Sok kérdés kavarog bennem. Világos, hogy _számomra őrjítő módon_ döntéshelyzet előtt állok.
Követek blogokat homeschooling, unschooling témában, olyanok írásaival találkozom, akik hasonló helyzetben vannak, és épp szintén őrlődnek, olvasok könyveket nevelésről, tanulásról, elemzem az életünket, próbálom levonni a tapasztalatokat arról, nekünk mi válik be, és mi az, ami tutira nem megy. Gondolkozom, agyalok megállás nélkül.
Próbálom megérteni, mit jelent a tanulás, mit a nevelés, mit tesz ehhez hozzá egy intézmény, egy iskola, egy tanár, egy szülő... és mit maga a gyerek.
Lelkesedés általi tanulás, igen, ebben hiszek, tudom, hogy így működik. De mégis, hogyan is megy ez a gyakorlatban.
És amikor már azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e, vagy lány, akkor olvasom azt, amit olvasnom kell, például ezt ITT:
Az unschooling kifejezés által sokkoltakat szeretném megnyugtatni, hogy az unschooling nem antischooling, nem a "nő magától, mint a dudva" eufemisztikus kifejezése. Az unschooling szó eredete a 60-as évekből, a coca cola és a pepsi harcok hőskorából származik, ekkor nevezte magát a pepsi ugyanis uncola-nak, és innen lett az unschooling kifejezés (kicsit lelombozó, nem?). A gyakorlatban ez egy fajta gyengéd, saját ritmusú tanulás, aminek a középpontjában a tanuló és nem a tanító áll. A szülő szerepe ebben a folyamatban a tanulásnak kedvező környezet biztosítása, a jelenlét, az ötletek elővezetése.
Na így van, hát legyek már vele tisztában én is. Mert egyenlőre nálam a bizalom azt jelenti, nem leszek az őt/őket nyúzó tanár, nem akarom, hogy a kapcsolatunk rovására menjen az itthoniskola. Bízom a gyerekem kíváncsiságában, nyitottságában, tudásszomjában, az ismeretszerzés szeretetében. Ugyanakkor egyenlőre nálam a bizalom azt nem jelenti, hogy mindenféle külső (általam jövő) beavatkozás nélkül, csak hagyom őt magában, hogy majd lesz, ahogy lesz. Szeretek ismereteket átadni, élvezem, hogy rácsodálkoznak az együtt megismert, megértett dolgokra.
Annyi minden van, amiről szeretném, ha tanulnának! A magyar történelem, a világtörténelem,
aztán nyelvtanulás, a számítógép okos és hozzáértő használata, a magyar nyelvtan szépségei és törvényszerűségei, a csodálatos magyar irodalom, művészetek...
Ugyanakkor a hogyan-ba való belegebedésemben elfeledkeztem arról, hogy igazából nem is ez az elsődleges kérdés, hanem inkább a miért!
Miért is csinálom?
Ma reggel Apa korán elment, a gyerekek pedig még aludtak - ez nagy szó! Általában S ébreszt.
Így csodálatos módon én voltam egyedül a lakásban ébren, és volt egy kis ajándék időm a MindenTitkokTudójával. Leroskadtam elé, és próbáltam csak kihányni magamból az elmúlt napok gyötrődéseit. Kiürülni. Rá figyelni. Vezetést kérni.
Kinyitottam a Bibliámat, és a kezembe akadt egy könyvjelző, amire egy régi tanítás jegyzetét írtam. Több gondolat is megszólított.
Azért vagyok a világban, hogy sáfárkodjak a teremtettséggel. Hogy gondoskodjak, hogy jól rendezzem, használjam, amit kaptam. A természet, a környezetem, a házam, házastársam, a gyerekeim őrzője vagyok. A személyiségem, a lényem Jézus hordozója. Változást munkáló remény.
Emlékszem, akit jegyzeteltem, lelkesedéssel hangsúlyozta, mennyire fontos a tudás. Hogy minőségiek legyünk, hogy amit adunk a világnak, az valami kiváló legyen. Feladatul tűzd ki, hogy valamiben válj profivá! Igenis keress valamit, amiben kiváló tudsz lenni!
A cél, a tehetség kibontakoztatása a világ számára. Megélni azt a gazdagságot, hogy van miből adnom! Kinyitni a magam gazdagságát a világ számára, adni, és befogadni.
Jó volt visszaemlékezni ezekre a gondolatokra.
A gyerekeim tanítása, tudásuk gazdagítása, a megismerésben való vezetésük, ennek fontosságának megtanítása a feladatom. És vezetni őket abban, hogy megtalálják azt, amiben jók lehetnek. Táplálni a hitüket abban, hogy kiválóak legyenek, és ezáltal gazdagítsák a világot. Hogy az életük, a személyük ajándék legyen, amit bőkezűen szórhatnak.
Követek blogokat homeschooling, unschooling témában, olyanok írásaival találkozom, akik hasonló helyzetben vannak, és épp szintén őrlődnek, olvasok könyveket nevelésről, tanulásról, elemzem az életünket, próbálom levonni a tapasztalatokat arról, nekünk mi válik be, és mi az, ami tutira nem megy. Gondolkozom, agyalok megállás nélkül.
Próbálom megérteni, mit jelent a tanulás, mit a nevelés, mit tesz ehhez hozzá egy intézmény, egy iskola, egy tanár, egy szülő... és mit maga a gyerek.
Lelkesedés általi tanulás, igen, ebben hiszek, tudom, hogy így működik. De mégis, hogyan is megy ez a gyakorlatban.
És amikor már azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e, vagy lány, akkor olvasom azt, amit olvasnom kell, például ezt ITT:
Az unschooling kifejezés által sokkoltakat szeretném megnyugtatni, hogy az unschooling nem antischooling, nem a "nő magától, mint a dudva" eufemisztikus kifejezése. Az unschooling szó eredete a 60-as évekből, a coca cola és a pepsi harcok hőskorából származik, ekkor nevezte magát a pepsi ugyanis uncola-nak, és innen lett az unschooling kifejezés (kicsit lelombozó, nem?). A gyakorlatban ez egy fajta gyengéd, saját ritmusú tanulás, aminek a középpontjában a tanuló és nem a tanító áll. A szülő szerepe ebben a folyamatban a tanulásnak kedvező környezet biztosítása, a jelenlét, az ötletek elővezetése.
Na így van, hát legyek már vele tisztában én is. Mert egyenlőre nálam a bizalom azt jelenti, nem leszek az őt/őket nyúzó tanár, nem akarom, hogy a kapcsolatunk rovására menjen az itthoniskola. Bízom a gyerekem kíváncsiságában, nyitottságában, tudásszomjában, az ismeretszerzés szeretetében. Ugyanakkor egyenlőre nálam a bizalom azt nem jelenti, hogy mindenféle külső (általam jövő) beavatkozás nélkül, csak hagyom őt magában, hogy majd lesz, ahogy lesz. Szeretek ismereteket átadni, élvezem, hogy rácsodálkoznak az együtt megismert, megértett dolgokra.
Annyi minden van, amiről szeretném, ha tanulnának! A magyar történelem, a világtörténelem,
aztán nyelvtanulás, a számítógép okos és hozzáértő használata, a magyar nyelvtan szépségei és törvényszerűségei, a csodálatos magyar irodalom, művészetek...
Ugyanakkor a hogyan-ba való belegebedésemben elfeledkeztem arról, hogy igazából nem is ez az elsődleges kérdés, hanem inkább a miért!
Miért is csinálom?
Ma reggel Apa korán elment, a gyerekek pedig még aludtak - ez nagy szó! Általában S ébreszt.
Így csodálatos módon én voltam egyedül a lakásban ébren, és volt egy kis ajándék időm a MindenTitkokTudójával. Leroskadtam elé, és próbáltam csak kihányni magamból az elmúlt napok gyötrődéseit. Kiürülni. Rá figyelni. Vezetést kérni.
Kinyitottam a Bibliámat, és a kezembe akadt egy könyvjelző, amire egy régi tanítás jegyzetét írtam. Több gondolat is megszólított.
Azért vagyok a világban, hogy sáfárkodjak a teremtettséggel. Hogy gondoskodjak, hogy jól rendezzem, használjam, amit kaptam. A természet, a környezetem, a házam, házastársam, a gyerekeim őrzője vagyok. A személyiségem, a lényem Jézus hordozója. Változást munkáló remény.
Emlékszem, akit jegyzeteltem, lelkesedéssel hangsúlyozta, mennyire fontos a tudás. Hogy minőségiek legyünk, hogy amit adunk a világnak, az valami kiváló legyen. Feladatul tűzd ki, hogy valamiben válj profivá! Igenis keress valamit, amiben kiváló tudsz lenni!
A cél, a tehetség kibontakoztatása a világ számára. Megélni azt a gazdagságot, hogy van miből adnom! Kinyitni a magam gazdagságát a világ számára, adni, és befogadni.
Jó volt visszaemlékezni ezekre a gondolatokra.
A gyerekeim tanítása, tudásuk gazdagítása, a megismerésben való vezetésük, ennek fontosságának megtanítása a feladatom. És vezetni őket abban, hogy megtalálják azt, amiben jók lehetnek. Táplálni a hitüket abban, hogy kiválóak legyenek, és ezáltal gazdagítsák a világot. Hogy az életük, a személyük ajándék legyen, amit bőkezűen szórhatnak.
it's time to STOP going through the motions of living, and START living.
Are you willing to do that now? Or are you going to wait until all life energy drains out of you and your loved ones who are trying to support you at this very moment? You were not born to follow rules and regulations. Living starts with dreaming. So dream, dream friend, and let dreams show you the path to your bliss.
Amikor belevágtam, nem voltak elképzeléseim... őszintén: FOGALMAM SEM VOLT a hogyanokról. De azt látom, bámulatos módon kapom az instrukciókat pont ott és pont akkor, amikor kell. Ennyire még sose éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Kívánom neked is ennek az érzésnek a megélését!
VálaszTörlésKöszönöm...!
Törlés