Tamariki School - a demokratikus iskola

A. S. Neill.

Summerhill.

John Holt.

Fóti Péter.

Demokratikus nevelés.

Ha ezek mondanak valamit, akkor talán neked is megdobban a szíved, ha elmesélem, hogy Új-Zélandon, Aucklandben és Christchurchben működik államilag integrált demokratikus iskola!

A christchurchi iskola neve Tamariki School, ami gyerek-iskolát jelent, a szó a 'gyerek' maori elnevezése. Itt ugyanis a gyerekek döntik el, mit tanulnak, mikor, hogyan, és egyáltalán, hogyan töltik el a napjaikat. Érdeklődés irányította, élmény alapú szabad tanulás folyik. Meg vannak kínálva lehetőségekkel a tanárok által gyakorlatilag is, és színes a tárháza a különböző tárgyaknak is, amiket használhatnak játékra, tanulásra, felfedezésre.

Sport, alkotás, számolás, olvasás, kísérletezés, bunkerépítés, famunka, különböző projektek...

Az iskola demokratikus jellegét az adja, hogy mindennaposak a "meeting"-ek. Vagy egész iskolára kiterjedő, vagy kisebb csoportos megbeszélések, ahol különböző témákban hoz az iskola közössége döntéseket. Mindenről. Ha azt gondolnád elsőre, itt anarchia uralkodik, tévedsz. Vannak szabályok, és mindenki betartja. A szabályokat a közösség hozta és hozza meg.

Pl.: A tanulószobába cipő nélkül lépünk be, ennek 3 oka van:

1. sok játék van a földön, és ha cipővel lépünk rá, eltörhet

2. a gyerekek a földön is játszanak, ha rálépünk a kezükre cipővel, az nagyon fáj

3. talán a tisztaság volt a harmadik, de erre őszintén szólva nem emlékszem...

Ha valakinek összetűzése támad valakivel, kérhet meetinget. A "cheer person" vezeti le, és jelen van egy tanár is. A cheer person szólítja a beszélőket. Nagyobb meeting esetén a konszenzus szavazással zárul.

Az egyik iskolai meetinget azért hívta össze egy csoport, mert szerettek volna papírrepülőket dobálni a közösségi terem emeletéről. Megbeszélték a hogyant, meddiget, és megszavazta a közösség. Egy kislány saras kézzel érkezett a meetingre, ő is szót kért, hogy jelezze, elmenne kezet mosni. Délután fákat nyestek munkások a kertben, ezért azt is megbeszélték, melyik rész legyen lezárva. Mivel a biciklizés nagyon kedvelt, ezért a gyerekek azt javasolták, hogy legyen csak a pálya egyik fele tiltott a munkálatok idejére, a másik, távol eső fele maradjon használható. Krétával körberajzolták a biztonságos területeket.

Az iskolai meeting során két fiú rajzolgatott, és hajtogatott, a papír gyűrögetése zajjal járt, zavarta a megbeszélést. Egy tanár szólt nekik, de nem volt hatással. Ezért kért egy meetinget csak velük, ahol elmondta, hogy zavaró volt a zaj. Az egyik fiú azzal érvelt, hogy túl hosszasan beszélt valaki, unalmasnak találta, és nem akart figyelni rá. A tanár megértő volt, de felhívta rá a figyelmét, hogy a meeting során megtiszteljük egymást a csenddel, hogy mindenki hallható legyen. Ez a szabály. Végül kimondták a fiúk, hogy vállalják, hogy csendben lesznek.

A famunkálatokra szolgáló terem egy erre vonatkozó meeting-ig zárva, mert egy eszköz összetört. Az egyik építőjáték szintén a polcon volt, mert törött darabokat találtak benne. Egy meeting után azzal a javaslattal került vissza a földre, hogy nem csak a nap végén, hanem rögtön elpakolják játék után, így kerülve el a rálépés okozta sérülést. Azt a megfigyelést is hozzátette egy kisfiú, hogy ha elfehéredik a műanyag, akkor ott fog eltörni, szóval azzal óvatosan kell bánni.

Szülők is jelen vannak/lehetnek az iskolában, akár egész nap, és a gyerekek rendelkezésére áll egy telefon, amit bármikor használhatnak, ha a szüleikkel szeretnének beszélni. Egy apuka pl. palacsintát sütött az egész sulinak. Itt is voltak szabályok, pl. sütés közben senki nem kap, nincs kóstoló, csak a készből esznek, együtt.

Ezek morzsák három napi látogatásom tapasztalataiból. A fiam nagyon jól érezte magát, hamar feloldódott. Érdekes ez a szabad légkör. Aki fáradt, lefekszik. Aki éhes, eszik (az asztalnál!). És a gyerekek játszanak, játszanak, játszanak. Egymással, a tanárokkal. Olyankor is, amikor azt mi már tanulásnak neveznénk.

hógolyó...

...és libatömés

"- De ember! Akkor mire való az iskola? – Macdonald szemében harcos fényt láttam felvillanni.
- A kreativitásra, az önkifejezésre. Csak ezek számítanak a nevelésben. Nem érdekel, mit tesz egy gyerek azért, hogy kibontakoztassa a kreativitását; lehet az asztalfabrikálás, vagy zabkásafőzés, vagy rajzolás, vagy…vagy…
segítségemre Macdonald.

- Vagy akár az – mondtam. – Sokkal többet lehet tanulni egy hógolyó elkészítése által, mint egy órás nyelvtan-előadás meghallgatásával.
Mrs. Macdonald az ölébe ejtette a kézimunkáját, felhorkanva eretnek megjegyzésemen.
- Teljes képtelenség, amiket itt összehord! – mondta Macdonald, miközben a kandallóhoz hajolt, hogy kiürítse pipájából a hamut a rácson.
- Rendben – mondtam vidáman. – Vesézzük ki a témát! Arra kényszerít egy egész osztálynyi gyereket, hogy egy órán keresztül mukkanás nélkül üljenek magával szemben, és megfenyegeti őket, hogy ha nem figyelnek oda a főnevekre meg névszókra, akkor megveri őket.
- Fegyelem! – közölte Macdonald.
- Nem igazán érdekel, minek hívja. Szerintem, ostobaság.
- De álljunk meg egy szóra, öregem! Nem tud tanítani, ha a gyerekek figyelmét nem tartja fenn.
- És akkor sem tud tanítani, ha fenntartja – jelentettem ki. – Egy gyerek csak akkor tanul, ha érdekli a téma.
- De a fegyelmezés által az érdeklődését is felkelthetjük – mondta Mrs. Macdonald.
Megráztam a fejem.
- Azzal csak a figyelmüket szerezheti meg.
- De az ugyanaz! – mondta Macdonald.
- Nem, Mac – feleltem. – Az nem ugyanaz! A figyelem azt jelenti, hogy tudatosan fordítja a gyerek elméjét egy dolog felé. Ha az érdeklődését is felkeltjük, akkor a tudata és a tudatalattija egyszerre fordul a téma felé. Ha egy gyereket a szíjtól való félelemmel vesz rá, hogy figyeljen, akkor elméjének legkevésbé fontos részét vonja be – a tudatost. Amíg a táblát bámulja, a tudatalattija egész mással van elfoglalva.
- Mi mással? – kérdezte Mac.
- Nagy valószínűséggel gondosan kidolgozott tervet eszel épp ki arra nézve, hogyan gyilkolná meg magát – közöltem. – És én ezért nem is hibáztatom őt – tettem hozzá.
- És mi van a hógolyókkal? – vont kérdőre Macdonald.
- Amikor egy gyerek hógolyót készít, akkor az érdekli őt. Egész lényével a tevékenységére koncentrál, vagyis a tudata és a tudatalattija együtt dolgozik. Abban a pillanatban ő egy művész, egy alkotó ember.
- Vagyis ez az új pedagógia? A hógolyógyúrás? – riposztozott Macdonald.
- Nem, nem igazán – mondtam –, azt akarom csak mondani, hogy egy hógolyó meggyúrása közelebb áll az igazi tanuláshoz, mint az a libatömés, amit mi manapság tanításnak nevezünk."

A. S. Neill: Egy iskolamester kétségek között

Játék vagy tanulás, játék és tanulás, játék a tanulás

"Ha óvodákról beszélünk, evidencia, hogy a játék fejleszti a gyerekeket. Persze már itt is vannak hangok, amelyek azt mondják: van fejlesztő játék, és van olyan időtöltés, ami nem fejleszti a gyereket, mint például a tévénézés. De ez utóbbit nem is szoktuk igazi játéknak nevezni, inkább csak kikapcsolódásnak. Játéknak tehát az tűnik, amikor egy gyerek egyedül vagy a többiekkel közösen tevékenykedik: fest, szerepet játszik, társasjátékozik, szaladgál a kertben, fogócskázik és még ezer dolog. Játék közben működik a gyermeki fantázia, játék közben szabályokat kell betartani, ezzel kapcsolatos konfliktusokat kell megoldani stb.

A tradicionális iskola elfojtja a játékot, mert értéktelenebbnek tartja a tanulásnál. Ennek számtalan rossz következménye van: eltűnik a motiváció; a tanulás teherré válik; az örömmel megszerzett tudás feletti örömöt felváltja a külső értékelés.

A játéknak, az önkéntes és szabad játéknak az iskoláskorban is fejlesztő hatása van, az nem ér véget az óvodával. A játékba örömmel vetik bele magukat a gyerekek, de a játék teljesítményre is inspirálja őket. A játékban érzelmek hullámzanak, amelyeket ki lehet mutatni, amelyekről beszélni lehet. A játékban koalíciók vannak, és versengés is van. A játék gyakran tükrözi a nagyvilágot, de a játék világában a vesztesség nem olyan súlyos, mint a valóságban. A játékot mindig újra lehet kezdeni.

A korlátlan játék természetessé teszi, hogy a tanulás világában minden gyereknek meglehet a maga individuális terve. Nem lehet a gyerekre egy egyentantervet rákényszeríteni, mert az órákat ugyanúgy maga választja, ahogy korábban a játékot is maga választotta. A játéknak központi eleme a szabadság, ahogyan a tanulásnak is központi eleme kellene, hogy legyen. A játékban benne van számos dolog, ami a tanulásban később fontos: problémamegoldás, kitartó igyekezet.

A játék (majdnem) végtelensége út a felnőttléthez, egy olyan felnőttléthez, amelyben sokkal erősebben ott van az egyéni és közösségi önmeghatározás. Önmeghatározás a játékban, a tanulásban és a summerhilli iskolai önkormányzatban. Megtanulják, mit jelent kisebbségben lenni és többségben lenni; kisebbségként jogokkal rendelkezni,  többségként a törvény mellett állni, a közösség tagjaként a törvényt tisztelni, betartani és betartatni.  Megtudják, hogy a demokrácia egy kis közösségben is működhet, hogy annak része az igazságszolgáltatás és a törvényhozás. A nagyobb közösséghez tartozás is kettős: részvétel és annak elvárása, hogy a kisebb közösség önállóságát a nagyobb közösség tisztelje. Az egyén és a közösség vonatkozásában is ugyanez igaz: egyéni autonómia, a közösség szabályainak tisztelete, egyéni jogok emberi létünkből kifolyólag, kisebbségi jogaink, védelmünk a túlkapásokkal szemben. Megtapasztalják, hogy mit jelent a törvények uralma alatt állni, hatásosan tiltakozni tudni a jogtalanságok ellen. Mindezek újra ott vannak a játékban."


Fóti Péter a Summerhillről
forrás

És még egy kapcsolódó CIKK

Summerhill

Ma néztünk meg barátnőm ajánlására egy filmet a Summerhill iskoláról, ITT (12 részben van feltöltve a youtube-ra). Rettentően tetszett, és rettentően elgondolkoztatott. Még most is gondolkozom. Addig is, nézzétek meg ti is!

"Gyereknek lenni azt jelenti, hogy nem vagyunk felnőttek. Gyereknek lenni azt jelenti, játszani, és egy gyerek nem tud eleget játszani. ...ha egy ember gyerekként eleget játszott, akkor később el fogja végezni a munkáját, és le fogja győzni a nehézségeket."
(A.S.Neill)









Közben megtudtam, h van egy magyar kezdeményezés is, Egerben, a Kavalkád - ITT van a facebook oldaluk!