reál

Régebben már ajánlottam, most megvannak hozzá a youtube linkek, kémia ITT és fizika ITT!
Köszi, Bergamott!

műhely

Egy kis nosztalgia, így benne a nyárban - az utolsó KEROTT műhely képekben:

Bővebben a műhelymunkáról ITT (katt)!

Alsós korosztály, dráma foglalkozás:

Dráma óra

és

Természettudományos ismeretek

Dráma a nagyobbaknak:

Az utolsó órán a szülők is részt vehettek.

Gazdag tanév volt! Köszönjük!

firkarobotok

Elmentünk a Tudósok Éjszakája rendezvénysorozat részeként robotot építeni. Roboskiccet, egész pontosan.

Egész napos program keretében lehetett robotozni, kaptunk mindenféle alkatrésznek valókat (flakon, papírpohár, hurkapálca, krepppapír, vécépapír guriga...), kettő darab filctollat, meg egy kis motort. Aztán hajrá, mehet a móka.

A cél egy rekord megdöntési kísérlet - 500 db rajzoló robotot terveznek egyszerre elindítani majd az éjszakai alkalmon. Mi hozzájárultunk három, nagggyon menő példánnyal! Amiket ott is hagytunk, versenyhelyzetben. Hogy mik az elbírálási szempontok, nem tudjuk, de mi szeretjük a kis robotjainkat, és ez a lényeg. A rekordbuli után haza is hozzuk őket.

Én, be kell, hogy valljam, totál tanácstalanul álltam, amikor S odahozta a készülő robotot, hogy akkor ez most hogy is fog mozogni... De Apa ura volt a helyzetnek, propeller, kiegyensúlyozás, satöbbi...

S sziporkázott, tele volt ötletekkel, javaslatokkal. Sejtettem, h így lesz, a szabad szárnyalás, a kreatív megvalósítás az ő asztala. Főleg miatta szerettem volna erre a programra eljönni.

M tanácstalanul indult, nehezen tervezett, érződött, mennyire bizonytalan tud lenni, ha nincs utasítás, amit követhetne, pedig versenyhelyzetben - amitől ő nem tud elvonatkoztatni - jó volna tudnia az elvásárokat... Stresszelte az egész, leblokkolt. Aztán javaslatomra elkezdte kidíszíteni a még robothoz köze nincs papírpoharát, és akkor már feloldódott, végül Apa segítségével el is készült a roboskicc.

S pedig az első elkészült robot után teljesen belelkesedett, és nekiállt alkotni egy másodikat is...

...aminek többen csodájára jártak, merthogy kiemelkedett a többi közül két pohárnyi magasságával, plusz a tetején a két, nyitott, kukabúváros kukával.

A hármak:

Élménydús időtöltés volt, mindenki kellemesen elfáradt, egyesek már ott helyben pihenni is tértek.

mulatságok

Eljöttek hozzánk a barátaink, akik szintén otthon tanulnak, háromgyerekesen, otthondolgozósan, szintén, szintén. És annyira kedvesek a szívünknek, hogy nagyon. Öröm volt együtt lenni, jót tett, helyre is rázott egy kicsit. Rengetegsokat beszélgettünk, bár lehetett volna még többet! A gyerekek élvezték egymás társaságát, játszottak, rollereztek, köveket gyűjtöttek és törtek, aztán este a konyhában - hálózsákokban, bunkerezve, mesét és vicceket mesélve aludtak el. 

(Szolgálati közlemény: itt maradt A zöld, rövidujjú pólója, meg egy törülköző. Így hát muszáj gyorsan újra találkoznunk. :))

Az esős idő okán első közös napunkon az Elevenparkba mentünk el, ami sajnos sok-sok más családnak is jó ötletnek tűnt aznapra, de az irtózatos tömeg alapvetően csak minket, felnőtteket zavart. A kölkök kivörösödve, leizzadva, boldogan élvezték ki a hely adottságait - értsd ezalatt a trambulint, óriás csúszdákat, dodzsemet, a felfújt, gigant, ugrálható mindenfélét... Amik azért tényleg elég tutik, ITT megtekinthető. De szerintem csak hétköznap délelőtt szabad odamenni. (Akkor még az sem ciki, ha Te is ugrálsz a trambulinban - nem a gyerekektől veszed el a helyet, nincs olyan tömeg...)

Voltunk a Csodák Palotájában, az tényleg egy irtó jó hely, csupa-csupa érdekes és táblákon jól elmagyarázott, kipróbálható jelenséggel. Hogy a fényképezőt nem vittem, na az kár.
A jegy árában fizikabemutató is benne van, látványos kísérleteket néztünk a mágnesességgel, az árammal, az égéssel kapcsolatban. Hogy miért nem láttam én iskolai éveim alatt soha, egyetlen érdekes és érthetően elmagyarázott kísérletet sem...? Lehet, h nem gondolnám ősellenségemnek a fizikát, ha mások, másként mutatják be nekem, miről is szól ez a tantárgy. Zárójel bezárva. Ez különben is egy késeigyermekkori traumám, de erről majd talán egyszer.

A levegő, ágyú jellegű hordóból "kilőve", füsttel láthatóvá téve (telefonocskával felvéve):

Itt meg (a rakéta működése kapcsán, amit szintén szemléltetett a bácsi) alkohol gőze meggyújtva:

Nem tudom beforgatni, ilyen bénán vettem fel.

Egy önként jelentkezőt (aki nem M volt, pedig rettentően jelentkezett) beültetett a kísérletvezető egy forgószékbe, két kezébe súlyzót adott, és forgás közben hol ki kellett nyújtania a karját, eltartva magától a súlyokat, hol visszahúzni a mellkasához. Nagyon látványosan változott a két helyzetben a forgási sebesség. Attól függően ugye, hogy a forgástengelyhez közel van a tömeg - akkor gyors, vagy messzebb - akkor lassúbb. M mondta, h amikor a peonza pörög, akkor is ez van, mert ahogy lassul, úgy ki is dől. Nekem ilyen fizika korrepetálás kéne, komolyan. Vágyom megvilágosodásokra ezen a "mumus" területen.

Előtte való napokban egy másik kedves jóbarát időzött nálunk, vele elturistáskodtunk a Kossuth térre. Olyan szépen felújították, hogy csuda. Tetszik. És József Attila is jó helyre került.

Gazdag hétvége volt. Az Élet mégis szép.

az a csodálatos fizika

How To Synchronize Metronomes
Posted by Meetville on Monday, March 23, 2015

fizika

Már igazából fogalmam sincs, hogyan keveredtem oda, ahol megláttam a hirdetést. És az is kérdés így utólag, h hova is... mert nem a suli oldalán láttam, az tuti - azt ki kellett nyomoznom.
Mindenesetre fizika órára vittem a nyolcévesemet, egy gimibe.
Az óra rendhagyó fizikaként volt meghirdetve, kísérletek bemutatásával, általános iskolások számára. Felvettem a kapcsolatot a gimnázium facebook oldalán egy hozzáértővel, aki készségesen válaszolt, h hát felsősöket, mondjuk 6.-7.-8. osztályosokat várnak. Ez nem tántorított vissza attól, h rájuk beszéljem magunkat. Írtam, hogy a lányom ugyan korosztályilag elég messze van, de magántanuló, és örömmel kapnánk az alkalmon, amikor is kísérleteket láthat a fizika világából. Ha nagyon nem érti, majd magyarázok neki (höhö, én meg a fizika...), vagy kislisszolunk az ajtón - az óra menetét semmiképp nem fogjuk zavarni, és tényleg nagyon hálásak lennénk. Végül rábólintottak.

Jó volt már odabumlizni is, egy kis anya-lánya délután. Késtünk negyed órát, kivételesen önhibánkon kívül, és amikor benyitottunk a fizika előadóba, épp egy óriás létra tetején egyensúlyozott a tanár bácsi, kezében egy vizes flakonnal, amit leejteni készült. A résztvevők elöl, az ajtóban tobzódtak. Kíváncsian meredtek ránk. Néhány másodperctöredék alatt rájöttem, h magyarázattal kell szolgálnom oda nem illőségünk felbukkanására. Hát gyorsan elnézést kértem a késésért - biztossá téve ezáltal, h igen, nem tévedtünk el, mi ide jöttünk, itt vagyunk, maradunk. Nem voltak amúgy sokan, 3 hat-hetedikes forma gyerek, egyikük nagymamája (azért ő is fura volt ott, no, legalább nem csak mi), és egy hölgy, akit a tömeget növelendő, beépített tanárnak tippelek.

A vizes flakon lezuhant a létra magasából, a benne úszkáló piros kupak zuhanás közben nem emelkedett teljesen fel a vízben, valami olyasmi okán, hogy súlytalanság alakult ki ott - nem értem, valaki elmagyarázhatja, köszi.

Tudni kell, h mindig is utáltam a fizikát. (A kémiát is.) Az igazság meg az, h soha nem értettem. Kábé semmit. És hogy valamiféle élvezetet találjak benne, hát az több lett volna, mint rendkívül röhejes feltételezés. Középiskolában a tanárunk minden, de konkrétan minden órán feleltetett. Ki sem nyitotta a naplót, én már álltam fel. A többiek meg röhögtek. Mert tényleg én kellett, h feleljek. Csoda, h nem buktam meg. (Kettes-hármas voltam. Én, az általánosban kitűnő tanuló. Mondjuk egy elit, kőkemény reálos gimibe mentem, az egy másik történet, h miért.) De hogy a legtöbb jegyem nekem volt az egész évfolyamon, az is biztos. Ballagás után megkérdeztem a kedves tanárnőt, ugyan miért szekált ilyen kitartóan, és ő valami olyasmi ködös magyarázatot adott, miszerint azt remélte, majd így jobban fog menni nekem. Hm. Ezt még fel kell dolgoznom, azt hiszem...

De jó lett volna, ha anno olyasvalaki vezet be a fizika világába, akit az lenyűgöz, és még átadni is képes a szépségét... Gondoltam, ez a kísérletezős fizika óra M-nek biztosan érdekes lesz (és talán engem is lelkigondoz egy kicsit), még ha nem is biztos, h értjük majd.

Nálunk volt M kezdetleges kis fényképezője, így megörökítettem a labdás kísérletet. M indítására (egy-két-há-most) elejtették a három egymás feletti labdát, és a két nagy, alsó kosár- és röplabda energiája áttevődött a legfelső kis teniszlabdára, ami fellövellt a plafonig! Azta. Tetszett.

Volt még többféle kísérlet, vizet is lóbált gyorsban körbe-körbe a tanár bácsi, ami benne maradt a flakonban, meg ilyenek. Egy elméleti kérdésre pedig M adta meg a helyes választ. A feltételezés szerint van egy macink, amit beleteszünk egy ilyen lapos hengerbe, elkezdjük veszettül forgatni, aztán kihúzzuk a feneke alól a talajt - mi lesz? M válasza: ott marad, és forog tovább. Na ja. 

Apának meg aztán profin elmesélte itthon az egészet.

Az óra végén még lamentáltunk kicsit a tanárral a magánoktatás előnyeiről, aztán elbúcsúztunk, és indultunk hazafelé. Vagyis indultunk volna. Csakhogy a lendület levitt minket a lépcsőn egy alagsori klubhelységbe, ahol is állt gy csocsóasztal. Hát, M unszolására nekiálltunk játszani, irtó jó volt! Én nyertem (nem vagyok profi csocsós, nagyon nem), és M mégsem borult ki, pedig nehezére esik az ilyesmi... Még kellett ugyan egy menetet játszani, miután 5:4 lett az 5-ös meccs vége -  de amikor ő lőtt be magának egy gólt, és így lett nekem 6:4, nagyon nevettünk mindketten.

Szép kis nap volt. Éljen hát a fizika!

Utójegyzet:

Hálásan köszönöm ezt a pont jókor jött ajánlást egy ismerősömnek! ITT , ebben a videóban vákuumkamrában ejtik le a tollpihét és egy labdát - csodásan hihetetlen! Nézzétek meg!

(Brian Cox visits the world's biggest vacuum chamber - Human Universe: Episode 4 Preview - BBC Two)

csak hang legyen, és... atomok

Apás tanulónap.
A téma: a hang. Kísérletek:

Hogyha megütöd mondjuk egy ollóval (vagy másik evőeszközzel, fém tárggyal) a madzagon csüngő kanalat, akkor a madzag csodás hangot vezet a füledhez.

A pohár (S megfogalmazása) "suvickolása" vizes ujjal, próbáltátok már?

Inspiráció, ötletek:

Másik téma: atom
Meddig darabolható az alma?

(Az indián testfestés ne tévesszen meg senkit, ezek az én gyerekeim. Vagy pont ez bizonyítja...?)