a harag, mint a tűz

"A kisfiam feldúltan, frusztráltan berohant a fürdőszobába, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. A tükör összetört, és darabokban hevert a földön. Ezt a kisfiam tette. Néha a dolgok olyannyira tönkremennek, hogy nem tudjuk őket helyrehozni. Ettől az esettől elállt a lélegzetem. A kisfiam feldúltan, frusztráltan berohant a fürdőszobába, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. 

Az ajtó akkorát csapódott, hogy a falon lógó, óriási tükör leesett, és a padlón ezer darabra tört szét. Nem szóltam egy szót sem. Felmértem a károkat, vettem egy mély levegőt. Átgondoltam, mit kell tennem: ki kell tennem a kutyát, hogy ne vágja szét a mancsát. A macskát ugyan így a pincébe kell levinnem. 

Kisétáltam a kertbe, és éreztem, ahogy forró könnyek áztatják el lassan az arcomat. Hihetetlen, hogy egyedülálló szülőként mennyire egyedül érzed magad a hasonló helyzetekben. Szomorú, és csalódott voltam. Ez tényleg megtörténik? - kérdeztem magamtól. Igen, ez mind valóság. 

Ahogy ott álltam a kertben, sírást hallottam a fürdőszobából. Sajgott a szíve. Nyilván ő sem számított erre. Ijedt volt, aggódott, és szégyellte magát. Azt mondtam magamnak: Szedd össze magad, ennek a kicsi, törékeny léleknek szüksége van most rád. A legjobb oldaladra van szüksége, a legnagyobb együttérzéssel, ami tőled telik. 

Menj be a lakásba, szedd össze minden bátorságodat, nyisd ki a fürdőszoba ajtaját, nézz annak az embernek a szemébe, akit a világon legjobban szeretsz. A kisfiam rám néz majd, és azt mondja: 

"Anya, én annyira sajnálom, soha többé nem teszek ilyet!"

Öleld át, és éreztesd vele, mennyire fontos számodra, hogy minden rendben lesz. Mondd neki, hogy 'szeretlek, nem lesz semmi baj, túl leszünk rajta'. Menj, és beszélgess vele a haragról, magyarázd el neki, hogy a harag egy nagyon intenzív érzelem, mindenkinek joga van haragudni. Mivel a harag felszítja bennünk a tüzet, akár meg is tisztíthat. Ám le is rombolhat mindent. Nyilván meg fogja érteni. 

Mondd neki, hogy jobb módja is van a harag levezetésének, szóval dolgozzunk rajta együtt. Itt vagyok, hogy segítsek neked. Nem vagy egyedül az érzéseiddel, és a könnyeiddel. Itt vagyunk egymásnak, és most szépen feltakarítunk együtt. 

Felszedtük együtt a darabokat, együtt felsöpörtünk és felporszívóztunk. Mindezt csendben végeztük el. 

Néha a dolgok eltörnek, néha mi törjük el őket. Nem az számít, hogy valami eltörik, hanem hogy hogyan törik el, és miért. Számít egyáltalán, hogyan reagálunk a törésre? Vajon megkapjuk érte a büntetésünket? Vagy esetleg segít nekünk átértékelni a szeretetet, és felkelteni bennünk az együttérzést? Igen! Az utóbbi! Ugyanis az ilyen helyzetekben tanulunk meg igazán szeretni..."
forrás

Kathleen Fleming, blogger

arcoskodás

Kiinduló arcok:

És a tartalommal megtöltött pofácskák, kapcsolódván az agyunk érzelmekért felelős részéről való elmélkedéshez, és ahhoz, mennyire különbözőek vagyunk mind, még az agyunk sem ugyanolyan:

 M

 S

B

S művébe B is belekontárkodott. 

Mivel többen kérdeztétek, h B mit csinál, amikor mi tanulunk, hát belegondolva, alapvetően ő is azt, amit a többiek. Ha ceruza van a kezünkben, ő is kap lapot és íróeszközt, ha vágunk, akkor ő is cincálja a papírt, ha ragasztót használunk, hát ő is. Hogyha valami kézzel fogható alkotás készül, mindig neki is gyártunk, és amit lehet, úgy, ahogy, de ő készít el belőle. Könyvből tanulás esetén ül az ölemben, és okul. Ha éppen nem az érdeklődésének megfelelő az anyag, akkor általában előpakolja az autókat, vagy elővesszük neki a duplót, esetleg a Kisvakond élettörténetében mélyed el keménylapos könyvek formájában. Ilyesmik. Legtöbbször velünk van, egy szobában, egy légtérben, és sokszor ennyi elég is neki. 

Ma reggel például reggelizés közben folytattuk az aggyal kapcsolatos beszélgetést/tanulást, akkor ő, hát jólnevelten evett. 

Szóval egyenlőre nem érzem nehézségnek, persze még csak (már?!) 2 éves.

Sokkal inkább nehézség a két nagy közötti rivalizálás, amiről mondja meg már valaki, hogyan szoktathatnám le őket, köszi.

summer time

Mi a tipikus első rajz órai feladat a suliban? Rajzold le a legkedvesebb nyári élményedet! Uncsi.

De ahogy ITT ajánlja egy pedagógus, máris izgalmasabb.

Ablaktáblaszerűen behajtjuk az A4-es lap két szélét, majd az oldalsó részeket vízszintes vonallal elfelezzük. Így felosztottuk a rajzlapot egy nagyobb téglalapra középen, és négy kisebbre két oldalt.

Berakjuk Vivalditól a Négy évszak Nyár c. szakaszt. Ez persze opcionális. Mi szeretjük.

Ceruzát adunk a legkisebbünk kezébe is, mert persze ő sem maradhat ki a buliból. Mellesleg, úgy tűnik balkezesnek készül.

Arra kérjük nyári élményrajzolónkat, hunyja le a szemét, és idézzen fel egy ízt, amit a nyáron érzett, és nagyon finom volt! Ez kerül a bal felső helyre. Egyenlőre háttér nélkül.
M: A színes jégkrém, robbanós cukorkával a tetején!

Ha ez megvan, hunyd le újra a szemed, és emlékezz vissza egy nyári illatra, ami jól esett!
M: Amikor Kisújszálláson voltunk, és reggel lázas voltam, feküdtem, és bekúszott a rántotta illata a szobába, amit BM csinált. Az olyan jó volt.

Jobb felső sarok: Hunyd le a szemed, és gondolj vissza valamire, amit megérintettél a nyáron, és kellemes volt a tapintása!

M: Balatonon, amikor kijöttem a vízből, és fáztam, olyan jó meleg volt a lábamnak a homok!

Hunyd le a szemed, emlékezz vissza egy olyan formára, ami különösen tetszett a nyáron!

M: Agárdon, a tó vizét néztem egyszer a partról, reggel, olyan szépen hullámzott.

Nézd végig ezt a négy emléket, és középre rajzold le azt, amelyikre a legszívesebben gondolsz vissza!

M: Balaton, a meleg homok

Íme, M szerint a nyár:

harag.

Mindenki harcol, küzd a maga démonjaival - nekem mostanában (jó ideje) a Harag az aktuális ellenség.

Szeretem a haragomat.
Évtizedekig egyáltalán nem engedtem neki. Nem éreztem haragot. (Az oka megvan.)
Aztán, amikor először haragudnom kellett a férjemre, egész testemben remegtem és fizikálisan rosszul lettem.  Később, egy érzelmileg, és hormonálisan is érzékeny időszakban - nevezetesen terhesen -, és saját élettörténetem szempontjából is meghatározó, traumafeldolgozó életszakaszban elöntött. A harag.
Eleinte ijesztő volt, kontrollálhatatlan. Igen, kellett segítséget is kérnem.
Aztán elkezdtem élvezni. Ez sem jobb. Szerettem, ahogy elragad a hullám, élveztem érezni a dühöt. Ennek a felismerése az egyik, ami segített elindulni az úton, h megtanuljam kordában tartani. Mert rombol, ez sosem volt kérdés előttem.

Jelenleg úgy érzem magam, mint aki folyton haragos, csak néha az események feljebb csavarják, és akkor kiömlik belőlem. És nincs elzáró gomb. Ha egyszer feldühödtem, nagyon sokáig úgy maradok. Morgolódok, puffogok, néha odacsapok.
Nem, nem jó ez így.

Mi a haragom kiváltója?
Egyfajta sértett igazságérzet. Csalódottság. Meggyőződés, hogy engem megloptak. Mert nekem jár az, hogy tiszteljenek a gyerekeim. Jár az, hogy hálásak legyenek a fáradozásaimért. Jár nekem egy mindig figyelmes férj. Jár nekem, h senki ne bánjon velem rosszul. Jár nekem, hogy ha eltervezek valamit, az úgy legyen. És a harag jóvátételért kiált. Vagy bosszúért...

Amikor ezt felismerem, már könnyebb. Csak engednem kell, hogy kifolyjon a kezemből, a szívemből ez a hamis elképzelés. Mert nem ez a valóság. Nem kaphatok ideális gyerekeket, tökéletes férjet, hibátlan életet. És a másik fele, hogy nem is érdemlem. Én sem vagyok hibátlan számukra.
És ezt szabad elgyászolnom. De a gyászban a haragom is megszelídül.



A Minden Titkok Tudója, szívek legteljesebb ismerője - feddhetetlenséget kér. Nem hibátlanságot. Aki feddhetetlen, azt nem lehet számon kérni. De nem azért, mert nem követett el semmit. 
Hanem mert látja, tudja. Fáj neki. Bánja. És akkor már nincs miért.

nemecsek ernő, csupa kisbetűvel

Megkapta Dédpapától a Pál utcai fiúkat.

Elkezdte olvasni. Olvasta reggel az ágyban, reggeli közben, reggeli után, ebéd helyett, ebéd közben, ebéd után, délutáni pihenőben, este kislámpa fényénél legálisan, majd a takaró alatt elemlámpával illegálisan. Ma délelőtt abbahagyta. Letette a könyvet, odament B-hez, megölelgette. Rámnézett, és azt mondta: Nemecsek meghalt. Nem sírt, tudta, hogy ez lesz, elárulta neki xy a színjátszókörön, ahol mesélte, hogy mit olvas. De megrendült. Fájt Nemecsek halála. S nem értette, mit ölelkezünk. És akkor neki is elmeséltük, h Nemecsekkel mi történt. És hogy miért. És azt, hogy ha olvasol, akkor megszeretheted, akikről olvasol. Velük izgulsz, velük örülsz, velük félsz.
És tovább kell olvasni, mert mi lesz vele, nem hagyhatom ott a Grundon, a tóban, a betegágyban, olvasni tovább, tovább. És még tovább, hogy el tudjam engedni. Hogy meggyászolhassam Bokával együtt a halált...

Az olvasás olyan csoda. Hány életet él meg, aki olvas...
Köszönjük a könyvet, az élményt, Pipó!

valentin margójára

"I fall in love just a little, oh a little bit every day, with someone new..."  (zene!)

Arthur Aron pszichológus, jó 20 évvel ezelőtt a szerelem természetét kezdte kutatni. Mi szükséges a közelség megteremtődéséhez, hogyan alakulnak ki a szoros emberi kötelékek? Mi kell hozzá, hogyan működik?
Kigondolta, h laboratóriumi körülmények között szerelembe ejt kér idegent. Bizarr ötlet? Működött...
Angolul ITT olvasható a tanulmánya.

A módszer:
36 kérdés, amire őszintén, egymásra figyelve válaszolgatni kell. Aztán 4 perc néma egymás szemébe nézés. És kész a szerelem!

Na, kipróbáljátok?

I. kérdéssor

• 1. Ha a világon bárkit meghívhatnál, akkor kit látnál szívesen vendégül vacsorára?
• 2. Szeretnél híres lenni? Hogyan?
• 3. Előfordul, hogy előre végigpróbálod mit fogsz mondani egy telefonbeszélgetésben? Miért?
• 4. Milyen lenne a tökéletes napod?
• 5. Mikor énekeltél magadnak utoljára? És valaki másnak?
• 6. Ha 90 évig élnél, és el kellene döntened, hogy egy 30 éves ember testét vagy elméjét őrzöd meg az utolsó 60 évre, akkor melyiket választanád?
• 7. Van valami előérzeted azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogsz meghalni?
• 8. Mondj 3 dolgot, ami úgy tűnik közös benned, és a partneredben [akivel végigcsinálod ezeket a kérdéseket]?
• 9. Mi az a dolog az életedben, amiért a leghálásabb vagy?
• 10. Ha egy dolgot változtathatnál meg azzal kapcsolatban, ahogy felneveltek, akkor mi lenne az?
• 11. Próbáld meg elmesélni az életed történetét 4 percben a lehető legrészletesebben!
• 12. Ha választhatnál egy tulajdonságot vagy képességet, amit holnap reggelre megszerezhetsz, akkor mi lenne az?

II. kérdéssor

• 13. Ha lenne egy kristálygömb, amiből megtudhatnál bármit magadról, az életedről, a jövődről, akkor mit akarnál tudni?
• 14. Van valami, amiről régóta álmodozol, hogy megcsinálod, de eddig nem tetted? Miért nem?
• 15. Mi volt életed eddigi legnagyobb eredménye?
• 16. Mi tartasz a legnagyobb értéknek egy barátságban?
• 17. Mi a legkedvesebb emléked?
• 18. Mi a legrosszabb emléked?
• 19. Ha tudnád, hogy egy éven belül meg fogsz halni, akkor mit változtatnál meg az életedben és miért?
• 20. Mit jelent számodra a barátság?
• 21. Milyen szerepe van a szerelemnek az életedben?
• 22. Felváltva mondjatok 5-5 dolgot, amit pozitívnak gondoltok egymásban!
• 23. Mennyire összetartó a családod? Mit gondolsz, boldogabb gyerekkorod volt, mint a többségnek?
• 24. Milyen a viszonyod az édesanyáddal?

III. kérdéssor

• 25. Mondjatok 3 olyan igaz mondatot, ami úgy kezdődik, hogy “Mi”! Például: Mi, ebben a szobában most azt érezzük, hogy….
• 26. Fejezd be ezt a mondatot: Szeretném, ha lenne valaki az életemben, akivel meg tudom osztani a …..
• 27. Ha jó barátok lennétek a partnereddel [akivel végigcsinálod ezeket a kérdéseket], akkor mi az, amit feltétlenül tudnia kellene rólad?
• 28. Mond el a partnerednek, hogy mi az, ami tetszik benne! Légy őszinte, mondj el olyat is, amit egy idegennek nem!
• 29. Mesélj el magadról egy kellemetlen történetet!
• 30. Mikor sírtál utoljára mások előtt? És magadban?
• 31. Mondja valami, amit már most kedvelsz a partneredben!
• 32. Van-e olyan dolog a világon, ami túl komoly ahhoz, hogy viccelni lehessen vele? Ha igen, akkor mi az?
• 33. Ha ma este meghalnál, és már nem beszélhetnél előtte senkivel, akkor mi lenne az, amit a legjobban bánnál, hogy nem mondtál el valakinek? Miért nem mondtad el eddig?
• 34. Ha kigyullad a házad, már kimentettél minden embert és állatot, és már csak egy dologért szaladhatsz vissza, akkor mit mentenél ki?
• 35. A családtagjaid halála közül kié kavarna fel a legjobban? Miért?
• 36. Mondj el egy személyes problémádat, és kérd a partnered segítségét a megoldáshoz! Arra is kérd meg, hogy mondja el, ő szerinte te mit gondolsz erről a problémáról!

érzelmi intelligencia

Van nekünk egy jó kis társasjátékunk, Az érzelmek birodalma. Gyakorlatilag semmi másról nem szól, mint az érzelmi tudatosságról. Dobunk, lépünk, egy-egy sziklára érkezünk, mindegyiken különböző érzelmek nevei vannak feltüntetve. Harag, szomorúság, öröm, hála, undor, szégyen, csodálkozás... Eddig úgy játszottuk, h meséld el, mikor érezted azt az érzést utoljára. Alapszabályok: nem szólunk bele a másik mondandójába, végighallgatjuk, odafigyelünk, nem minősítjük. Eddig inkább M tudott részt venni úgy, ahogy "kell", de mostanra S is képessé vált felismerni, nevén nevezni az érzéseit. Pl. a csalódásra azt a példát hozta, amikor megkérdezte tőlem, megszereztem-e már neki a ninja ruhát, amit Karácsonyra kér, és én nemmel válaszoltam...

 (A bábuk nem ennek a játéknak tartozékai.)

Használni lehet különböző kártyapaklikat is, eddig hanyagoltuk, most megpróbálkoztunk velük. Az egyiken arra vonatkoznak a kérdések, h hogyan érted meg a másik ember érzéseit, és azok rád miképp hatnak, a másik csomagban arra vezetnek a kérdések, h felismerd a motivációidat, és az érzéseid hasznát, a harmadik pakli a tested fizikai változásaira irányítja a figyelmet az érzelmek hatására.

Nagyon ajánlom, a gyerekek hihetetlenül élvezik, nekik annyi elég, h dobunk és lépünk, máris játék az egész. És olyan csodás megismerni őket ezen keresztül, meglátni, mik működnek bennük, kiváltságos dolog hallgatni, ahogy bevezetnek az érzéseik világába. És persze hasznos a felnőtteknek is - némi kis megállás, végiggondolás, kimondás...

Ja, és a sziklákon való felmászás után a végcél a Bizalom Vára! Na, útra fel!