Szó se róla, jól szórakoztunk a gyerekekkel a Fonóban...
2016. január 31., vasárnap
2016. január 28., csütörtök
gitárkodunk
S részt vett élete első gitáróráján. Ilyen tanárt kívánok mindenkinek! És annyira mesébe illő, ahogy rátaláltunk. Vagyis inkább, ahogy nekünk adatott.
Időközönként rámtör a megvilágosodás, hogy S számára a zene lehet az út. Sajnos én annyira üresjárat vagyok ezen a téren, sosem volt valódi közöm hozzá. Rendszerint hallgattam komolyzenét (Kispál és Nirvana mellett jól megfért), és jártam hangversenyekre, ami nem volt divat sem a családunkban, sem a sulis köreimben. Énekelni nem mertem, nem tudtam, rettegtem az ének óráktól - jó kis megszégyenítés, állj ki és énekelj, tiszta ciki. Tizennyolc évesen elhatároztam, h megvalósítom régóta dédelgetett álmomat, és jelentkeztem egy zeneiskolába zongorát tanulni. Pianínót vetettem anyukámmal. A zeneiskola vezetőnője csemegét látott bennem, és személyesen ő akart tanítani. Hát, nem járhattam volna rosszabbul. Akkoriban még nem voltak kikristályosodott nézeteim a pedagógiáról, önmagam megvédése a tekintélyt képviselő (ráadásul tekintélyesen terebélyes megjelenésű) tanerővel szemben meg pláne fel sem merült bennem. Úgyhogy rövidre zárult a zongorakarrierem. Egy évet jártam, gyomorgörcsös vizsgazenéléssel a sok tízéves között - önszántamból el is búcsúztam az iskolától. Nem értettem, miért alakult így, hiszen a vágyam a zongorázás iránt nem múlt el. De a kudarcot magamnak tudtam be. Nem bírtam _akkor még_ kritikusan nézni azokat a körülményeket, amik rajtam kívül meghatározták az egész történetet. (Zárójelesen jegyzem meg, máig nehezemre esik objektíven látni a felém irányuló impulzusokat ilyen tanulói = alárendelt helyzetben. Alkalmazkodom, megmagyarázom, elfogadom, magamat hibáztatom, lenyelem... és nem tudom felmérni, mihez lenne jogom. Hogy egy szinten vagyunk, ennek az igazsága még nem jár át. Én vagyok a tanuló, de ez nem kell, nem szabad, hogy hatalmi, elnyomó helyzet legyen. Mennyire nehéz ezt felülírni!)
A zongoratanárnő sosem dicsért, rendszeresen kiakadt és szidott, mindezt a naaagy és leuraló testméretével, cigarettaöblös hangján, és fekete szemeivel. Ciki, nem ciki, de azt hiszem, féltem tőle.
Szóval időközönként rámtör a megvilágodosodás, hogy S számára a zene lehet egy út, egy neki való, jó út. Ilyen állapotban voltam, és ezt vittem a Minden Titkok Tudója elé azon a nyári napon is, amikor egy másik kerületben, a régi lakóhelyünkhöz közel, egy régi játszótéren nosztalgiáztunk, és ott vártuk a munkából megtérő Apát a gyerekekkel.
Megérkezett egy apuka, lendületesen, vidáman, leült a homokozó szélére, előkapta a gitárját, és játszott. Talán még énekelt is. Csak úgy, örömből, szabadságból. És mivel Isten nem egyszer talákozott velem már szokatlan módokon és helyzetekben - úgy éreztem, ő kellene nekünk! És hogy biztosabb legyek a dolgomban, egy odaérkező ismerősével való beszélgetéséből az is kiderült (épp csak hallottam, na), hogy a közelünkben lakik...
Apa nem volt benne biztos, h így mennek a dolgok, de aztán csak elkértük az elérhetőségét, magyarázva, h a fiunknak keresünk gitártanárt. Akkor ő rögtön megkérdezte szóban forgó fiunkat, mire fiunk közölte, h nem, ő nem akar gitározni. Na ciki. Anyuka nyomul, gyerek meg nem is akarja. Úgyhogy hagytam is igazából annyiban, végül is tényleg nem nekem kéne akarni, hanem a kölöknek. Az elérhetőséget azért eltettük, de egyenlőre ezt a kezdeményezést is.
Télen, az átmeneti lakóhelyünkön vidéken aztán S kezébe került egy gitár. Nekiállt pengetni, le se tette napokig. Összeállítottak M-mel egy performanszot, amiben S adta a zenei aláfestést, volt ott vidám, gyors dallam, és hardcore, durva húrtépés - az épp előadott esemény hangulatához igazodva. Próbáltam gyorsan keresgélni valami oktató videót a neten, de nem volt semmi jó. Mindenesetre akkor megszületett a vágya, ő szeretne egy gitárt. És ha már gitár, akkor szeretne megtanulni gitározni is. (Persze rögtön M is, de ő egyértelműen inkább a sport vonal, bár nyilván jó volna, ha mindkét dolognak helye lehetne mindkettőjük életében...)
A gitártanár szerint azért lehet, h ez még korai, de meglátjuk, mennyire akarja S. Nekem mindenesetre felüdülés és élmény volt látni, hogy ilyen is lehet a tanulás, egy "tanóra". Rá kell döbbennem, nem volt ilyen jó tanárom sohasem. És bármi, amit ő a zenével, énekléssel kapcsolatban adni akar, adni tud S-nek, az csak nyereség. Volt népzene dalolás, guggolások és fekvőtámasz is, plusz a végén egy kis igazi, fiús bunyó az ötéves kisfiával. Meg persze komoly gitártanulás. És sok dicséret, és mosoly. Nyitottság, odafigyelés.
Az egészben a ráadás, h a gitártanár és családja voltak már egy KEROTT-on! Csak azon mi pont nem. Na, kicsi a világ, vagy kicsi a világ? Nincs olyan, hogy véletlen...
Időközönként rámtör a megvilágosodás, hogy S számára a zene lehet az út. Sajnos én annyira üresjárat vagyok ezen a téren, sosem volt valódi közöm hozzá. Rendszerint hallgattam komolyzenét (Kispál és Nirvana mellett jól megfért), és jártam hangversenyekre, ami nem volt divat sem a családunkban, sem a sulis köreimben. Énekelni nem mertem, nem tudtam, rettegtem az ének óráktól - jó kis megszégyenítés, állj ki és énekelj, tiszta ciki. Tizennyolc évesen elhatároztam, h megvalósítom régóta dédelgetett álmomat, és jelentkeztem egy zeneiskolába zongorát tanulni. Pianínót vetettem anyukámmal. A zeneiskola vezetőnője csemegét látott bennem, és személyesen ő akart tanítani. Hát, nem járhattam volna rosszabbul. Akkoriban még nem voltak kikristályosodott nézeteim a pedagógiáról, önmagam megvédése a tekintélyt képviselő (ráadásul tekintélyesen terebélyes megjelenésű) tanerővel szemben meg pláne fel sem merült bennem. Úgyhogy rövidre zárult a zongorakarrierem. Egy évet jártam, gyomorgörcsös vizsgazenéléssel a sok tízéves között - önszántamból el is búcsúztam az iskolától. Nem értettem, miért alakult így, hiszen a vágyam a zongorázás iránt nem múlt el. De a kudarcot magamnak tudtam be. Nem bírtam _akkor még_ kritikusan nézni azokat a körülményeket, amik rajtam kívül meghatározták az egész történetet. (Zárójelesen jegyzem meg, máig nehezemre esik objektíven látni a felém irányuló impulzusokat ilyen tanulói = alárendelt helyzetben. Alkalmazkodom, megmagyarázom, elfogadom, magamat hibáztatom, lenyelem... és nem tudom felmérni, mihez lenne jogom. Hogy egy szinten vagyunk, ennek az igazsága még nem jár át. Én vagyok a tanuló, de ez nem kell, nem szabad, hogy hatalmi, elnyomó helyzet legyen. Mennyire nehéz ezt felülírni!)
A zongoratanárnő sosem dicsért, rendszeresen kiakadt és szidott, mindezt a naaagy és leuraló testméretével, cigarettaöblös hangján, és fekete szemeivel. Ciki, nem ciki, de azt hiszem, féltem tőle.
Szóval időközönként rámtör a megvilágodosodás, hogy S számára a zene lehet egy út, egy neki való, jó út. Ilyen állapotban voltam, és ezt vittem a Minden Titkok Tudója elé azon a nyári napon is, amikor egy másik kerületben, a régi lakóhelyünkhöz közel, egy régi játszótéren nosztalgiáztunk, és ott vártuk a munkából megtérő Apát a gyerekekkel.
Megérkezett egy apuka, lendületesen, vidáman, leült a homokozó szélére, előkapta a gitárját, és játszott. Talán még énekelt is. Csak úgy, örömből, szabadságból. És mivel Isten nem egyszer talákozott velem már szokatlan módokon és helyzetekben - úgy éreztem, ő kellene nekünk! És hogy biztosabb legyek a dolgomban, egy odaérkező ismerősével való beszélgetéséből az is kiderült (épp csak hallottam, na), hogy a közelünkben lakik...
Apa nem volt benne biztos, h így mennek a dolgok, de aztán csak elkértük az elérhetőségét, magyarázva, h a fiunknak keresünk gitártanárt. Akkor ő rögtön megkérdezte szóban forgó fiunkat, mire fiunk közölte, h nem, ő nem akar gitározni. Na ciki. Anyuka nyomul, gyerek meg nem is akarja. Úgyhogy hagytam is igazából annyiban, végül is tényleg nem nekem kéne akarni, hanem a kölöknek. Az elérhetőséget azért eltettük, de egyenlőre ezt a kezdeményezést is.
(Kardkészítés nyáron)
Télen, az átmeneti lakóhelyünkön vidéken aztán S kezébe került egy gitár. Nekiállt pengetni, le se tette napokig. Összeállítottak M-mel egy performanszot, amiben S adta a zenei aláfestést, volt ott vidám, gyors dallam, és hardcore, durva húrtépés - az épp előadott esemény hangulatához igazodva. Próbáltam gyorsan keresgélni valami oktató videót a neten, de nem volt semmi jó. Mindenesetre akkor megszületett a vágya, ő szeretne egy gitárt. És ha már gitár, akkor szeretne megtanulni gitározni is. (Persze rögtön M is, de ő egyértelműen inkább a sport vonal, bár nyilván jó volna, ha mindkét dolognak helye lehetne mindkettőjük életében...)
A gitártanár szerint azért lehet, h ez még korai, de meglátjuk, mennyire akarja S. Nekem mindenesetre felüdülés és élmény volt látni, hogy ilyen is lehet a tanulás, egy "tanóra". Rá kell döbbennem, nem volt ilyen jó tanárom sohasem. És bármi, amit ő a zenével, énekléssel kapcsolatban adni akar, adni tud S-nek, az csak nyereség. Volt népzene dalolás, guggolások és fekvőtámasz is, plusz a végén egy kis igazi, fiús bunyó az ötéves kisfiával. Meg persze komoly gitártanulás. És sok dicséret, és mosoly. Nyitottság, odafigyelés.
Az egészben a ráadás, h a gitártanár és családja voltak már egy KEROTT-on! Csak azon mi pont nem. Na, kicsi a világ, vagy kicsi a világ? Nincs olyan, hogy véletlen...
2016. január 25., hétfő
unschooling találkozó
Kedves erre járók, akik unschoolingban vagytok érdekeltek, vagy érdeklődők! Szeretettel hívlak Titeket egy találkozóra most szombaton, 30-án, a Fonó Budai Zeneházba. Reggel 10-től kezdődik, előadásokkal, csoportbeszélgetésekkel. A Clonlara képviselői lesznek jelen!
És _nem mellesleg_ én, a Családmesékkel. Lesz egy fotósarok, jer, és meghívlak egy családi képre! Találkozzunk!
És _nem mellesleg_ én, a Családmesékkel. Lesz egy fotósarok, jer, és meghívlak egy családi képre! Találkozzunk!
2016. január 21., csütörtök
zoknipolipok
- Alkotni akarok! - mondta ma reggel M.
És mert fél pár zokni mindig van, plusz ráadásnak egy rakás gomb is - hát így születtek a zoknipolipok.
Nekem a tojásos nokedli készítés lebegett a szemem előtt, így alapvetően eléggé rájuk hagytam a témát. Varrni azért besegítettem.
B is érdeklődve vett részt - válogatta/hajigálta a gombokat, és nyomogatta a babbal kitömött polipfejet.
Ő itt S tulajdona, kacsacsőrre emlékeztető orral:
B is kapott egy polipot, ő a gondosan válogatott, szép gomb szemű:
(B-n S inge van. Hogy miért, ne kérdezzétek, nincs hozzá közöm.)
Gondoltuk, készüljön egy közös kép is.
Ám B nem úgy gondolta.
A délután a polipmentő harci csapat viszontagságainak jegyében zajlott. Emeletes ágyon hajózva, konyhaasztal alatt bújva rejtegették a hős polipokat, akikre rejtélyes okoból - de nagyon is veszélyesen - vadásztak a gonoszok.
És mert fél pár zokni mindig van, plusz ráadásnak egy rakás gomb is - hát így születtek a zoknipolipok.
Nekem a tojásos nokedli készítés lebegett a szemem előtt, így alapvetően eléggé rájuk hagytam a témát. Varrni azért besegítettem.
Ő itt S tulajdona, kacsacsőrre emlékeztető orral:
B is kapott egy polipot, ő a gondosan válogatott, szép gomb szemű:
(B-n S inge van. Hogy miért, ne kérdezzétek, nincs hozzá közöm.)
Gondoltuk, készüljön egy közös kép is.
Ám B nem úgy gondolta.
A délután a polipmentő harci csapat viszontagságainak jegyében zajlott. Emeletes ágyon hajózva, konyhaasztal alatt bújva rejtegették a hős polipokat, akikre rejtélyes okoból - de nagyon is veszélyesen - vadásztak a gonoszok.
2016. január 20., szerda
hajrá
"Szeretlek, Anya. És Te is, csak így tovább, szeress minket!"
(az utóbbi napokban tényleg egy kicsit jobban ment)
2016. január 18., hétfő
speciálisan általános
Egy cikk, 20 jótanács. Mit ne, ha egy ADHD-s emberrel élsz. Ha egy ADHD-st szeretsz. Anyaként, férjként, akármilyen viszonylatban. De azt hiszem, ezek általánosan alkalmazható jóságok. ITT az eredeti cikk, eléggé nem vagyok penge angolos, de megpróbáltam átmenteni magamnak a számomra lényegeset. Szóval nem fordítás, inkább értelmezési bogarászás...
(Köszönöm, ha kijavítotok, kiegészítetek...!)
Egy ADHD-s - vagy más néven FIMOTA emberrel együtt élni nehéz. A viselkedése nem változik. Elhordozható, de full-time kihívást jelent.
Neki is meg kell birkóznia a saját személyiségével. És Neked is, aki a szerelme, anyja, testvére vagy, tanulnod kell őt.
20 tanács, ami segíthet:
1. Ne élj tagadásban - fogadd el az igazságot!
Könnyebb lesz az életed, ha nevén nevezed. Ha elfogadod. Beszélsz róla. Ha nem menekülsz el. Ez az első lépés a szabadsághoz. Nincs szégyenre okod. A történelem nagy alakjai között nem egy ADHD-s személyiséget találunk. Tudósok, írók, művészek, zenészek lettek sikeresek, mert olyan kreatív meglátásaik voltak, ami a "hétköznapi" embernek nem.
2. Ne kritizálj - ítélj bölcsen!
Tudd, hogy az általad szeretett ADHD-s a legtöbbet adja bele, akkor is, ha az nem elég... Oldódj fel, légy laza, és adj neki időt. A végére ér majd annak, amit tennie kell, de nem biztos, h abban az ütemben, ahogy azt Te eltervezted. Adj neki időt és teret! A szeretettel befolyásold, szeretettel hass rá, ne kritikával!
3. Ne fogadd el a sajnálkozást - bátorítsd és inspiráld őt a célja elérésében!
Az ADHD nem felmentés egy beszámíthatatlan életstílushoz. Annyit jelent, h ami neked könnyen megy, neki nehezebb lehet. Nem arról van szó, h nem tudja megcsinálni. Csak nehezebb neki.
Alap dolgok akár. Annak, aki nincs benne, ez nem érthető. Próbáld bátorítani, a kételyeid és csalódásaid ellenére! És mutass rá, amikor sikert ért el!
4. Ne edző legyél - légy szurkoló!
Állj az oldalvonalnál, elő a pompomokkal, és szurkolj! A bátorítás szavainak sokkal, sokkal nagyobb erejük van, mint a piszkálásnak, lenyomásnak. Az edző kritikus, az a feladata, h rámutasson a hibára. Az arcodba tolja. A rajongó hisz a csapatában, a sikerért szurkol! Hadd tudja a te ADHD-sod, hogy egy csapatban vagytok!
5. Ne állíts elé elérhetetlen kéréseket - maradj a lehetségesnél!
Egy ADHD-st erősen stresszeli a gondolat, ami úgy kezdődik, "de mi lesz, ha". Nem segít, és nem billenti ki, ha csak azt mondod, gyerünk csináld, ne vacakolj! Fogadd el, ha akkor, ott, úgy, ahogy Te akarnád, ő nem képes rá. Hogyha az a valami igazán fontos, különlegesnek kell lenned - speciálisan állj hozzá.
6. Ne tarts kiselődást - tiszteld őt!
Ha mondani szeretnél valamit, csak a megfelelő szavakat, a megfelelő időben! A mondandód bölcs megválasztása dönti el, h meghallgatásra találsz, vagy figyelmen kívül hagyja a szavaid. Tervezd meg a beszélgetés idejét! És légy biztos benne, h a szavaid szeretetből fakadnak, nem kontrollálni akarsz.
7. Ne légy impulzív - gyakorold a türelmet!
Az ADHD-s ember impulzív. Ha Te vagy a racionálisabb a kapcsolatban, az ADHD-sod a Te bölcsességedtől és nyugalmadtól függ.
8. Nem kell mártírnak lenned - legyen támaszod!
Nem kell mindent egyedül megoldanod! Keress egy lelkigondozót, hívj fel egy barátot, egy szerető rokont. Találj valakit, aki meghallgat! Hogyha "jótanácsokra" nincs szükséged, néha elég egy váll, amin kisírhatod magad, hogy aztán erőre kapj, és új meglátásba kerüljön minden.
9. Ne feledd a célt - pozitív változásra készülj!
Néha kicsúsznak olyan szavak, amiket bánsz. Nem csinálhatod vissza. A fájó mondatok sebeket hagynak. Tartsd észben a célt! Tedd fel a kérdést: Ha ezt kimondom, az pozitív eredményt fog hozni, vagy negatív lesz a vége? Rajtad áll. Te határozod meg a végkimenetelt. Lassíts. Gondold át, mielőtt kimondod.
10. Ne hibáztasd magad - tudd, h a legjobbat teszed, amit csak lehet!
Nagyon kemény azt érezni, hogy akit szeretsz, azt nehéz szeretned. Hogy nehezen viseled a természetét. Főleg, ha szülő vagy, és nem bírod elviselni a gyerekedet - ez mélységes bűntudatot hoz. De nem a te hibád. A legjobbat teszed, amit csak tudsz. Nehéz helyzetben vagy, és nem mindig tudod, mi a megfelelő megoldás, hogy hogyan oldd meg. Légy gyengéd önmagaddal!
11. Ne próbáld őt uralni - uralkodj magadon!
A megfélemlítés, a fenyegetés nem hoz változást. Megpróbálni uralkodni mások felett, ez sosem hatékony. Ha nem tudod, hogyan motiváld, gondolj arra, neked mi változtatja meg a hozzáállásodat. Nem kontrollálhatsz senkit, de a saját szavaidat, gondolataidat, reakcióidat uralhatod.
12. Ne gyakorolj nyomást - inkább lépj hátra!
A heves érzelmek negatívak. Ha úgy érzed, túl sok most neked, inkább lépj hátra. Ez időt ad megnyugodni, és rendezni a gondolataidat.
13. Ne címkézz - légy könyörületes!
ítélkezni könnyű - könyörületesnek lenni kemény munka. Ne tedd bele őket egy "feledékeny, lusta, rendetlen", vagy egy "sosem fog neki menni semmi" dobozba. Mindenki azzá válik, amit várnak tőle.
14. Soha ne mondd, h "soha" - a dolgok nem maradnak ugyanolyanok!
Amikor nehéz, nem könnyű elhinni, h a nehéz sem tart örökké. De jobb lesz, hidd el. A "soha" a reménytelenség szava. Kezdd inkább azt mondani helyette, "még nem". A változás az egyetlen, ami állandó.
15. Ne mondd, h "gyerünk, csak csináld!" - értsd meg, h képtelen!
Érthetetlen, hogyan nem képesek egyszerű dolgokat kivitelezni az ADHD-s emberek. Számlákat időben befizetni, rendszerezni a hivatalos papírokat, elpakolni maguk után... Gondolj bele, h amennyire számodra idegesítő ez, milyen lehet neki, h nem érti, miért nem képes ezekre az egyszerű feladatokra.
16. Ne félj segíteni - Ajánld fel a segítségedet!
Fontos, h függetlenségre tanítsd, de még Einsteinnek is volt segítője. A felesége főzött, mosott rá, és elpakolta a szennyesét.
17. Ne legyenek nem reális elvárásaid - listázd, amit szeretsz benne!
Olyannak fogadd el, amilyen. Mint más kapcsolataidban is, itt is fókuszálj a jóra. Sose téveszd szem elől azokat a fantasztikus tulajdonságokat, amiket egy ADHD-s személyiség hordoz! A vidám, lendületes karakterét! Lásd őt azzal a tekintettel, ahogyan megszeretted.
18. Ne hanyagold a többi családtagodat - tölts velük időt kettesben!
Egy ADHD-s ember személyisége az egész életedre rá tud telepedni, kihat a teljes környezetére. De a többi családtagodnak is szüksége van rád. Menj velük moziba, fagyizzatok együtt! Tudniuk kell, h ők is léteznek számodra, fontosak neked. Öleld át őket!
19. Ne őrülj meg - állj meg, és keresd a békét!
Legyen a béke elsődleges az életedben, és az otthonodban! Az összes többi javaslat a helyére fog illeszkedni, ha az otthonod egy békés, szeretetteljes hely. Bedühödni túl könnyű. Nyugodtnak maradni erőt igényel. Tedd a kapcsolatot az érzések elé. Nem kell kimondanod minden megjegyzést, ami feltör benned. Tedd félre az egódat, míg elvonul a harag.
Soha ne fogadd el a bántó, bántalmazó viselkedésnek semmilyen formáját!
20. Ne feledd, szeresd önmagad - tégy olyan dolgokat, amik boldoggá tesznek!
Egy ADHD-s kapcsolat tönkreteheti az örömöt az életedben. Egyszer csak azt veszed észre, hogy hónapok óta nem nevettél. Elfelejted, hogyan is kell mosolyogni, és fogalmad sincs, mikor érezted jól magad utoljára. Szánj időt önmagadra! Csinálj olyasmit, ami felvidít! Csináld gyakran!
"Szeresd még! Szeresd jobban!"
Ő a részed. Egy darab belőled. Erre lettél kiválasztva. Szeresd még jobban!
(Köszönöm, ha kijavítotok, kiegészítetek...!)
Egy ADHD-s - vagy más néven FIMOTA emberrel együtt élni nehéz. A viselkedése nem változik. Elhordozható, de full-time kihívást jelent.
Neki is meg kell birkóznia a saját személyiségével. És Neked is, aki a szerelme, anyja, testvére vagy, tanulnod kell őt.
20 tanács, ami segíthet:
1. Ne élj tagadásban - fogadd el az igazságot!
Könnyebb lesz az életed, ha nevén nevezed. Ha elfogadod. Beszélsz róla. Ha nem menekülsz el. Ez az első lépés a szabadsághoz. Nincs szégyenre okod. A történelem nagy alakjai között nem egy ADHD-s személyiséget találunk. Tudósok, írók, művészek, zenészek lettek sikeresek, mert olyan kreatív meglátásaik voltak, ami a "hétköznapi" embernek nem.
2. Ne kritizálj - ítélj bölcsen!
Tudd, hogy az általad szeretett ADHD-s a legtöbbet adja bele, akkor is, ha az nem elég... Oldódj fel, légy laza, és adj neki időt. A végére ér majd annak, amit tennie kell, de nem biztos, h abban az ütemben, ahogy azt Te eltervezted. Adj neki időt és teret! A szeretettel befolyásold, szeretettel hass rá, ne kritikával!
3. Ne fogadd el a sajnálkozást - bátorítsd és inspiráld őt a célja elérésében!
Az ADHD nem felmentés egy beszámíthatatlan életstílushoz. Annyit jelent, h ami neked könnyen megy, neki nehezebb lehet. Nem arról van szó, h nem tudja megcsinálni. Csak nehezebb neki.
Alap dolgok akár. Annak, aki nincs benne, ez nem érthető. Próbáld bátorítani, a kételyeid és csalódásaid ellenére! És mutass rá, amikor sikert ért el!
4. Ne edző legyél - légy szurkoló!
Állj az oldalvonalnál, elő a pompomokkal, és szurkolj! A bátorítás szavainak sokkal, sokkal nagyobb erejük van, mint a piszkálásnak, lenyomásnak. Az edző kritikus, az a feladata, h rámutasson a hibára. Az arcodba tolja. A rajongó hisz a csapatában, a sikerért szurkol! Hadd tudja a te ADHD-sod, hogy egy csapatban vagytok!
5. Ne állíts elé elérhetetlen kéréseket - maradj a lehetségesnél!
Egy ADHD-st erősen stresszeli a gondolat, ami úgy kezdődik, "de mi lesz, ha". Nem segít, és nem billenti ki, ha csak azt mondod, gyerünk csináld, ne vacakolj! Fogadd el, ha akkor, ott, úgy, ahogy Te akarnád, ő nem képes rá. Hogyha az a valami igazán fontos, különlegesnek kell lenned - speciálisan állj hozzá.
6. Ne tarts kiselődást - tiszteld őt!
Ha mondani szeretnél valamit, csak a megfelelő szavakat, a megfelelő időben! A mondandód bölcs megválasztása dönti el, h meghallgatásra találsz, vagy figyelmen kívül hagyja a szavaid. Tervezd meg a beszélgetés idejét! És légy biztos benne, h a szavaid szeretetből fakadnak, nem kontrollálni akarsz.
7. Ne légy impulzív - gyakorold a türelmet!
Az ADHD-s ember impulzív. Ha Te vagy a racionálisabb a kapcsolatban, az ADHD-sod a Te bölcsességedtől és nyugalmadtól függ.
8. Nem kell mártírnak lenned - legyen támaszod!
Nem kell mindent egyedül megoldanod! Keress egy lelkigondozót, hívj fel egy barátot, egy szerető rokont. Találj valakit, aki meghallgat! Hogyha "jótanácsokra" nincs szükséged, néha elég egy váll, amin kisírhatod magad, hogy aztán erőre kapj, és új meglátásba kerüljön minden.
9. Ne feledd a célt - pozitív változásra készülj!
Néha kicsúsznak olyan szavak, amiket bánsz. Nem csinálhatod vissza. A fájó mondatok sebeket hagynak. Tartsd észben a célt! Tedd fel a kérdést: Ha ezt kimondom, az pozitív eredményt fog hozni, vagy negatív lesz a vége? Rajtad áll. Te határozod meg a végkimenetelt. Lassíts. Gondold át, mielőtt kimondod.
10. Ne hibáztasd magad - tudd, h a legjobbat teszed, amit csak lehet!
Nagyon kemény azt érezni, hogy akit szeretsz, azt nehéz szeretned. Hogy nehezen viseled a természetét. Főleg, ha szülő vagy, és nem bírod elviselni a gyerekedet - ez mélységes bűntudatot hoz. De nem a te hibád. A legjobbat teszed, amit csak tudsz. Nehéz helyzetben vagy, és nem mindig tudod, mi a megfelelő megoldás, hogy hogyan oldd meg. Légy gyengéd önmagaddal!
11. Ne próbáld őt uralni - uralkodj magadon!
A megfélemlítés, a fenyegetés nem hoz változást. Megpróbálni uralkodni mások felett, ez sosem hatékony. Ha nem tudod, hogyan motiváld, gondolj arra, neked mi változtatja meg a hozzáállásodat. Nem kontrollálhatsz senkit, de a saját szavaidat, gondolataidat, reakcióidat uralhatod.
12. Ne gyakorolj nyomást - inkább lépj hátra!
A heves érzelmek negatívak. Ha úgy érzed, túl sok most neked, inkább lépj hátra. Ez időt ad megnyugodni, és rendezni a gondolataidat.
13. Ne címkézz - légy könyörületes!
ítélkezni könnyű - könyörületesnek lenni kemény munka. Ne tedd bele őket egy "feledékeny, lusta, rendetlen", vagy egy "sosem fog neki menni semmi" dobozba. Mindenki azzá válik, amit várnak tőle.
14. Soha ne mondd, h "soha" - a dolgok nem maradnak ugyanolyanok!
Amikor nehéz, nem könnyű elhinni, h a nehéz sem tart örökké. De jobb lesz, hidd el. A "soha" a reménytelenség szava. Kezdd inkább azt mondani helyette, "még nem". A változás az egyetlen, ami állandó.
15. Ne mondd, h "gyerünk, csak csináld!" - értsd meg, h képtelen!
Érthetetlen, hogyan nem képesek egyszerű dolgokat kivitelezni az ADHD-s emberek. Számlákat időben befizetni, rendszerezni a hivatalos papírokat, elpakolni maguk után... Gondolj bele, h amennyire számodra idegesítő ez, milyen lehet neki, h nem érti, miért nem képes ezekre az egyszerű feladatokra.
16. Ne félj segíteni - Ajánld fel a segítségedet!
Fontos, h függetlenségre tanítsd, de még Einsteinnek is volt segítője. A felesége főzött, mosott rá, és elpakolta a szennyesét.
17. Ne legyenek nem reális elvárásaid - listázd, amit szeretsz benne!
Olyannak fogadd el, amilyen. Mint más kapcsolataidban is, itt is fókuszálj a jóra. Sose téveszd szem elől azokat a fantasztikus tulajdonságokat, amiket egy ADHD-s személyiség hordoz! A vidám, lendületes karakterét! Lásd őt azzal a tekintettel, ahogyan megszeretted.
18. Ne hanyagold a többi családtagodat - tölts velük időt kettesben!
Egy ADHD-s ember személyisége az egész életedre rá tud telepedni, kihat a teljes környezetére. De a többi családtagodnak is szüksége van rád. Menj velük moziba, fagyizzatok együtt! Tudniuk kell, h ők is léteznek számodra, fontosak neked. Öleld át őket!
19. Ne őrülj meg - állj meg, és keresd a békét!
Legyen a béke elsődleges az életedben, és az otthonodban! Az összes többi javaslat a helyére fog illeszkedni, ha az otthonod egy békés, szeretetteljes hely. Bedühödni túl könnyű. Nyugodtnak maradni erőt igényel. Tedd a kapcsolatot az érzések elé. Nem kell kimondanod minden megjegyzést, ami feltör benned. Tedd félre az egódat, míg elvonul a harag.
Soha ne fogadd el a bántó, bántalmazó viselkedésnek semmilyen formáját!
20. Ne feledd, szeresd önmagad - tégy olyan dolgokat, amik boldoggá tesznek!
Egy ADHD-s kapcsolat tönkreteheti az örömöt az életedben. Egyszer csak azt veszed észre, hogy hónapok óta nem nevettél. Elfelejted, hogyan is kell mosolyogni, és fogalmad sincs, mikor érezted jól magad utoljára. Szánj időt önmagadra! Csinálj olyasmit, ami felvidít! Csináld gyakran!
"Szeresd még! Szeresd jobban!"
Ő a részed. Egy darab belőled. Erre lettél kiválasztva. Szeresd még jobban!
2016. január 16., szombat
születésnap
Isten hozott, pici lány!
Egy végigizgult éjszaka, beszélgetős, nevetős, várakozás anyukámmal.
Lélekremegtető kísérése a húgomnak.
Felejthetetlen első sírás - egy kis csoda.
Áldja meg a Minden Titkok Tudója az életedet,
őrizze a szívedet, vezesse lépteidet, kicsi Lélek!
2016. január 13., szerda
boldogságunk elveszejtődése
A végére értem Az elveszett boldogság nyomábannak, és idejegyzem még azt a néhány gondolatot, amit aláhúzkodtam _szigorúan ceruzával_ a könyvben. Előzményekért katt IDE.
"A boldogság már nem a létezés normális állapota, hanem elérendő cél lesz."
"Van egy alaptétel, amely minden mitológiában közös, nevezetesen, hogy a felhőtlen derű egyszer a birtokunkban volt, és egyszer még újra a miénk lehet."
Na jó, folyt. köv. máskor.
A többi gondolat nagyobb lélegzetvételű, időt kell találjak rá, h idekörmöljem. De konklúzióm, h a könyv jó, olvassátok!
"A boldogság már nem a létezés normális állapota, hanem elérendő cél lesz."
"Van egy alaptétel, amely minden mitológiában közös, nevezetesen, hogy a felhőtlen derű egyszer a birtokunkban volt, és egyszer még újra a miénk lehet."
Na jó, folyt. köv. máskor.
A többi gondolat nagyobb lélegzetvételű, időt kell találjak rá, h idekörmöljem. De konklúzióm, h a könyv jó, olvassátok!
jóvizsga
Csudapozitív vizsgaélmény. Három éve a harmadik iskolánk, és az eddigi legszervezettebb lebonyolítás, legtámogatóbb hozzánk állás. Minden magántanuló egyszerre lett behívva, délután kettőre, és négykor már indultunk haza. Alsósok egy terembe terelve, felső külön - papírok kiosztva, mindenki mellett ott áll a saját tanítója - kérdezhető, segítségre kérhető. (Bár ez gondolom adhatott egy zavaró alapzajt...) Egy napon két tantárgy - két óra múlva meg is voltunk. Készségtárgyakból alapból felmentve. (Nagy szomorúságunkra nem kellett az alkotásainkkal dicsekedni...)
Év közben is többször kaptunk a tanító néninktől ötleteket, dolgozatokat átküldte, javasolt különböző netes oldalakat, stb. A vizsgakövetelményeket korrektül megkaptuk, és egy, azaz 1 db, félév végi összefoglaló dolgozatot irattak a gyerekekkel minden tárgyból. Amit nézhetünk arról az oldalról is, h ajaj, egyetlen jegyből alakul ki a félévi, de ugyanakkor nem nyúzták 4-5, többoldalas melóval őket napokig. (Eddig meg kellett írnia a többiek által addig kipipált összes témazárót...) Mondjuk a becipelt, itthoni munkák megint nem voltak nagyon előtérben. Pedig belevehetnék az értékelésbe valamilyen formában, mondjuk egézs konkrétan jegyet kaphatnánk rá. Hiszen a tudásról számot ad a témazáró, oké, de ami zajlott itthon, azt bemutatják a lapozóink, a tematikus füzetek, a plakátok egy-egy tananyagrészhez. "Órai munka"= ötös.
S is remekelt, ugyan még nem volt tétje, mert jövőre újrajátsszuk az elsőt, de jó tapasztalat volt neki is. Laza a kis haver, nem izgatta különösebben az egész. Matekból - mivel a számok írásával még sehogy sem áll - szóban kérdezgette a tanító.
Jó lett volna azért vele többet tanulni, nem így terveztem - na persze nem a vizsga meg a suli miatt. Nem sikerült jól gazdálkodnom, M volt inkább a tanulás szempontjából a szemem előtt, S kevés figyelmet és időt kapott tőlem. Ez a második gyerek szindróma nem csak ezen a téren jelenik meg. Ami nem jó így. De ez egy külön posztot érdemel.
Összességében legkevésbé stresszes vizsgára készülés, legkönnyedebb vizsgázás.
Holnap második forduló, vígan nézünk elébe.
Év közben is többször kaptunk a tanító néninktől ötleteket, dolgozatokat átküldte, javasolt különböző netes oldalakat, stb. A vizsgakövetelményeket korrektül megkaptuk, és egy, azaz 1 db, félév végi összefoglaló dolgozatot irattak a gyerekekkel minden tárgyból. Amit nézhetünk arról az oldalról is, h ajaj, egyetlen jegyből alakul ki a félévi, de ugyanakkor nem nyúzták 4-5, többoldalas melóval őket napokig. (Eddig meg kellett írnia a többiek által addig kipipált összes témazárót...) Mondjuk a becipelt, itthoni munkák megint nem voltak nagyon előtérben. Pedig belevehetnék az értékelésbe valamilyen formában, mondjuk egézs konkrétan jegyet kaphatnánk rá. Hiszen a tudásról számot ad a témazáró, oké, de ami zajlott itthon, azt bemutatják a lapozóink, a tematikus füzetek, a plakátok egy-egy tananyagrészhez. "Órai munka"= ötös.
S is remekelt, ugyan még nem volt tétje, mert jövőre újrajátsszuk az elsőt, de jó tapasztalat volt neki is. Laza a kis haver, nem izgatta különösebben az egész. Matekból - mivel a számok írásával még sehogy sem áll - szóban kérdezgette a tanító.
Jó lett volna azért vele többet tanulni, nem így terveztem - na persze nem a vizsga meg a suli miatt. Nem sikerült jól gazdálkodnom, M volt inkább a tanulás szempontjából a szemem előtt, S kevés figyelmet és időt kapott tőlem. Ez a második gyerek szindróma nem csak ezen a téren jelenik meg. Ami nem jó így. De ez egy külön posztot érdemel.
Összességében legkevésbé stresszes vizsgára készülés, legkönnyedebb vizsgázás.
Holnap második forduló, vígan nézünk elébe.
2016. január 12., kedd
2016. január 7., csütörtök
félévünk képekben
Képes beszámoló a félévünkről
- kirándulások, múzeumolások, alkotások és kreatívkodások:
- kirándulások, múzeumolások, alkotások és kreatívkodások:
nosztalgia
Egy régesrégi kép, 2012 decemberéből. Amikor még ifjúk voltunk és bohók...
Bunyóparti az ágyon.
Bunyóparti az ágyon.
2016. január 4., hétfő
a neheze
Elkezdődött a neheze.
Szerintem az év legsz~rabb időszaka a január-február. Utálatos. Már elmúlt a Karácsony, általában az igazi farkasordító hidegek még csak ekkor jönnek, sötét van és fázunk, be vagyunk szorulva a lakásba, és csak agonizálunk. A napfényre való öntudatlan sóvárgásom pedig minden életerőmet szép lassan, kíméletlenül, precízen megöli. Tavaszra élőhalottként vegetálok, leamortizálódva, használhatatlanul. A tavasz a megváltás, újjászületés. A nyár meg maga az ÉLET. A zabolázatlan meleg, a szilaj napfény...
Ahh. És most előttem ez a két borzalmas hónap.
Ma havazott, ez egy enyhe bocsánatkéréssel ér fel, és nálam nagyon is sokat jelent, a vizuális lenyűgözéssel le lehet venni a lábamról. Úgyhogy kicsit megenyhültem. De a reggeli -10 fok - az első rutinpályás hajnali fél hetes vezetésemkor! - azért eléggé sért.
Egy blogos, otthontanulós ismerős fogta magát és 4 gyermekét, elcuccoltak Spanyolországba. Elmentek innen a zord télből. Anyira bátor, és annyira igaza van!
De. Végül is. 8 hétről van szó. Ebből az első hét erős, koncentrált tanulással kell, h teljen. Ez van most. Második héten vizsga. És utána újra a szabadság. Amit _akár_ megtölthetnék olyasmikkel, amik kifejezetten segítenek nekünk túlélni... Még nem tudom, mik ezek. De harcrakész lettem. Talán. Egy kicsit...
Szerintem az év legsz~rabb időszaka a január-február. Utálatos. Már elmúlt a Karácsony, általában az igazi farkasordító hidegek még csak ekkor jönnek, sötét van és fázunk, be vagyunk szorulva a lakásba, és csak agonizálunk. A napfényre való öntudatlan sóvárgásom pedig minden életerőmet szép lassan, kíméletlenül, precízen megöli. Tavaszra élőhalottként vegetálok, leamortizálódva, használhatatlanul. A tavasz a megváltás, újjászületés. A nyár meg maga az ÉLET. A zabolázatlan meleg, a szilaj napfény...
Ahh. És most előttem ez a két borzalmas hónap.
Ma havazott, ez egy enyhe bocsánatkéréssel ér fel, és nálam nagyon is sokat jelent, a vizuális lenyűgözéssel le lehet venni a lábamról. Úgyhogy kicsit megenyhültem. De a reggeli -10 fok - az első rutinpályás hajnali fél hetes vezetésemkor! - azért eléggé sért.
Egy blogos, otthontanulós ismerős fogta magát és 4 gyermekét, elcuccoltak Spanyolországba. Elmentek innen a zord télből. Anyira bátor, és annyira igaza van!
De. Végül is. 8 hétről van szó. Ebből az első hét erős, koncentrált tanulással kell, h teljen. Ez van most. Második héten vizsga. És utána újra a szabadság. Amit _akár_ megtölthetnék olyasmikkel, amik kifejezetten segítenek nekünk túlélni... Még nem tudom, mik ezek. De harcrakész lettem. Talán. Egy kicsit...
2016. január 2., szombat
új év - új kalandok
Itt szuszókál mellettem B az ágyban, a többiek elmentek falat mászni M karácsonyi ajándékkuponjával, amit Apától kapott. Fő a krumpli a konyhában, romantikusan duruzsol a páraelszívó, és a kályha kellemes meleget áraszt. Mögöttünk egy könnyed szilveszter, eljött egy kedves barátunk, aki majdnem a kapcsolatunkkal egyidős "családtag", és ha fel kéne sorolnom a barátaimat, benne lenne a top 5-ben. Az év utolsó előtti napját együtt töltöttük, geoládakereséssel, ünnepi zabálással, ilyesmi jókkal. Ismét végigemlékeztük az elmúló évet, kihúzkodtuk a befőttes üvegből a cetlikre összeírt sok szépet és jót, ami 2015. során ért minket, történt velünk. Gazdag, hálás 12 hónap. Aztán 31-én este a gyerekeket átvittük A.mamához, és bevetettük magunkat a szilveszteri éjszakába. Kivilágított város, utcán andalgó, vagy dorbézoló, viccesparókás, flitteres kalapos emberek, kürtőskalács és forralt bor, meg bóvliságok kirakodóvására, Rick Astleyvel és az Abbával. Ami szerintem hangulatos, a fiúk szerint ócska, de mind élveztük. Viszont rettenet hideg vot, így aztán beültünk a Szatyorba, ott köszöntött ránk az ÚjÉv - finom koktélok és borok társaságában. Még sosem töltöttem kávézóban a szilveszter éjszakát, most már ez is pipa. Éjfélkor himnusz, koccintás, ölelkezés, ahogy azt kell.
És egy izgatott várakozás, ami ezt az évet indítja. Nagy tervek, nagy változások - és óriási hála a Minden Titkok Tudójának szerető gondoskodása miatt, amivel egyengeti az utat.
Legyen Istenközeli évetek, hozzon kalandokat, gazdagítsa a lelketeket, és vigyen az egyre teljesebb szeretet és szabadság felé!
És egy izgatott várakozás, ami ezt az évet indítja. Nagy tervek, nagy változások - és óriási hála a Minden Titkok Tudójának szerető gondoskodása miatt, amivel egyengeti az utat.
Legyen Istenközeli évetek, hozzon kalandokat, gazdagítsa a lelketeket, és vigyen az egyre teljesebb szeretet és szabadság felé!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)