Elmentünk a Tudósok Éjszakája rendezvénysorozat részeként robotot építeni. Roboskiccet, egész pontosan.
Egész napos program keretében lehetett robotozni, kaptunk mindenféle alkatrésznek valókat (flakon, papírpohár, hurkapálca, krepppapír, vécépapír guriga...), kettő darab filctollat, meg egy kis motort. Aztán hajrá, mehet a móka.
A cél egy rekord megdöntési kísérlet - 500 db rajzoló robotot terveznek egyszerre elindítani majd az éjszakai alkalmon. Mi hozzájárultunk három, nagggyon menő példánnyal! Amiket ott is hagytunk, versenyhelyzetben. Hogy mik az elbírálási szempontok, nem tudjuk, de mi szeretjük a kis robotjainkat, és ez a lényeg. A rekordbuli után haza is hozzuk őket.
Én, be kell, hogy valljam, totál tanácstalanul álltam, amikor S odahozta a készülő robotot, hogy akkor ez most hogy is fog mozogni... De Apa ura volt a helyzetnek, propeller, kiegyensúlyozás, satöbbi...
S sziporkázott, tele volt ötletekkel, javaslatokkal. Sejtettem, h így lesz, a szabad szárnyalás, a kreatív megvalósítás az ő asztala. Főleg miatta szerettem volna erre a programra eljönni.
M tanácstalanul indult, nehezen tervezett, érződött, mennyire bizonytalan tud lenni, ha nincs utasítás, amit követhetne, pedig versenyhelyzetben - amitől ő nem tud elvonatkoztatni - jó volna tudnia az elvásárokat... Stresszelte az egész, leblokkolt. Aztán javaslatomra elkezdte kidíszíteni a még robothoz köze nincs papírpoharát, és akkor már feloldódott, végül Apa segítségével el is készült a roboskicc.
S pedig az első elkészült robot után teljesen belelkesedett, és nekiállt alkotni egy másodikat is...
...aminek többen csodájára jártak, merthogy kiemelkedett a többi közül két pohárnyi magasságával, plusz a tetején a két, nyitott, kukabúváros kukával.
A cél egy rekord megdöntési kísérlet - 500 db rajzoló robotot terveznek egyszerre elindítani majd az éjszakai alkalmon. Mi hozzájárultunk három, nagggyon menő példánnyal! Amiket ott is hagytunk, versenyhelyzetben. Hogy mik az elbírálási szempontok, nem tudjuk, de mi szeretjük a kis robotjainkat, és ez a lényeg. A rekordbuli után haza is hozzuk őket.
Én, be kell, hogy valljam, totál tanácstalanul álltam, amikor S odahozta a készülő robotot, hogy akkor ez most hogy is fog mozogni... De Apa ura volt a helyzetnek, propeller, kiegyensúlyozás, satöbbi...
S sziporkázott, tele volt ötletekkel, javaslatokkal. Sejtettem, h így lesz, a szabad szárnyalás, a kreatív megvalósítás az ő asztala. Főleg miatta szerettem volna erre a programra eljönni.
M tanácstalanul indult, nehezen tervezett, érződött, mennyire bizonytalan tud lenni, ha nincs utasítás, amit követhetne, pedig versenyhelyzetben - amitől ő nem tud elvonatkoztatni - jó volna tudnia az elvásárokat... Stresszelte az egész, leblokkolt. Aztán javaslatomra elkezdte kidíszíteni a még robothoz köze nincs papírpoharát, és akkor már feloldódott, végül Apa segítségével el is készült a roboskicc.
A hármak:
Élménydús időtöltés volt, mindenki kellemesen elfáradt, egyesek már ott helyben pihenni is tértek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése