költözés 2. - Útra keltünk

Hát, elindultunk.

Fejenként egy, vagyis 6 db nagy, 20 kilós bőröndünk volt, és még 11 db kézipoggyászként a gépre vihető kisebb táska. Egy nagycsalád cucca egy évre.

A gumicukor jó szolgálatot tesz fülbedugulás ellen. Vágykésleltetési kihívás: maradjon belőle landolásig...

Távcsővel a közeli, gyönyörű felhők még közelibbek és még gyönyörűbbek.

Los Abrigos

A szállásunk délen, a reptérhez nagyon közel, egy kisebb városkában, Los Abrigosban volt.

Imádtam, hogy jó idő van. 
Érdekes amúgy az időjárás - délen mindig meleg van, ez a turisták által kedvelt, és főleg nekik "berendezett" rész, fürdőzőkkel és boltokkal, éttermekkel teli partszakaszokkal. Északon mindig néhány fokkal hűvösebb. De az átlag a min. 20, max 30 fok. Olyan, mintha az időjárás nem időben, hanem térben változna. Los Abrigosban erős szél fújt, szinte végig. Van olyan rész (a neve is tükrözi: La Laguna), ahol sokat esik - ez amúgy rendkívül ritka. Puerto de la Cruz, északon, és a nem sokkal mellette fekvő La Orotava között mindig van 4-5 fok különbség. Szóval ha melegednél, vagy hűsölnél, ülj be az autódba, és menj egy kicsit odébb!

kitaláltuk, elindultunk

Az út kezdete.

Nagyon hamar, néhány nap leforgása alatt döntöttük el, hogy utazunk. Azt is, hogy hova. A 'mikor' pedig sürgetett. Nem tudok/szeretek/akarok hosszasan várni. Nem igazán vagyok képes hosszú távra tervezni. Inkább az a "gyerünk, csináljuk" típus vagyok. Nincs idő, így kerülöm el, hogy félni kezdjek. Most mégis meg kell majd tanulnom - de erről később.

Az autónk 7 személyes, nincs tetőbox, és minimális a pakolótér. Így a hátsó ülést lehajtva halmoztuk a pakkokat. 6 főre, 2 hétre 4 db max. 20 kilós bőröndnek vettünk repjegyet, plusz a 6 db kézipoggyász. Hétfő reggel még iskolába mentek a gyerekek, onnan indulás a nagy útra. (Iskolai cuccok közül szinte mindent bent tartanak a suliban, amit elhoztunk, az csak a pótolnivaló epocha füzet volt.)

Az éjszakát Bécsben töltöttük, mert másnap kilenckor már a reptéren kellett lennünk. Airbnb-n foglaltunk lakást, egy alacsony minőségű szállást vettünk igénybe, de a célnak megfelelt. Este elkészítettük a másnapi szendvicseket, és összepakoltuk azt a csomagot, ami az autóban marad - téli ruhák egy része, iskolatáska. Bécsből nem sokat láttunk, jó lett volna még megnézni a karácsonyi vásárt, de mindenkit elfárasztott a kocsizás, így erről letettünk.

Az autót Bécsben hagytuk, megőrző parkolóban.

A reptéren kellően izgatottak voltunk, az első becsekkolás előtti várakozás volt a leginkább kihívás. Amikor elindultak a dolgok, és volt mit nézni, kérdezni, figyelni - minden kicsit nyugodtabb lett. Még sosem járunk reptéren.

A gyerekeim hozták a formájukat itt is. Letelepedtek a földre, szórakáztak. Ilyenkor rám tud törni a "viselkedjünk már" feszkó, de aztán igyekeztem elengedni. Végül is nem csináltak semmi rosszat, csupán nem álltak vigyázzban és csendben.

B nagyon félt a repüléstől. Meg volt győződve róla, hogy meghalunk. Nem értette, miért akajuk mi ezt az egészet, hiszen le fogunk zuhanni! Végigbeszélgettük, többször, de tartottam tőle, hogy így is sírás lesz a gépen. Nem volt. Bátran végigcsinálta, a levegőben már lelkesen nézte a felhőket. Volt nálunk gumicukor, a fülbedugulás ellen. Viszont arra nem gondoltam, hogy elfogy a zacskó már a felszállásnál. Lefelé mindkét kicsi sírt, annyira feszített a fülük.

Mó az 5 órából majdnem egy órát aludt. B is, majdnem ugyanennyit. A többi időben mesét olvastam nekik, rajzoltak, sztorikockával játszottunk. Ez utóbbi nem volt annyira jó ötlet, leszálláskor szedegethettem a székek alól a kockákat.

A gondolat, hogy 5 órán keresztül egy dobozba zárva a levegőben vagyok - éreztem, hogy erősen nyugtalanná tesz. Inkább nem gondoltam jobban bele. Csak könnyeden, éljen az utazás!

kitört a nyár

Megvolt a vizsga, M mindenből 5 lett, S pedig ismétli az elsőt, ahogy azt kérvényeztük, és terveztük. Két napot töltöttünk a sulink városában, ott is aludtunk egy nagyon kedves kis vendégházban. Összekötöttük a kellemest a hasznossal, és a kötelező körök után/előtt kirándultunk, pl. a közeli Seholsziget Élményparkba, Nőtincsen. Ha eljutok odáig, h feltegyem a telefonomról a képeket a gépre, akkor meg is mutogatom majd!

Sűrű lesz a nyár, költözésekkel, építkezéssel... és a biznisz is dübörög.

És ami egy nagy bulinak ígérkezik, az a (dobpergés) Párnapop varrótáborunk!

Kedves anyukabarátnőmmel, és lányainkkal közösen Párnapop varrótábort szervezünk a nyáron, két turnusban, otthonosan, családi háznál. Várunk nagy szeretettel minden, 9 év feletti varrni vágyót! 

De a kistestvér se maradjon otthon, nekik is készülünk hasznos, vidám elfoglaltságokkal! 

Amire szükséged lesz, ha jönnél: varrógép, és 5 kedvenc póló, amiből varrni szeretnél! 
A jelentkezési lapot itt találjátok:
http://goo.gl/forms/CcMCeCk6FELgeOTh2

wow!

Egy család a nagy vizeken!
Kalandos élet, izgalmasan szabad és más. Persze otthon, vagyis hajón tanulnak. Deschooling.

Ők azok:
http://familyofftosail.blogspot.hu/

"Steiner idézet: meg kell tanulnunk, hogy a saját parancsainknak engedelmeskedjünk
és egyre kevésbé fogunk vágyakozni lényegtelen dolgokra.
A saját parancsot megtalálni, na, az a feladat, a többi már csak történik."