Tündér Lala

Egy csapatversenyre neveztünk be, a három fős team éppen olvasónaplót készít lapbook formájában a Tündér Laláról!

Az elkészült munkát be kellett küldeni, de megörökítettük fotókon:

Jó élmény volt együtt dolgozni, izgatottan várjuk az eredményt!

olvasónapló másképp

M részt vesz egy olvasóversenyen. Levelezős, több fordulós, és mivel én _direkt_ nem olvastam a szóban forgó könyvet, így teljesen az ő munkája az egész. Már két feladatlapot visszapostáztak nekünk kijavítva, és M teljesen felvillanyozódott az eredményektől. Olyan jó látni, ahogy komolyan tudja venni ezt a feladatát. Persze előfordult kiborulás, hiszti, de milyen jó, hogy én nem tudok segíteni, még ha akarnék se... Így előbb-utóbb kimászott a gödörből, és ment tovább.

A verseny zárásaként egy olvasónaplót kellett elkészíteni - lapbook formájában! Mivel épp a leadási határidőben vizsgáztunk, így kissé késve, de kérelmet írva, megmagyarázva, reménykedve küldtük el ma a kész művet. Megmutatom, mert nagyon büszke vagyok rá:

A fejezetekről képekben számolt be, és rövid tartalmi leírással.

Itt már a borító készül, belógó lófenekekkel...

És elkészült a nagy mű!

Személyiségkártyákat talált ki a szereplőknek, a régi autós kártyák mintájára.

Megvannak a közös tulajdonságok, és az azokhoz kapcsolódó "teljesítménypontok".

A fejezetek leírása mellé mindenhova került egy-egy rajz, amit csak az érthet, aki olvasta a könyvet...

Végül pedig M személyes véleménye a meséről.

Lesz egy szóbeli forduló is, izgulunk, hogy M bekerüljön. És persze a nyeremények is vonzóak... De a lapbook készítéséért már megérte - és ezt nem én mondtam...!

Két Lotti

M olvas, olvas, és olvas. A blog oldalsávjában jegyzem is, miken van már túl.
A teljesség igénye nélkül, megvolt a Kincskereső Kisködmön, a Pál utcai fiúk, Lassie hazatér, Robinson Crusoe. Csak, hogy afféle kötelezőket említsek. Igen, én erre büszke vagyok.

Lassan kiürül a könyvespolc, szóval újra könyvtárazók leszünk. (Leszoktunk róla, mert újra meg újra elmaradtunk a visszavitellel, és az ebből következő kellemetlen érzések/pótdíjak lelomboztak minket. Szégyen a futás, de hasznos. Vagy ez nem illik ide...? :)) Szóval megjavulunk, kinevezünk egy könyvtári könyveknek való polcot, mindig oda tesszük, és akkor jól meg is találjuk, és beírjuk a naptárba, nem is csak aznapra, hanem már hamarabbra is... meg ilyen világmegváltás.

Na, de - olvasónaplót kéne írni valamelyik könyvből, ami (azért az erősen megújításra szoruló) iskolai kötelező olvasmánylistának megfelel, tehát harmadikosoknak javasolják. Viszont egyáltalán nem vagyok az olvasónaplóskodás híve, élményrabló cincálgatás... Már a Vukkal próbálkozva befürödtünk.

Szeretek kitalálni, összeállítani mindenféle feladatokat, de ez most nagyobb falatnak bizonyulna annál, mint amire vállalkozni szeretnék. Nyilván újra kéne olvasnom hozzá a kiválasztott regényt, meg satöbbi.
Szóval a Gyereketetőn körülnéztem, és a Két Lotti lett a befutó. Már olvasta M. Megrendeltem a lapbook-ot. Első ilyen tapasztalatunk, izgatottan álltunk neki. Mindenképpen százszor jobb, mint bármiféle hagyományos útja az olvasmányelemezgetésnek.

A lapbook alapjához is a Gyereketetőről kaptam segítséget, innen. Ugyan nem fotókartont használtunk, bár ezerszer egyszerűbb lett volna, de épp nem volt itthon, és mi akkor azon nyomban akartuk elkészíteni - szóval ikeás függöny papírcsomagolását használtunk, ami vékonyabb karton, és van "füle". Megszenvedtem vele, míg összeragasztgattam...

Na majd ha haladunk, még hozok képeket.

Vuk

Bambit és a Bambi gyermekeit már kétszer olvastuk esti mese gyanánt, szépen részenként, nagyon szerették. Most M megkapta tőlem a Vuk-ot csak_úgy_ajándékba, hamar végig is olvasta.
Nem tudom, hányadik osztályban lehet kötelező olvasmány, van, aki másodikban, van aki harmadikban, negyedikben ajánlja.

Nem igazán szeretem az olvasónaplókat, van egy olyan érzésem, hogy a sok elemezgetés a végén elveszi az élményt, amit a könyv adott...
De gondoltam, tegyünk próbát, meg mégis legyen valami _ vizsgán felmutatható_ nyoma ennek a sok olvasásnak, amit M művel - hát olvasónaplózzuk meg a Vukot. Keresgéltem a neten, találtam ITT pl. egy jó kis vetélkedőt a témában. Végül INNEN szedtem le az olvasónaplót, amit elkészítünk.
(Jót bajlódtam a kinyomtatásával, egy kétoldalas nyomtató lényegesen megkönnyítette volna a dolgom. Így kivagdostam kicsi lapokat, összeraktam a könyv prototípusát, megszámozgattam, és szétszedve láttam, melyik oldalak kerülnek egymás mellé, és a lap két oldalára.) 

Haladunk vele, majd megmutitom, ha kész.

UPDATE: Nem, az olvasónaplózás nem jó ötlet. Ez az olvasónapló sem. Elvetve. (Egy darabig kitöltögettük, aztán beláttam, h többet árt, mint használ.)

na akkor komolyan

Vágjunk bele. Tanulás. Három gyerek. Gyerünk.

Ma elkezdtük a komolyabb verziót.
Közös családi reggeli, aztán Apa bringára pattant, és el dolgozni. Mi is nekikészülődtünk a tanulásnak. A házimunkarendszer még működik, úgyhogy asztalleszedés megtörtént sikeresen. Mondtam S-nek, h mivel ő 5 és fél éves, más szabályok érvényesek rá - ahogy a délutáni alvás M-nek nem, de neki "kötelező"(legalábbis a 10 perc pihenés csukott szemmel, amennyi idő alatt általában elalszik, ha fáradt...) - szóval választhat, vagy játszik, vagy neki is adok feladatot, ez rajta áll. B-t a hátamra nyaláboltam, hamar el is aludt a mei-taiban.

Matekoztunk M-mel. A követelményt még nem kaptam meg, így aztán kezdtük azzal, ami amúgy is érdekelte: a törtek, részekre osztás.

Hamarosan S is becsatlakozott, ő a számokkal foglalkozott. De érezhetően mindketten maximális rájuk figyelést vártak volna tőlem. Nehezen várták ki, míg sorra kerülnek, kissé cincáltak jobbra-balra.

B időközben felébredt, először sikeresen visszaringattam a hátamon, aztán a második ébredésnél már letettem a földre, hadd mászkáljon. Persze nem volt boldog tőle, úgyhogy a kezemben tartottam, így készült el a tarhonya, meg a pörkölt. Ekkor M már az olvasással foglalkozott, hangosan hallgattuk mindannyian Tücsök Tóbiás kalandjait. Az olvasónapló elkezdésére már kibukott a feszültség, M kiborult, ha hibázott. Én meg türelmetlenné váltam, odakapott a tarhonya, B meg nyüstörgött a kezemben. S volt a legnyugodtabb, az asztal alatt playmobilozott.
Amikor higgadt és türelmes tudok maradni, akkor jól kezelem M kirohanásait, megoldási javaslatokat kínálok a hiba kijavítására, vagy ösztönzöm, h ő keressen megoldást, a dráma helyett. Ilyenkor azért ő is vissza tud találni a békébe. De érzem, h így, h többfelé kell figyelnem, ez nem kis erőfeszítésembe kerül.

Végül a legjobb megoldásnak az ebédelés látszott.
Utána lefekvés, mesehallgatás, S maradt pihenni, mi hármasban kijöttünk a gyerekszobából. M újra nekilátott az olvasónaplónak. Közben hazaért az iskolából a szomszéd kisfiú, befütyült az ablakon. M kiment, megbeszélték, h M is tanul még, ő is megírja a leckét, és utána mehet a játszás. Közben B-t csodával határos módon sikerült elaltatnom az ágyában. Kemény 20 percet aludt... M pedig megírta, megrajzolta az olvasónapló elejét. Én szaladgáltam S-hez, aki nem volt hajlandó nyugton maradni, meg közben szórakoztattam a magát ugyan ki nem pihenő, de visszaaludni nem tudó legkisebbet. És azért persze segítettem M-nek, ha igényelte. Elfáradtam, no. Minden délután jó volna egy kicsit világgá menni. Félórára...

Helyzetelemzés: M-nek szoknia kell, h megosztom a figyelmemet közte és a testvérei között. Kevésbé vehető rá önálló munkára, ha közben S-sel foglalkozom, mint ha csak ő egyedül tanul velem. Oda kell figyelnem arra is, h mi S szintje, h sikerélménye legyen. És magnéziumon kell élnem... :)

...Ti hogy csináljátok?