2015. november 27., péntek

dolgozó anyuka

Az előző poszt címe jelenleg felfüggesztés alatt, ugyanis pedagógusanyuka szabadságra ment, és most fotósként dolgozik ezerrel. Így Karácsony előtt mindig több a munka, amit rettentő mód élvezek, még ha hajtós is. Ovis fotózások, családmesék, egyéni kívánságok ajándék gyanánt...
Mivel imádom csinálni, ezért hajlamos vagyok reggel gép elé ülni, és retusálni estig, hajnalig. Néha ugyan felállok a munka mellől, de alapvetően ilyenkor el tudok felejtkezni minden szükségletről, és más jellegű kötelezettségekről is. Éljen a lelkesedés, és a maximalizmus.
Ugyanakkor ilyenkor is úgy tudnak jól működni a napok, ha a gyerekek nem veszítenek el teljesen, míg tart a hajtás.
Optimálisan ilyenkor is délelőtt tanulunk, aztán ebédet főzök, eszünk, délután néhány óra szabad foglalkozás (=Anya dolgozik), este közös vacsi, és éjszaka a második műszak a retusálásban (=Anya ismét dolgozik). Meg persze közben a karácsonyi készülődés, ajándékok kigondolása, és gyártása, meg tanulás (kéne) a kreszre, amiből hamarosan vizsgázom... (Igeeen, elkezdtem!) Lelkigondozás műhelymunkák is zajlanak, plusz még egy nagyobb vállalás ígérkezik a jövőben, szóval sűrű, de az sose baj. Csak okosan kell beosztani a perceket. Jusson is, maradjon is, mindenre, ami fontos.

Hadd mutassak néhányat az elmúlt napok, hetek kincseiből!
Egy szívemnek nagyon kedves család, csupa szeretet az otthonuk, remélem visszaadják a képek azt a szépséget, ami bennük, közöttük van:

























A fullos 'munkanapokon' M rendszeresen mellém ül, és figyeli, ahogy dolgozom. Néha kérdez, néha magyarázok magamtól, néha csak néz. És tanácsokat ad, javaslatokat tesz, amik hasznosak, és meg is fogadom őket. Kérte, h tartsunk fotó órákat is. Naná, hogy persze! :)

Ovis fotózás: napközben! És aztán a megszokott egyéni is.
Bent töltök egy napot a gyerekekkel, így a beállított fotózáskor már ismerősként találkozunk, és nem mellesleg megmutathatom mindazt a mókát, ami ilyenkor történik, és amit eddig csak az óvónéni láthatott... :) Buzgó naposok a reggelinél, futkosás az udvaron, játékba feledkező, legoűrhajót röptető fiúcskák, hasukat kitömő, anyukásat játszó kislányok. Cukiság.











Mondtam már, hogy szeretem a munkám?

1 megjegyzés:

  1. NAGYON jó képek, és a családiak tényleg teli vannak szeretettel. Az ember azt kívánja, hogy ő is ott legyen, velük.
    Nálunk is most lettek fotós, pontosabban photosphopos tanulás - persze nálunk még az a lényege, hogy Gaspar a mese (éppen valamelyik, akármelyik aktuális kedvenc) részese lehet tőle - Márton lúd, vagy tűzoltóállomás, vagy mindegyik egyszerre. 10 éves korára profibb lesz belőle, mint mi, ha nem kötjük fel a gatyát!

    VálaszTörlés