rendhagyó karácsony

Amikor az utazás gondolata megszületett, kacérkodtunk a gondolattal, hogy a Karácsonyt kellene így, egészen új formában megélni. Utazzunk el, ünnepeljünk teljesen másképpen! Mindenki izgalmasnak találta az ötletet.

Mivel nem volt már túl sok időnk, hogy ezt nyélbe üssük, végül az éppen szabad, és kedvező ajánlatú szállástalálás döntött. Így végül nem az ünnepre utaztunk, hanem Karácsony előtt. Az első hóesésből a napfényes szigetre. Télikabátokban indultunk, sapkát, sálat vettünk, és pólóban érkeztünk.
Itthon megbeszéltük, hogy egy kis karácsonyt azért mégis szeretnénk ott is átélni. Készültünk ajándékokkal, apró gesztusokkal.

Íme, a tenerifei "ünnepi asztal".

Nem vittük túlzásba.

Majd' egy éve készülök a gyerekek fotókönyvével, mindenkinek a sajátja, születésüktől kezdve. Még sosem állítottam össze róluk albumot, éppen ideje volt. Nem sokon múlott, hogy mégse készüljek el vele, de pénteken végül megérkezett a nyomdából. Hétfőn indultunk. 

Tudtam, hogy erre most szükség van, főleg S-nek kell látnia, hogy mennyi fontos közös emlék van, ami kapocs, ami szeretet, ami mi vagyunk, együtt. Mindannyiuknak sokat jelentett. M el is sírta magát. S aztán minden este azzal aludt el, hogy nézegette az albumot, és reggel is így láttuk napokig. Gyógyította őt.

Úgy indultunk az útra, hogy S szívében haragot, fájdalmat hordozott, súlyos terheket. Hosszú hónapok óta. Kemény volt küzdeni vele, érte, és néha ellene. Nem tudtuk, hogy így lesz, de ott végre megtörtént. Le tudta tenni, el tudta engedni, meg tudott bocsájtani, és visszakapta az örömöt. Tíz éves, kisfiú. Örök lélek, harcokkal, történettel.