Jó öreg kis blogocskám, helló.
Online naplóm, családunk krónikája. Újra itt vagyok.
Az életünk robog, zajlanak a történések kívül-belül, csak győzzük megélni, átélni, feldolgozni.
Otthontanulásunk dokumentálására született ez a blog, még M ovis volt. Mára olyan nagylány, hogy miliméterek híján magasabb nálam. Okos, nyitott, őszinte, érzelmeit felismeri és dolgozik magán, az osztályában szeretik, népszerű, magabiztos, élvezi az életét. A mozgás a mindene, szaltózik előre, meg hátra, őrület, miket művel. Jövőre elvégzi az általános iskolát.
Öt év intézménymentes otthontanulás, egy év hagyományos általános iskola, két év Waldorf.
S 2 év otthontanulás után fél évet járt kis falusi iskolába, és most negyedikes a Waldorfban. Nehéz időszakon van túl, ahogy igazából mindannyian. Ő különösen érzékenyen reagál, szavakban kevésbé tudja kifejezni, de egész lényével megéli a megterheltséget. Jobban van, jobban vagyunk. Erről majd később írok.
B ovis lett, Waldorf, nem szereti, mert velünk akarna inkább lenni. A környezet nagyon ízlésformáló számára, a fából, nemezből, természetes anyagokból készült tárgyakért odavan. De az ovi "olyan, mint egy börtön". Ott kell maradni, pedig ő nem akar... Ő sincs most könnyű időszakban, nem csak emiatt. S-sel a kapcsolatuk terhelt, és kevesebb figyelmet is kapott az utóbbi időben.
Mó már 2 és fél éves, izgága, sokat beszél, cukibbnál is cukibb, mindenki odavan érte.
Tanítottam a helyi általános iskolában fél évet, gazdagító élmény volt, projekteztünk, szabadon tanultunk, az összevont harmadik-negyedik osztállyal, ami konkrétan 6 gyereket jelentett. Az iskola aztán a következő tanévben bezárt. Ez is egy hosszabb téma, szeretném végiggondolni majd itt, valamikor.
Ami igazából újra idevetett, az a Nagy Utazásunk.
Lehetőségünk nyílt elutazni, először így családosan, külföldre, repülővel, két hétre a Kanári szigetekre. Életünk meghatározó két hete lett.
Erről fogok mesélni a következő bejegyzésekben.
Online naplóm, családunk krónikája. Újra itt vagyok.
Az életünk robog, zajlanak a történések kívül-belül, csak győzzük megélni, átélni, feldolgozni.
Otthontanulásunk dokumentálására született ez a blog, még M ovis volt. Mára olyan nagylány, hogy miliméterek híján magasabb nálam. Okos, nyitott, őszinte, érzelmeit felismeri és dolgozik magán, az osztályában szeretik, népszerű, magabiztos, élvezi az életét. A mozgás a mindene, szaltózik előre, meg hátra, őrület, miket művel. Jövőre elvégzi az általános iskolát.
Öt év intézménymentes otthontanulás, egy év hagyományos általános iskola, két év Waldorf.
S 2 év otthontanulás után fél évet járt kis falusi iskolába, és most negyedikes a Waldorfban. Nehéz időszakon van túl, ahogy igazából mindannyian. Ő különösen érzékenyen reagál, szavakban kevésbé tudja kifejezni, de egész lényével megéli a megterheltséget. Jobban van, jobban vagyunk. Erről majd később írok.
B ovis lett, Waldorf, nem szereti, mert velünk akarna inkább lenni. A környezet nagyon ízlésformáló számára, a fából, nemezből, természetes anyagokból készült tárgyakért odavan. De az ovi "olyan, mint egy börtön". Ott kell maradni, pedig ő nem akar... Ő sincs most könnyű időszakban, nem csak emiatt. S-sel a kapcsolatuk terhelt, és kevesebb figyelmet is kapott az utóbbi időben.
Mó már 2 és fél éves, izgága, sokat beszél, cukibbnál is cukibb, mindenki odavan érte.
Tanítottam a helyi általános iskolában fél évet, gazdagító élmény volt, projekteztünk, szabadon tanultunk, az összevont harmadik-negyedik osztállyal, ami konkrétan 6 gyereket jelentett. Az iskola aztán a következő tanévben bezárt. Ez is egy hosszabb téma, szeretném végiggondolni majd itt, valamikor.
Ami igazából újra idevetett, az a Nagy Utazásunk.
Lehetőségünk nyílt elutazni, először így családosan, külföldre, repülővel, két hétre a Kanári szigetekre. Életünk meghatározó két hete lett.
Erről fogok mesélni a következő bejegyzésekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése