóan bulis számot választott a pár, az én kölkeim persze rögtön riszálni kezdtek rá...  

 

Idejét sem tudom, mikor vettem részt vendégként egy esküvőn - nem mintha nem lenne élmény végigfotózni, de azért ez így egészen másfajta élvezet! 

A fotós kedves barátom, többször dolgoztunk is már együtt, úgy kellett leállítanom magam, h ne azon járjon az eszem, hova állnék, hol kattintanék én is... 

kenyér és cirkusz

Apa szülinap.
"Lábtörlő" - hogy mégse csak snasszul virsli legyen a menü. (recept)
(A végén elfelejtettem tojással bekenni. Azé' nem szép fényes.)

A gyerekek műsorral készültek. Délelőtt gyakoroltak...

Este pedig premier. A sztori az égnek álló hajáról Napfiúnak keresztelt hősről, és az erdőben (vesztére) szívesen kóborló királylányról szól. Természetesen jön a banya, vagyis parancsára a szolgája, aki elrabolja a lánykát, és pókhálóba köti, hogy majd alkalmas időben gazdája megfiatalodhasson általa..  De Napfiú megmenti - elegánsan átlépve a neki készített csapdát -, és boldogan élnek, míg meg nem halnak, hepiend. A banya még jól leszidja a szolgát, hogy hát miért nem állított őröket a pókhálóhoz, mire  a szolga (S) elmésen megkérdezi, h mégis kiket, pókokat? Na ezen szétröhögték magukat a próbán, az előadáson pedig úgyszintén, olyannyira, h a nagyérdemű nem igazán értette, h mi olyan vicces, de mindenki díjazta a jókedvüket. Összességében nagy sikert arattak, hálás közönség előtt.

a banya

itt a pókhálóban lógó lány

a Napfiú színre lép

hősi küzdelem, banyaszolga + Napfiú

esős idők fejtörői

evészet

Tortát sütöttünk, mert Apa szülinapi bulija közeleg. A kedvenc sajttorta készült, amiről már írtam receptet tavaly, de ez most egy tutibb, könnyebb is, és finomabb: mandulás-fehércsokis csoda INNEN.

B pedig élete első önálló evészetét produkálhatta a mai napon. Azért a tányért is tesztelte íz-ügyileg.

Amikor megkapta bele a banán falatkákat, rögtön tudta, mi a dolga, és neki is látott. Nem könnyítettem meg a dolgát, a banán csúszós... de sikerre vitte az ügyet.

És csodájára járt a nép.

Közben sütöttünk.

A végeredmény pedig rendkívüli módon finom lett.

a neki megfelelő módi

S más tempóban, más természetű lendülettel, más irányú érdeklődéssel működik, tanul, mint M ennyi idősen. Teljesen másképpen. Szembesülök vele, micsoda új kihívást jelent. Meg kell találnom hozzá is az utat. Hiába indulok el a bejárt ösvényen, nem találkozom vele. Ő másfelé kóborol.
És ők csak ketten vannak...
(B lesz a harmadik, eltervezhetetlen rejtély.)

Tisztelt Igazgató úr! 

Felháborít, ahogy a gyermekemet a képességei alapján diszkriminálják az iskolában. Móricka matematikából sorra hozta haza a rossz jegyeket. Megkérdeztük a tanárnénit, hogy mi lehet ennek az oka. Azt a választ kaptuk, hogy Móricka sajnos nem tud együtt haladni a többiekkel. Több gyakorlásra, több magyarázatra lenne szüksége, de a tanterv szerint tovább kell menni. Fogadtunk egy korrepetítort. Ezzel a segítséggel tökéletesen megértett mindent. Viszont a jegyei nem javultak, mert Mórickának mindig abból kellett a témazárót írnia, ahol az iskolai tanárnéni tartott az anyagban, és nem abból, ahol ő tartott a korrepetítorral.
Igaz, hogy ez nekem egy külön vagyonba kerül (amit a korrepetítornak fizetek), de bizonyítéka annak, hogy a gyermekem képes megtanulni minden olyant, mint amit a többiek. Tehát úgy is nézhetjük a dolgot, hogy Móricka matematika érdemjegyei nem a gyermekem képességét minősítik, hanem az Önök "Móricka-tanítási" képességét. És ha innen nézzük, akkor a teljesítményük siralmas.

Gyermekem nincs egyedül ezzel a problémával az osztályban. Sokan kényszerülnek korrepetálásra.

Tisztelt igazgató úr! Legyen kedves elmagyarázni nekem, hogy mi az oka annak, hogy nem képesek az én gyerekemet neki megfelelően tanítani?!

Az is elfogadható, hogy ha kimondja: ez az iskolarendszer nem tud vagy nem akar törődni a lassabbakkal, vagy az ilyen-olyan okból lemaradókkal. Tehát a gyermekem nem a saját képességei áldozata, hanem az iskolarendszeré, ami vele nem tud megfelelően foglalkozni.

Az viszont nagyon nem tetszik, hogy az iskola nem képes az én gyermekemet neki megfelelően tanítani, mégis az én gyermekem van megbélyegezve rosszabb képességűnek.

Megtisztelő válaszát várva,
maradok tisztelettel,
Móricka Apuka

"Nem a gyereknek van tanulási zavara, hanem az iskolának tanítási zavara." (Gyarmathy Éva)

a lego örök

Duplozni kezdtek a fiúk.

Mindaddig sima ügy is volt, míg B rá nem hasalt az S által nagy műgonddal megépített emeletes házra... Na ezt már S nem vette túl jó néven. Végül nevettünk, h B szeretett volna beköltözni, de sajnos nem az ő mérete volt az épület...

Aztán M is ihletet kapott, és készített egy csúzlit, így:

Átnyergelt a legora, lett abból is csúzli, a gumikarkötőt kreatívan felhasználta hozzá:

Láttunk a neten egy ötletet, nosza M keresett lufit - én nem is értem, honnan talált, először rajtam követelte, adjak már neki, felháborodott, h nem tudok, de aztán a következő percben már fújta fel...

És készült egy lufimeghajtású legókocsi.