2016. február 8., hétfő

habok közt

És igen, megvalósult az első nagy vállalkozás - elmentünk usziba!



Miután a közeli uszoda honlapjáról felvilágosultam, h ott csak hétvégén szabad a kismedence, mert oktatás zajlik nonstop, így egy távolabbi, de még mindig nem messzi másik uszit terveztünk be. B-t a hátamra kötöttem, mert lógott az eső lába, és múltkor már babakocsiztunk esőben, ami macerásabb. Lépcsőzni, villamosra, buszra emelni meg még inkább. Szóval mindenkinek pakk a hátára, úszócucc szétosztva, irány a habok közé.

Amikor odaértünk, derült ki, h igazából itt is hasonló a helyzet (nem is tudom, miért nem kérdeztem utána), és épp foglalt a kismedence, egy osztályt oktatnak. De röpke három óra múlva szabad a pálya! Uhh. Az eső esik, tele vagyunk cuccal, most mi legyen. Oké, nem hagyjuk elrontani az uszis napunkat, elmentünk egy néhány megállónyi távolságban lévő bevásárlóközpontba, ott is egyenest a játszóházba. Fél órácska búfelejtő játszás elégnek is bizonyult. Aztán még nézelődtünk egy antikváriumban, beszereztük Vernétől a Nemo kapitányt, ettünk egyet, aztán mivel B eléggé nyűglődött, magamra kötöttem újra, és elindultunk visszafelé. Az eső egyre erőteljesebben szemerkélt, szóval a játszóterezés kiesett. Lassan sétáltunk, közben játszottunk - amit mondok, annak az utolsó betűjével mond a következő egy szót. De most, nehezítésképp csak ételt lehetett választani, így a csigalevestől az egérbecsinálton át a takonypüréig volt ott minden...


De, végre-valahára, mindenki örömére, beléptünk az uszodába (újra), megvettük a nemolcsó jegyeket (inkább csak 2hetente kéne ez a luxus...), és irány az öltöző!

Amikor a medencéhez mentünk, B-t vittem a kezemben - és elestem a lépcsőn! Valószínűleg túlságosan előreléptem, és lecsúszott a papucsom. Miközben estem, olyan érdekes, valahogy lelassult az egész, emlékszem, h ránéztem B-re, és tudtam, itt mindenfelé csempe van, úgy kell esni, h ő ne sérüljön meg. A bal karomban ült, így a súlypontomat valahogy áthelyeztem és jobbra húztam az esés során magunkat. A fejünk öszekoccant, de ezt leszámítva nem lett baja. Én lecsúsztam néhány lépcsőfokot, a jobb alkarom a könyökömig végig lehorzsolódott, a jobb lábamon is bokán, vádlin feljött a bőr. Hát, percekig ültem ott lépcsőn a síró B-vel, és nem nagyon tudtam megszólalni se. (Azóta szép lila is mindenem.)
Míg a parton regenerálódtam, M és S már be is vetődtek a vízbe, irtóra élvezték.


Végül B is jól elbulizott velem a medencében (miután hősiesen vízbe engedtem frissen sérült, sajgó végtagjaimat), lassan engedett fel, de amikor megszokta a közeget, már beugrálni is akart (volna) a nagyokkal együtt. Fröcskölőzött az idős nénikkel, kokettált az úszómesterrel, úszódeszkát "vezetett" (brümm-brümm), és röhigcsélt nagyokat.






Másfél órán át lubickoltunk,  S megtanult bukfencezni a víz alatt!


Kimerültek, elfáradtak, én büszke vagyok magunkra, jó kaland volt!

3 megjegyzés:

  1. Jaj!!!! Ez az esés!!! Annyira sajnálom.... 💕❤️💕
    Épp mi is tegnap voltunk uszodában, és pont gondoltam rád, hogy milyen bátor vagy (hozzám mérten biztosan), hogy három gyerkőccel elmész!

    VálaszTörlés
  2. Innen küldök egy nagy virtuális hátbaveregetést! Igazi belevaló anyuka poszt!

    VálaszTörlés
  3. Köszi, kedveseim, annyira kell a megerősítés! Rájöttem, h az enyhe maximalizmus mellett elismeréshiányban (is) szenvedek... Szóval köszi!! :) Jessz!

    VálaszTörlés