2016. április 10., vasárnap

poppolás

Képzeljétek, rendeltem párnapop cimkét, Apa pedig logót tervezett... őrületesen komolyan vesszük magunkat.

Egyre inkább erősödik bennem a meggyőződés, hogy a tanulás nem információ halmozása a fejben. Vagy infótömés a fejbe. Elkezdtük ezt a párnapop bizniszt, és olyan érdekes út ez számomra is. Tanulok belőle, nem csak varrni. (Azt is.) 

Tanulok hinni valamiben, amire egy gyerekkorból jövő hang folyton lehúzna, azt mondva, ez hülyeség, nem komoly dolog, foglalkozz valami értelmessel. 

Tanulok kitartóan alkotni, őrizni a munka örömét. 

Tanulok hallgatni a kreatívitásra magamban, és csak ahhoz az anyaghoz nyúlok, ami érzem, h megmozgat. 

Tanulok ihletből dolgozni. 

Tanulom M-t bíztatni, elégedettségre nevelni, újrakezdésre ösztönözni, szabad kezet adni neki a tervezésben. 

Tanulok együtt munkálkodni vele valami olyasmiben, ami nekem is szívügyem lett. 

Tanulom, hogyan adjuk el magunkat. 

Tanulok várni csendben, amikor úgy érzem, mindent megtettem. 

És dédelgetem ezt az egészet, mint egy gyermeket. 

Kisimulok tőle, feltölt és megújít. Remélem, ebből a gyerekek is tanulnak - valami értékesebbet, mint a főnév gyakorlása. (Bár ha azt vesszük, a nyelvtannak ez a része speciel szerintem élvezet.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése