A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. szeptember 7., szerda
2016. május 27., péntek
ballada
Az Időfutár egyik részében megemlítették Kőműves Kelement, úgyhogy belecsaptunk a balladákba.
Elolvastuk a verset, és egy neten talált képen megmutattam a gyerekeknek a régi általános iskolám falán lévő domborművet, ami a vers megjelenítése. Gyerekként nagyon megérintett engem. Az iskolám sajnos azóta már üresen áll, de a falán még látható az alkotás.
Egy kisfiú előadásában is meghallgattuk youtube-on, ITT.
Szerettek volna még balladákat, így meghallgattuk Arany Jánostól A walesi bárdokat is, Sinkovits Imre előadásában. Közben többször megállítottam a videót, és megbeszéltük, miről is van szó éppen.
Elolvastuk a verset, és egy neten talált képen megmutattam a gyerekeknek a régi általános iskolám falán lévő domborművet, ami a vers megjelenítése. Gyerekként nagyon megérintett engem. Az iskolám sajnos azóta már üresen áll, de a falán még látható az alkotás.
Egy kisfiú előadásában is meghallgattuk youtube-on, ITT.
Szerettek volna még balladákat, így meghallgattuk Arany Jánostól A walesi bárdokat is, Sinkovits Imre előadásában. Közben többször megállítottam a videót, és megbeszéltük, miről is van szó éppen.
Koncz Zsuzsától a megzenésített walesi bárdok:
Arany balladaköltészete a zanza tévén, ITT!
2016. február 22., hétfő
gitár for evribádi
S volt ugye az első számú (célpont) jelentkező a gitározásra, aztán amikor M is eljött az órára, a tanárbácsi őt is bevonta. Azóta mindketten járnak, töretlen lelkesedéssel. S-nek már van is saját, balkezesre húrozott hangszere, nagy köszönet érte Virágnak!
Apropó, nincs valakinek 3/4-es gitár eladó?
Na de azt senki ne gondolja, h ha M és S vidáman gitározgat itthon, akkor B azt csak úgy békésen tűri. Naná, h neki is kell! Úgyhogy felhoztuk a pincéből a szegény, hányattatott sorsú kisgitárt, amit még S kapott évekkel ezelőtt. Mert igen, már akkor is volt egy fellángolás. Használta is keményen, úgyhogy csak egy húrja van... De B-t cseppet sem zavarja, óriási beleéléssel zenél... lehet, h rocksztár énje ébredezik...?
Apropó, nincs valakinek 3/4-es gitár eladó?
(Az előadáshoz fel kellett venni S pókemberes pólóját...)
2016. január 28., csütörtök
gitárkodunk
S részt vett élete első gitáróráján. Ilyen tanárt kívánok mindenkinek! És annyira mesébe illő, ahogy rátaláltunk. Vagyis inkább, ahogy nekünk adatott.
Időközönként rámtör a megvilágosodás, hogy S számára a zene lehet az út. Sajnos én annyira üresjárat vagyok ezen a téren, sosem volt valódi közöm hozzá. Rendszerint hallgattam komolyzenét (Kispál és Nirvana mellett jól megfért), és jártam hangversenyekre, ami nem volt divat sem a családunkban, sem a sulis köreimben. Énekelni nem mertem, nem tudtam, rettegtem az ének óráktól - jó kis megszégyenítés, állj ki és énekelj, tiszta ciki. Tizennyolc évesen elhatároztam, h megvalósítom régóta dédelgetett álmomat, és jelentkeztem egy zeneiskolába zongorát tanulni. Pianínót vetettem anyukámmal. A zeneiskola vezetőnője csemegét látott bennem, és személyesen ő akart tanítani. Hát, nem járhattam volna rosszabbul. Akkoriban még nem voltak kikristályosodott nézeteim a pedagógiáról, önmagam megvédése a tekintélyt képviselő (ráadásul tekintélyesen terebélyes megjelenésű) tanerővel szemben meg pláne fel sem merült bennem. Úgyhogy rövidre zárult a zongorakarrierem. Egy évet jártam, gyomorgörcsös vizsgazenéléssel a sok tízéves között - önszántamból el is búcsúztam az iskolától. Nem értettem, miért alakult így, hiszen a vágyam a zongorázás iránt nem múlt el. De a kudarcot magamnak tudtam be. Nem bírtam _akkor még_ kritikusan nézni azokat a körülményeket, amik rajtam kívül meghatározták az egész történetet. (Zárójelesen jegyzem meg, máig nehezemre esik objektíven látni a felém irányuló impulzusokat ilyen tanulói = alárendelt helyzetben. Alkalmazkodom, megmagyarázom, elfogadom, magamat hibáztatom, lenyelem... és nem tudom felmérni, mihez lenne jogom. Hogy egy szinten vagyunk, ennek az igazsága még nem jár át. Én vagyok a tanuló, de ez nem kell, nem szabad, hogy hatalmi, elnyomó helyzet legyen. Mennyire nehéz ezt felülírni!)
A zongoratanárnő sosem dicsért, rendszeresen kiakadt és szidott, mindezt a naaagy és leuraló testméretével, cigarettaöblös hangján, és fekete szemeivel. Ciki, nem ciki, de azt hiszem, féltem tőle.
Szóval időközönként rámtör a megvilágodosodás, hogy S számára a zene lehet egy út, egy neki való, jó út. Ilyen állapotban voltam, és ezt vittem a Minden Titkok Tudója elé azon a nyári napon is, amikor egy másik kerületben, a régi lakóhelyünkhöz közel, egy régi játszótéren nosztalgiáztunk, és ott vártuk a munkából megtérő Apát a gyerekekkel.
Megérkezett egy apuka, lendületesen, vidáman, leült a homokozó szélére, előkapta a gitárját, és játszott. Talán még énekelt is. Csak úgy, örömből, szabadságból. És mivel Isten nem egyszer talákozott velem már szokatlan módokon és helyzetekben - úgy éreztem, ő kellene nekünk! És hogy biztosabb legyek a dolgomban, egy odaérkező ismerősével való beszélgetéséből az is kiderült (épp csak hallottam, na), hogy a közelünkben lakik...
Apa nem volt benne biztos, h így mennek a dolgok, de aztán csak elkértük az elérhetőségét, magyarázva, h a fiunknak keresünk gitártanárt. Akkor ő rögtön megkérdezte szóban forgó fiunkat, mire fiunk közölte, h nem, ő nem akar gitározni. Na ciki. Anyuka nyomul, gyerek meg nem is akarja. Úgyhogy hagytam is igazából annyiban, végül is tényleg nem nekem kéne akarni, hanem a kölöknek. Az elérhetőséget azért eltettük, de egyenlőre ezt a kezdeményezést is.
Télen, az átmeneti lakóhelyünkön vidéken aztán S kezébe került egy gitár. Nekiállt pengetni, le se tette napokig. Összeállítottak M-mel egy performanszot, amiben S adta a zenei aláfestést, volt ott vidám, gyors dallam, és hardcore, durva húrtépés - az épp előadott esemény hangulatához igazodva. Próbáltam gyorsan keresgélni valami oktató videót a neten, de nem volt semmi jó. Mindenesetre akkor megszületett a vágya, ő szeretne egy gitárt. És ha már gitár, akkor szeretne megtanulni gitározni is. (Persze rögtön M is, de ő egyértelműen inkább a sport vonal, bár nyilván jó volna, ha mindkét dolognak helye lehetne mindkettőjük életében...)
A gitártanár szerint azért lehet, h ez még korai, de meglátjuk, mennyire akarja S. Nekem mindenesetre felüdülés és élmény volt látni, hogy ilyen is lehet a tanulás, egy "tanóra". Rá kell döbbennem, nem volt ilyen jó tanárom sohasem. És bármi, amit ő a zenével, énekléssel kapcsolatban adni akar, adni tud S-nek, az csak nyereség. Volt népzene dalolás, guggolások és fekvőtámasz is, plusz a végén egy kis igazi, fiús bunyó az ötéves kisfiával. Meg persze komoly gitártanulás. És sok dicséret, és mosoly. Nyitottság, odafigyelés.
Az egészben a ráadás, h a gitártanár és családja voltak már egy KEROTT-on! Csak azon mi pont nem. Na, kicsi a világ, vagy kicsi a világ? Nincs olyan, hogy véletlen...
Időközönként rámtör a megvilágosodás, hogy S számára a zene lehet az út. Sajnos én annyira üresjárat vagyok ezen a téren, sosem volt valódi közöm hozzá. Rendszerint hallgattam komolyzenét (Kispál és Nirvana mellett jól megfért), és jártam hangversenyekre, ami nem volt divat sem a családunkban, sem a sulis köreimben. Énekelni nem mertem, nem tudtam, rettegtem az ének óráktól - jó kis megszégyenítés, állj ki és énekelj, tiszta ciki. Tizennyolc évesen elhatároztam, h megvalósítom régóta dédelgetett álmomat, és jelentkeztem egy zeneiskolába zongorát tanulni. Pianínót vetettem anyukámmal. A zeneiskola vezetőnője csemegét látott bennem, és személyesen ő akart tanítani. Hát, nem járhattam volna rosszabbul. Akkoriban még nem voltak kikristályosodott nézeteim a pedagógiáról, önmagam megvédése a tekintélyt képviselő (ráadásul tekintélyesen terebélyes megjelenésű) tanerővel szemben meg pláne fel sem merült bennem. Úgyhogy rövidre zárult a zongorakarrierem. Egy évet jártam, gyomorgörcsös vizsgazenéléssel a sok tízéves között - önszántamból el is búcsúztam az iskolától. Nem értettem, miért alakult így, hiszen a vágyam a zongorázás iránt nem múlt el. De a kudarcot magamnak tudtam be. Nem bírtam _akkor még_ kritikusan nézni azokat a körülményeket, amik rajtam kívül meghatározták az egész történetet. (Zárójelesen jegyzem meg, máig nehezemre esik objektíven látni a felém irányuló impulzusokat ilyen tanulói = alárendelt helyzetben. Alkalmazkodom, megmagyarázom, elfogadom, magamat hibáztatom, lenyelem... és nem tudom felmérni, mihez lenne jogom. Hogy egy szinten vagyunk, ennek az igazsága még nem jár át. Én vagyok a tanuló, de ez nem kell, nem szabad, hogy hatalmi, elnyomó helyzet legyen. Mennyire nehéz ezt felülírni!)
A zongoratanárnő sosem dicsért, rendszeresen kiakadt és szidott, mindezt a naaagy és leuraló testméretével, cigarettaöblös hangján, és fekete szemeivel. Ciki, nem ciki, de azt hiszem, féltem tőle.
Szóval időközönként rámtör a megvilágodosodás, hogy S számára a zene lehet egy út, egy neki való, jó út. Ilyen állapotban voltam, és ezt vittem a Minden Titkok Tudója elé azon a nyári napon is, amikor egy másik kerületben, a régi lakóhelyünkhöz közel, egy régi játszótéren nosztalgiáztunk, és ott vártuk a munkából megtérő Apát a gyerekekkel.
Megérkezett egy apuka, lendületesen, vidáman, leült a homokozó szélére, előkapta a gitárját, és játszott. Talán még énekelt is. Csak úgy, örömből, szabadságból. És mivel Isten nem egyszer talákozott velem már szokatlan módokon és helyzetekben - úgy éreztem, ő kellene nekünk! És hogy biztosabb legyek a dolgomban, egy odaérkező ismerősével való beszélgetéséből az is kiderült (épp csak hallottam, na), hogy a közelünkben lakik...
Apa nem volt benne biztos, h így mennek a dolgok, de aztán csak elkértük az elérhetőségét, magyarázva, h a fiunknak keresünk gitártanárt. Akkor ő rögtön megkérdezte szóban forgó fiunkat, mire fiunk közölte, h nem, ő nem akar gitározni. Na ciki. Anyuka nyomul, gyerek meg nem is akarja. Úgyhogy hagytam is igazából annyiban, végül is tényleg nem nekem kéne akarni, hanem a kölöknek. Az elérhetőséget azért eltettük, de egyenlőre ezt a kezdeményezést is.
(Kardkészítés nyáron)
Télen, az átmeneti lakóhelyünkön vidéken aztán S kezébe került egy gitár. Nekiállt pengetni, le se tette napokig. Összeállítottak M-mel egy performanszot, amiben S adta a zenei aláfestést, volt ott vidám, gyors dallam, és hardcore, durva húrtépés - az épp előadott esemény hangulatához igazodva. Próbáltam gyorsan keresgélni valami oktató videót a neten, de nem volt semmi jó. Mindenesetre akkor megszületett a vágya, ő szeretne egy gitárt. És ha már gitár, akkor szeretne megtanulni gitározni is. (Persze rögtön M is, de ő egyértelműen inkább a sport vonal, bár nyilván jó volna, ha mindkét dolognak helye lehetne mindkettőjük életében...)
A gitártanár szerint azért lehet, h ez még korai, de meglátjuk, mennyire akarja S. Nekem mindenesetre felüdülés és élmény volt látni, hogy ilyen is lehet a tanulás, egy "tanóra". Rá kell döbbennem, nem volt ilyen jó tanárom sohasem. És bármi, amit ő a zenével, énekléssel kapcsolatban adni akar, adni tud S-nek, az csak nyereség. Volt népzene dalolás, guggolások és fekvőtámasz is, plusz a végén egy kis igazi, fiús bunyó az ötéves kisfiával. Meg persze komoly gitártanulás. És sok dicséret, és mosoly. Nyitottság, odafigyelés.
Az egészben a ráadás, h a gitártanár és családja voltak már egy KEROTT-on! Csak azon mi pont nem. Na, kicsi a világ, vagy kicsi a világ? Nincs olyan, hogy véletlen...
2015. december 20., vasárnap
karácsonyi koncertcsoda
Ma született meg Ő, Megváltónk
Mennyei kincset rejt
A jászol
Fénye nagy reménység
A világnak
Örvendj te egész Föld
Karácsony van!
Emeld fel hangod, s dicsérjük Őt,
mert eljött!
Királyunk napján énekeld hát
Ő eljött!
Hangosan dalold
Ő eljött!
Dicsérd nagy Urad
mert eljött!
Szálljon most béke ránk
Az Atyától
Örvendj te egész Föld
(türüpp-türüpp-tü-rü-rüpp...)
2015. június 1., hétfő
2014. december 18., csütörtök
alkotás és dilemmák
Szeretem, hogy szeretnek rajzolni, színezni.
Karácsony közeledtével egyre több az alkotás.
A minap is, kiültünk a konyhába, megterveztük a menetet, aztán ők nekiláttak a munkának, én pedig a délelőtti alvását töltő B-vel a hátamon a mosogatásnak, teregetésnek. Praktikusan egy helységben vagyunk, de mindenki halad a dolgával.
Már vagy tíz perce serceg a kezek alatt a munka, amikor S felnéz, és közli: De Anya! Hát hallgassunk zenét!
Annyira örültem, hogy az előző néhány komolyzenehallgatásos alkalom már így összekapcsolta S-ben az alkotást a zenével! Máris kaptam elő a telefont, youtube be, jöhet egy kis Mozart!
S ezt az olyan sivatagi izéből (kaktuszból) kiinduló szabadrajzot végül is a Télapónak készítette, és csak nehezen tudtam lebeszélni róla, h kint szélnek eressze, hogy eljusson hozzá. Végül is meggyőződött róla, hogy tényleg nincs nagy szél, ki kéne várni az orkánosabb időjárást. Hogy miért a Mikulásnak, meg miért pont most, nem teljesen világos számomra. Mondjuk nincs könnyű dolga szegénynek ezzel a Télapó üggyel. M már szíve mélyén azt hiszem tudja, mi az igazság, de azért drasztikusan lerombolni a mítoszt még nem kész. S érzi ezt a labilitást, a szkepticizmust.
Úgy megadnám neki a teljes hitet, de így nehéz.
Időről időre feltesz a semmiből kérdéseket, pl. miért pont az Északi sarkon lakik a Mikulás. És akkor ki is készíti az ajándékokat, a manók, vagy ő. És hogy ér körbe egy éjszaka alatt.
S komolyan agyal ezeken, de a megérteni vágyás, és nem a leleplezni akarás hajtja.
Nem is tudom, végül hová tette ezt a rajzot. Jó volna, ha feltámadna a szél.........
M alkotását nem mutathatom meg, mert az bizony Karácsonyra készült. És könnyen idetévedhet az a Valaki, akit meglepni készül vele.
De ami késik, nem múlik, muszáj lesz majd kitennem, mert totál szeretemrajz.
Karácsony közeledtével egyre több az alkotás.
A minap is, kiültünk a konyhába, megterveztük a menetet, aztán ők nekiláttak a munkának, én pedig a délelőtti alvását töltő B-vel a hátamon a mosogatásnak, teregetésnek. Praktikusan egy helységben vagyunk, de mindenki halad a dolgával.
Már vagy tíz perce serceg a kezek alatt a munka, amikor S felnéz, és közli: De Anya! Hát hallgassunk zenét!
Annyira örültem, hogy az előző néhány komolyzenehallgatásos alkalom már így összekapcsolta S-ben az alkotást a zenével! Máris kaptam elő a telefont, youtube be, jöhet egy kis Mozart!
S ezt az olyan sivatagi izéből (kaktuszból) kiinduló szabadrajzot végül is a Télapónak készítette, és csak nehezen tudtam lebeszélni róla, h kint szélnek eressze, hogy eljusson hozzá. Végül is meggyőződött róla, hogy tényleg nincs nagy szél, ki kéne várni az orkánosabb időjárást. Hogy miért a Mikulásnak, meg miért pont most, nem teljesen világos számomra. Mondjuk nincs könnyű dolga szegénynek ezzel a Télapó üggyel. M már szíve mélyén azt hiszem tudja, mi az igazság, de azért drasztikusan lerombolni a mítoszt még nem kész. S érzi ezt a labilitást, a szkepticizmust.
Úgy megadnám neki a teljes hitet, de így nehéz.
Időről időre feltesz a semmiből kérdéseket, pl. miért pont az Északi sarkon lakik a Mikulás. És akkor ki is készíti az ajándékokat, a manók, vagy ő. És hogy ér körbe egy éjszaka alatt.
S komolyan agyal ezeken, de a megérteni vágyás, és nem a leleplezni akarás hajtja.
Nem is tudom, végül hová tette ezt a rajzot. Jó volna, ha feltámadna a szél.........
M alkotását nem mutathatom meg, mert az bizony Karácsonyra készült. És könnyen idetévedhet az a Valaki, akit meglepni készül vele.
De ami késik, nem múlik, muszáj lesz majd kitennem, mert totál szeretemrajz.
2014. november 28., péntek
alkotás, meg mindenmás
Ma Mozart kíséretében, és A varázsfuvola áriáival fűszerezve a levegőt, befejeztük az ITT elkezdett alkotást. Íme, az EMBER:
Utolsó terület, készül a fej:
Kivágjuk majd, és kikerül a falra kis barátunk.
Aztán előszedték az ITT - előzőleg pingált papírt, és törpfalva lett belőle. Ezek még az én gyerekkori törpjeim, Anyukám megőrizte őket.
Aztán előszedték az ITT - előzőleg pingált papírt, és törpfalva lett belőle. Ezek még az én gyerekkori törpjeim, Anyukám megőrizte őket.
Délután pedig megtartották a szokásos önképző olvasókörüket. M rábukkant egy pöttyös könyvre, én is olvastamm anno, bár nem emlékszem, hány évesen... Mindenesetre falja. Tündér Lalát most félre is tette, mert ott nem új a sztori, esti meseként már felolvastam nekik, nem is egyszer. S maradt Aprajafalván.
Aztán M elrobogott próbára, ugyanis Karácsony előtt lesz egy színdarab - év eleje óta gyakorolják. A Bibliából József története. Lehet tippelni, kinek a szerepét kapta az én talpraesett lányom...
2014. november 27., csütörtök
2014. november 25., kedd
testünk rejtelmei, testünk szépségei
Valamelyik nap kérdezte S (ezek a kérdések mindig a semmiből érkeznek, miken jár ezeknek a kisembereknek a feje), hogy hány csont van bennünk. Ti tudtátok volna a választ? Az internet a barátom, a Wikipédia szerint az emberi testet kb. 206 csont alkotja.
Hát akkor foglalkozzunk kicsit a testünkkel. Elég érdekes, merthogy benne élünk.
Nagyobbra húztam, és kinyomtattam ezt a csontvázat. Szétvágtam. S összerakta, M megnevezte a csontokat.
Elővettük az összerakható, nagy, papír csontvázunkat is, ITT mutattam - nyomtatható linkkel.
Aztán az alkotó napunkon, hogy témánál maradjunk, M körberajzolta S-t, és emberalakot dekoráltunk.
Közben Beethoven volt a "tananyag", meséltem az életéről, és több művét meghallgattuk. A gyerekek irtó élvezik a komolyzenére alkotást.
Többször is kifejezték, h a zene miatt választották most azt a színt, vagy vezetik úgy a vonalat.
Folytatás következik, nem lettünk készen ebédig.
Hallgassatok Örömódát!
Hát akkor foglalkozzunk kicsit a testünkkel. Elég érdekes, merthogy benne élünk.
Nagyobbra húztam, és kinyomtattam ezt a csontvázat. Szétvágtam. S összerakta, M megnevezte a csontokat.
Találtam nagyon szuper hajtogatós figurát, rajta a különböző szervrendszerekkel, INNEN leszedhető a nyomtatható pdf, az ajánlásért hála Sucikának! Kinyomtattam, tuti meg fogjuk csinálni!
Nemrég szereztem be ezt a nagyon szemléletes füzetet, ebben tanulmányoztuk a belső szerveket, és azok nyavalyáit.
Ide kapcsolódóan megnéztük ITT a Varázslatos iskolabusz, a betegségről - szintén Sucika blogjáról az ötlet.
EZT a videót - Egyszer volt az élet sorozat, Az emésztés c. rész is kapcsolhatjuk ide.
Vagy jöhet még a Sejtbolygó c. rész.
Közben Beethoven volt a "tananyag", meséltem az életéről, és több művét meghallgattuk. A gyerekek irtó élvezik a komolyzenére alkotást.
Többször is kifejezték, h a zene miatt választották most azt a színt, vagy vezetik úgy a vonalat.
Folytatás következik, nem lettünk készen ebédig.
Hallgassatok Örömódát!
2014. október 15., szerda
alkotó óra - első próbálkozás
Feltekertük a szőnyeget a gyerekszobában, letettük a nagy csomagolópapírt és akkor nosza. Eszközök vegyesen - filc, zsírkréta, festék. Zenei inspiráció Bachtól. Alkotás szabadon.
Az alkotókedvet nagyon megdobja a minőségi eszköz. Tele vagyunk rissz-rossz rajzeszközökkel, kivéve ezt a zsírkrétát. Ez tuti.
Így indult:
No meg a megállapítás M részéről: "Én lehet, h festő leszek." Erre S, hogy le ne maradjon: "Én meg festményeket fogok készíteni!"
Az alkotókedvet nagyon megdobja a minőségi eszköz. Tele vagyunk rissz-rossz rajzeszközökkel, kivéve ezt a zsírkrétát. Ez tuti.
Így indult:
Mindenki dolgozik serényen.
És végül a mai végeredmény:
No meg a megállapítás M részéről: "Én lehet, h festő leszek." Erre S, hogy le ne maradjon: "Én meg festményeket fogok készíteni!"
művészet
Művészeti oktatás - Embernevelés
Apagyi Mária zongora-, művésztanár, és Lantos Ferenc képzőművész, tanár előadássorozata a Bartók Emlékházban, II. kerület.
(honlapjuk)
Szívből ajánlom, a sorozat első része futott még csak le! Pécsi otthontanulós barátoktól hallottam róluk, és a Pécsi Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolájukról. Annyira tetszik a hozzáállásuk, h már komolyan a Pécsre költözésben kezdtem gondolkodni. Kincs egy ilyen iskola, ilyen emberekkel.
Ezen az alkalmon csak a hölgy beszélt, aki mellesleg egy sugárzó asszony, és kapásból tegezésre hívott, amikor odamentem beszélgetni hozzá. Nagyon közvetlen volt, tisztaság és derű árad belőle.
Úgy fogalmazott, h a tanítás művészet, ahol az alkotó cél az ember, a műremek. Az, h milyen emberré válunk, nagyban függ a művészeti neveléstől, hisz a művészet felemel, erőt, hitet ad, segít, h megleljük a feladatunkat a világban.
Aztán kibontotta Bartók Béla egy gondolatát, miszerint "Mi a természet nyomán alkotunk." A természetben látható szimmetriára, teremtett rendre hozott példákat - én is gyűjtöttem képeket a gyerekeknek:
Hallgattuk a természet hangjait is, az azokban található rendet: a tenger zúgása, a szél, az eső kopogása, bagoly hangja, békakuruttyolás, emberi szívdobogás.
Ami lenyűgözött - meghallgattuk Szőke Péter ornitológus tudományos munkáját, aminek során madárhangokat lassított le sokszorosan (azt hiszem 64-szeres lassítás a végső), és hallható skálák, dallamok, szabályos motívumok váltak felfedezhetővé. Aztán az egyik madárdallamot feldúdolta, felvette, és felgyorsította, aminek hatására létrejött az ember madárcsicsergése! Nagyon tetszett!
A művészet a rend elérésére való elhivatottság. "Őrizd meg a rendet, és a rend megőriz Téged!"
Na és következik a lényeg!
A személyiség fejlesztése a művészeti nevelésben:
- improvizáció, kreatív alkotás, a saját művészeti nyelv használata (mint a nyelvben a beszéd)
- interpretáló készség, komponálás (mint az írás)
- a mű bemutatása, tolmácsolása (mint az olvasás)
A kreatív személyiségnek meg kell tudnia szólalni a saját nyelvén!
Tudjon kezdeni valamit a hangszeren a saját gondolataival!
A kisgyerekeket már a zenetanulás kezdetén improvizálásra és komponálásra buzdítják. Mutatott gyerekrajzokat, sose az ábrázolásról szólt, sokkal inkább pl a különböző elemek használatának kitapasztalásáról, amikor pontokból, vonalakból, foltokból, azok erősségének, méretének, tónusának váltakozásából áll össze a kép.
Lantos Ferenc: Balaton
Apagyi Mária zongora-, művésztanár, és Lantos Ferenc képzőművész, tanár előadássorozata a Bartók Emlékházban, II. kerület.
(honlapjuk)
Szívből ajánlom, a sorozat első része futott még csak le! Pécsi otthontanulós barátoktól hallottam róluk, és a Pécsi Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolájukról. Annyira tetszik a hozzáállásuk, h már komolyan a Pécsre költözésben kezdtem gondolkodni. Kincs egy ilyen iskola, ilyen emberekkel.
Ezen az alkalmon csak a hölgy beszélt, aki mellesleg egy sugárzó asszony, és kapásból tegezésre hívott, amikor odamentem beszélgetni hozzá. Nagyon közvetlen volt, tisztaság és derű árad belőle.
Úgy fogalmazott, h a tanítás művészet, ahol az alkotó cél az ember, a műremek. Az, h milyen emberré válunk, nagyban függ a művészeti neveléstől, hisz a művészet felemel, erőt, hitet ad, segít, h megleljük a feladatunkat a világban.
Aztán kibontotta Bartók Béla egy gondolatát, miszerint "Mi a természet nyomán alkotunk." A természetben látható szimmetriára, teremtett rendre hozott példákat - én is gyűjtöttem képeket a gyerekeknek:
Ami lenyűgözött - meghallgattuk Szőke Péter ornitológus tudományos munkáját, aminek során madárhangokat lassított le sokszorosan (azt hiszem 64-szeres lassítás a végső), és hallható skálák, dallamok, szabályos motívumok váltak felfedezhetővé. Aztán az egyik madárdallamot feldúdolta, felvette, és felgyorsította, aminek hatására létrejött az ember madárcsicsergése! Nagyon tetszett!
A művészet a rend elérésére való elhivatottság. "Őrizd meg a rendet, és a rend megőriz Téged!"
Na és következik a lényeg!
A személyiség fejlesztése a művészeti nevelésben:
- improvizáció, kreatív alkotás, a saját művészeti nyelv használata (mint a nyelvben a beszéd)
- interpretáló készség, komponálás (mint az írás)
- a mű bemutatása, tolmácsolása (mint az olvasás)
A kreatív személyiségnek meg kell tudnia szólalni a saját nyelvén!
Tudjon kezdeni valamit a hangszeren a saját gondolataival!
A kisgyerekeket már a zenetanulás kezdetén improvizálásra és komponálásra buzdítják. Mutatott gyerekrajzokat, sose az ábrázolásról szólt, sokkal inkább pl a különböző elemek használatának kitapasztalásáról, amikor pontokból, vonalakból, foltokból, azok erősségének, méretének, tónusának váltakozásából áll össze a kép.
Lantos Ferenc: Balaton
Mit tudsz kezdeni egy ponttal?
Elkövetkező rajzóráink nem hiszem, h az elvárt, valósághű emberábrázolás irányába fognak mozdulni...
"Köztudott, hogy zongorát nem csak a kivételesen tehetséges gyerekek tanulnak, viszont a zenetanulás öröme egyaránt fontos lenne mindenki számára. Ha nem az idomítás, hanem a felfedezés, a létrehozás kerül előtérbe az órán, akkor talán sikerül a kíváncsiságot, az érdeklődést felkelteni, ami örömet jelent." (Apagyi Mária)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)