vasalós

Kaptunk ajándékba vasalós gyöngyöt, hálás vagyok érte, két napon keresztül semmi mást nem csináltak, de tényleg. Még az evést is hanyagolták (volna).

M poháralátéteket, szivecskéket gyártott tök jó mintákkal, aztán focistákat. S pedig szabadon ezt-azt. Egy cicát is B-nek, amit ő boldogan hurcolt magával mindenhova, Apának büszkén mutotgatta, amikor hazaért: Ci-ca, ci-ca! Csak sajnos hamar letört a feje...

A vasalás tapasztalata: érdemes mindkét oldalát levasalni. Akkor nem hajlik fel. Poháralátétnél különösen hasznos, ha tényleg lapos. És csökken az eltörés esélye is. Amúgy meg a 9 és fél éves is tud vasalni, okosan, ügyesen. (Eddig nem volt ilyen jellegű tapasztalata, merthogy én nem vasalok.)

A legtöbb alkotásnak a hátuljára M mágnest ragasztott, és mennek a már hűtőmágneskonmarin átesett, tehát majdnemüres hűtőszekrényre. Dekoratíven megtartják a havi és heti naptárunkat, amit oda szoktam kitenni, h mindenki lássa, mire számítson az elkövetkező időszakban.

B is részt vett, ahogy általában mindenben. Talált egy mini lego kardot, és arra fűzte fel a mini gyöngyöket. Én sem tudtam volna jobbat kitalálni!

vizsgadrukk, és ez meg az

A követelményeket néztem át tegnap este, összeírtam, rendszereztem - fejben legalábbis.

Még csak elsősök vagyunk, most sok olyasmi van a listán, amit már tud, vagy józan ésszel belegondolva meg tud válaszolni. Az elvárásmennyiség nyilván csak nőni, drasztikusan megugrani fog az évekkel. Kezdtem volna kétségbe esni, de gyorsan feltettem a kérdést: mi a cél? Az ötös vizsga? Nem feltétlenül. Sokkal inkább az, h értelmes dolgokat tanuljon M, olyasmit, amit magába szív, amit élvez, és ami hasznára van. Nem szeretnék beleesni abba a hibába, h hajszolom a követelmények miatt - nem mellesleg az nem volna hatékony sem neki, sem nekem. Kötelességtudatra szeretném nevelni, de semmiképp sem a teljesítménykényszer erejével...

Esténként, a vacsora elején, amikor mindannyian együtt vagyunk már az asztalnál, általában M elmeséli, megmutogatja az aznap tanultakat Apának, jó kis ismétlés. Tegnap a környezetet ismételte így át, ma reggeli közben a matekról beszélgettünk. Gyorsan vágtam is három kis sajtdarabkát, bemutatta a bontást - aztán néggyel, öttel. Tovább nem jutottunk, muszáj volt befalni a sajtkockákat...

Később matekoztunk még az asztalnál...

 ...aztán nekiálltunk sütni:

Egy réges-régen gyűjtött receptem, azt hiszem sütőpor hátoldaláról írtam le. Változtattunk rajta némiképp, csokireszelék helyett kakaóport kapott, mogyoró helyett kerti diót, darálás nélkülit. És kézi keverőerőt vettünk igénybe robotgép helyett. Ja, és nem lett kuglóf formája sem. De igazán rendkívül finom lett.

Gyöngyöztünk is a napokban, S ügyesen és kitartóan fűzte az egészen kicsi gyöngyszemeket.

Együtt fűztük a nyakláncot, azt hiszem látható, hol váltottunk.

M pedig hangszereket készített, ilyen kindertojás tartókákat használt:

Belegyűjtött kisebb-nagyobb gyöngyöket, és figyelte, melyiknek lesz mélyebb, melyiknek magasabb hangja.