A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vicces. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vicces. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 23., kedd

szelfifiú

UPDATE:
Hogy mit csinál B, amíg mi tanulunk? Hát a sok szépen és jón kívül, amit ITT írtam... Mondjuk, ha sikerül megkaparintania a telefonom, még fejtetőszelfiket is gyárt, sorozatban.


Azért művészi. 

2015. október 16., péntek

a vicc kedvéért

Az állatok modern erdei iskolát nyitottak, és tantárgyaknak a következőket választották: futás, mászás, úszás, repülés. 
A kacsa jónak bizonyult az úszásban, futásból viszont korrepetálásra szorult. A sok futástól azonban kisebesedett a lába, és emiatt jegyei úszásból is leromlottak. A nyúl toronymagasan osztályelső lett futásban, de az úszóedzésektől idegösszeomlást kapott, és ki kellett hagynia a félév hátralevő részét. 
A mókus kiváló volt mászásban, a logika azonban nem volt az erőssége és nem értette, hogy a repülés miért csak a földről indulva érvényes. Túlerőltette magát, vizsga közben görcsöt kapott és megbukott. A sas mindig elsőként jutott fel a fa tetejére, ezért mászásból ötöst kapott, de össze kellett miatta hívni a tantestületet, mert nem a tankönyvben előírt módszereket használta. Az ötöst megtarthatta, azonban igazgatói intőt kapott rossz magaviselet miatt, és beutalták az iskolapszichológushoz.
Év végén az angolna lett az osztályelső: úszásból csillagos ötöst kapott, a többiből elégségest, azonban még így is az ő átlaga lett a legmagasabb. Simulékony természete miatt minden tanár nagyon megkedvelte, így repülésnek elfogadták, amikor leesett a vízibicikliről. 
A vakond fellebbezett diszkrimináció miatt, mert az ásást nem vették fel a tantárgyak közé. Később a borzzal és a hörcsöggel magániskolát alapított...

2015. április 10., péntek

S nap

Ma úgy alakult, hogy S napot tartottunk. Délelőtt egy régi ovistársbaráthoz mentünk át kettesben, S és én. Ők játszottak, mi anyukák diskuráltunk. Komoly témákról, értékes beszélgetés alakult, hálás voltam érte.
Utána még tettünk egy nagy sétát, játszótérre is befújt minket a finom tavaszi szellő, hintáztunk magasra fel, csukott szemmel, arcunkat simogatta a Nap. S meg is mondta, így kéne valahogy hazamenni, nem busszal.
Vittünk az otthonmaradottaknak jégkrémet, tavaszünneplőset.
Útközben barchobáztunk. S kérdezgetett. Nem ember. Nem állat. Akkor mi? Élőlény?? Igen. Segítek: zöld. Mire S szeme felcsillan: Sárkány!
Ajándék ez a fiú. :)