34

34 évem elszelelt, és hálás vagyok minden napjáért. Bár minden egyes napra persze nem emlékszem, de tudom, mind kellett, ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok. Hálás vagyok az életemért, az emberekért, akik körülvesznek, a környezetért, amiben élhetek, a céljainkért, álmainkért, amiket közösen nevelgetünk, dédelgetünk Férjjel, és a Minden Titkok Tudójának elmondhatalan szeretetéért, amivel körülölel, elhalmoz, életre emel újra meg újra.

A szülinapom csodásan telt. Egyedül M hiányzott belőle, ő még táborozik. Dinnye tortát kaptam, amit este, a citromos illatú S ajándékgyertyának a fénye mellett falatoztunk együtt, a kertben. Strandon voltunk, egy közeli bányatónál. B életében először, lassacskán bemerészkedett a vízbe, és pancsolt végül rendesen, ahogy azt kell!

A szomszéd pokrócon heverőket B teljesen elbűvölte, és mivel elfogadtuk az édességet az idegenektől, ennek eredményeképp bevezetődött a bűnös nyalókázás világába.

Miközben úsztam a kellemesen hideg, tiszta vízben, rám nehezedetek gondolatok, amik miatt súlyos reménytelenséget éreztem. Imát formált a lelkem, elkeseredett sóhajt. Aztán a hátamra feküdtem, hadd tartson, vigyen a víz. És pont a fejem fölött egy kicsi, szív alakú felhőköteg nézett vissza rám. Semmi extra, de mégis, beszélt hozzám Isten ezen a képen keresztül. Mert nincs reménytelenség ott, ahol szeretet van. A szeretet mindent legyőz, a szeretet mindennél több, a Szeretet maga az Isten.