2015. március 27., péntek

művészek vagyunk

De tényleg!
Mert alkotunk, egyedit, és élvezzük is!

A gyerekeket megihlette a kiállítás, az ott látott festmények alapján mi is elkezdtünk itthon szabadabban gondolni a képkészítésre, és a festék mellé előpakoltunk különböző tárgyakat - a fonálon, kartonpapíron, papírgalacsinokon, vécégurigán és (nemvécé)kagylókon túl egészen az építőkockákig, dinókig.


És mindenki nekiállt...




S nem konkrét tervvel indult, csak úgy szabadon. M viszont próbált formákat kihozni, így készült nála arc két kagylóból, meg építőkockából, és hóember gurigából.



M a ragasztópisztolyt már teljesen ügyesen használja egyedül.


Még került a képbe egy kutya és egy dinó is, behavazott tájon sétálgatva. Alul pedig egy csigavonal.


S bátran lépett ki a két dimenzióból, ő kezdte az állatok képre helyezését, és merészebben komponált.



 Még az ecsetet is be kellett áldozni. Imádom azt a szabadságot, ahogyan alkot!




M szeretett volna Csáji Attila Üzenetek című képeihez hasonlót készíteni. Hullámos kartont használt.


Aztán amikor elkezdte lefesteni, jött a baj. Mert a vizes festék eláztatta a hullámpapírt, és kezdett szétfolyni, ellapulni a hullám. M egy kisebb kiborulás után végül fogta, és levágta a papír lefestett sarkát. Maradt festéktelen. Kudarckezelésből, szigorúan önmagához mérve - ötös!



És, hogy még csillagot tehessek a gondolatbeli ötöse mellé, elkészítette az Üzenetek lefesthető verzióját, kisebb változatban, és nem papírt, hanem fadarabokat használt.


Még én is összedobtam egy valamit, amíg B elvolt a papírok gyűrögetésével. Aztán megelégelte a bohém művészvilágot, és aludt egy nagyot a mei-taiban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése