És igen, megvalósult az első nagy vállalkozás - elmentünk usziba!
Miután a közeli uszoda honlapjáról felvilágosultam, h ott csak hétvégén szabad a kismedence, mert oktatás zajlik nonstop, így egy távolabbi, de még mindig nem messzi másik uszit terveztünk be. B-t a hátamra kötöttem, mert lógott az eső lába, és múltkor már babakocsiztunk esőben, ami macerásabb. Lépcsőzni, villamosra, buszra emelni meg még inkább. Szóval mindenkinek pakk a hátára, úszócucc szétosztva, irány a habok közé.
Amikor odaértünk, derült ki, h igazából itt is hasonló a helyzet (nem is tudom, miért nem kérdeztem utána), és épp foglalt a kismedence, egy osztályt oktatnak. De röpke három óra múlva szabad a pálya! Uhh. Az eső esik, tele vagyunk cuccal, most mi legyen. Oké, nem hagyjuk elrontani az uszis napunkat, elmentünk egy néhány megállónyi távolságban lévő bevásárlóközpontba, ott is egyenest a játszóházba. Fél órácska búfelejtő játszás elégnek is bizonyult. Aztán még nézelődtünk egy antikváriumban, beszereztük Vernétől a Nemo kapitányt, ettünk egyet, aztán mivel B eléggé nyűglődött, magamra kötöttem újra, és elindultunk visszafelé. Az eső egyre erőteljesebben szemerkélt, szóval a játszóterezés kiesett. Lassan sétáltunk, közben játszottunk - amit mondok, annak az utolsó betűjével mond a következő egy szót. De most, nehezítésképp csak ételt lehetett választani, így a csigalevestől az egérbecsinálton át a takonypüréig volt ott minden...
De, végre-valahára, mindenki örömére, beléptünk az uszodába (újra), megvettük a nemolcsó jegyeket (inkább csak 2hetente kéne ez a luxus...), és irány az öltöző!
Amikor a medencéhez mentünk, B-t vittem a kezemben - és elestem a lépcsőn! Valószínűleg túlságosan előreléptem, és lecsúszott a papucsom. Miközben estem, olyan érdekes, valahogy lelassult az egész, emlékszem, h ránéztem B-re, és tudtam, itt mindenfelé csempe van, úgy kell esni, h ő ne sérüljön meg. A bal karomban ült, így a súlypontomat valahogy áthelyeztem és jobbra húztam az esés során magunkat. A fejünk öszekoccant, de ezt leszámítva nem lett baja. Én lecsúsztam néhány lépcsőfokot, a jobb alkarom a könyökömig végig lehorzsolódott, a jobb lábamon is bokán, vádlin feljött a bőr. Hát, percekig ültem ott lépcsőn a síró B-vel, és nem nagyon tudtam megszólalni se. (Azóta szép lila is mindenem.)
Míg a parton regenerálódtam, M és S már be is vetődtek a vízbe, irtóra élvezték.
Végül B is jól elbulizott velem a medencében (miután hősiesen vízbe engedtem frissen sérült, sajgó végtagjaimat), lassan engedett fel, de amikor megszokta a közeget, már beugrálni is akart (volna) a nagyokkal együtt. Fröcskölőzött az idős nénikkel, kokettált az úszómesterrel, úszódeszkát "vezetett" (brümm-brümm), és röhigcsélt nagyokat.
Másfél órán át lubickoltunk, S megtanult bukfencezni a víz alatt!
Kimerültek, elfáradtak, én büszke vagyok magunkra, jó kaland volt!
Miután a közeli uszoda honlapjáról felvilágosultam, h ott csak hétvégén szabad a kismedence, mert oktatás zajlik nonstop, így egy távolabbi, de még mindig nem messzi másik uszit terveztünk be. B-t a hátamra kötöttem, mert lógott az eső lába, és múltkor már babakocsiztunk esőben, ami macerásabb. Lépcsőzni, villamosra, buszra emelni meg még inkább. Szóval mindenkinek pakk a hátára, úszócucc szétosztva, irány a habok közé.
Amikor odaértünk, derült ki, h igazából itt is hasonló a helyzet (nem is tudom, miért nem kérdeztem utána), és épp foglalt a kismedence, egy osztályt oktatnak. De röpke három óra múlva szabad a pálya! Uhh. Az eső esik, tele vagyunk cuccal, most mi legyen. Oké, nem hagyjuk elrontani az uszis napunkat, elmentünk egy néhány megállónyi távolságban lévő bevásárlóközpontba, ott is egyenest a játszóházba. Fél órácska búfelejtő játszás elégnek is bizonyult. Aztán még nézelődtünk egy antikváriumban, beszereztük Vernétől a Nemo kapitányt, ettünk egyet, aztán mivel B eléggé nyűglődött, magamra kötöttem újra, és elindultunk visszafelé. Az eső egyre erőteljesebben szemerkélt, szóval a játszóterezés kiesett. Lassan sétáltunk, közben játszottunk - amit mondok, annak az utolsó betűjével mond a következő egy szót. De most, nehezítésképp csak ételt lehetett választani, így a csigalevestől az egérbecsinálton át a takonypüréig volt ott minden...
De, végre-valahára, mindenki örömére, beléptünk az uszodába (újra), megvettük a nemolcsó jegyeket (inkább csak 2hetente kéne ez a luxus...), és irány az öltöző!
Amikor a medencéhez mentünk, B-t vittem a kezemben - és elestem a lépcsőn! Valószínűleg túlságosan előreléptem, és lecsúszott a papucsom. Miközben estem, olyan érdekes, valahogy lelassult az egész, emlékszem, h ránéztem B-re, és tudtam, itt mindenfelé csempe van, úgy kell esni, h ő ne sérüljön meg. A bal karomban ült, így a súlypontomat valahogy áthelyeztem és jobbra húztam az esés során magunkat. A fejünk öszekoccant, de ezt leszámítva nem lett baja. Én lecsúsztam néhány lépcsőfokot, a jobb alkarom a könyökömig végig lehorzsolódott, a jobb lábamon is bokán, vádlin feljött a bőr. Hát, percekig ültem ott lépcsőn a síró B-vel, és nem nagyon tudtam megszólalni se. (Azóta szép lila is mindenem.)
Míg a parton regenerálódtam, M és S már be is vetődtek a vízbe, irtóra élvezték.
