A szülinapi buli tematikája adta magát. Jöjjenek az
indiánok!
Nem vagyok egy nagy buliszervező, az eddigi zsúrok a szabad játék jegyében teltek. De idén belevágtuk a fejszénket a nagy fába...
Ilyen lett a meghívó:
A kertet lufikkal, háromszöges girlanddal feldíszítettük.
Miután megérkeztek a gyerekek - összesen 12 kis indián - összekupacolódtunk egy pokrócon az indián sátor előtt, amit egy kedves baráti család hozott a bulira, és megbeszéltük, ki mit tud az indiánokról. Hol éltek, hogyan éltek... Mindenki kitalált magának egy indián nevet, amit egy kis lapra írtunk fel, és ráragasztottuk a pólókra. Ez volt a névkártya:
Így lett az indián törzsünkben Sebes Patak, Villám Gyors, Csillag Szem, Szivárványlány, Felkelő Nap, Sas Szem, Nyúl Láb, Indián Joe, Kis Patak...
Ezek után készítettünk indián fejdíszt, papírcsík körbekötözve a fejen, ráragasztva színes papírokból kivágott, különböző formájú és nagyságú tollak.
Indiáncsíkok is kerültek az arcokra, az ajándékba kapott arcfestékkel.
Amikor mindenki készen állt, következett a nyomkeresés, amihez wc-papír gurigákból készült távcső járt:
Az éjjel a kertünkben színes festett kavicsokat szórtak szét az indiánok, ezeket kellett nyomkeresőinknek összeszedni.
A szaladgálás, gyűjtögetés után következhetett a virslizés, kiflizés, majd a torta:
Ahogy pedig kezdett sötétedni, tábortüzet raktunk, és mályvacukrot sütögettünk.
Elemlámpás bandázásba, kergetőzésbe fulladt végül az este, a felnőttek gyertyafényes beszélgetése mellett.
Azt hiszem, ez egy rendkívül jól sikerült ünneplés volt, köszönjük mindenkinek a részvételt!
