tábori tapasztalások

Tenisztábor. Napi 3 óra edzés, a hőségben, kemény kiképzés.
Érdekes látni, hogyan ítélik meg a különböző tábori eseményeket a gyerekek.

M a versenyhelyzeteket nem szereti, bár küzdő fajta. Megfogalmazta, h azt, amit addig szeretett csinálni, nevezetesen a pálya lehúzását edzés után, sikeresen megutáltatták vele, mert büntetésnek lett kinevezve. Aki a legtöbbet üt hibásan - és ezt kellett számolni, a jó ütések helyett - az húzza le a pályát. Innentől kezdve ez egy ciki dolog, egy szégyellnivaló munka.
Öt nagyobb fiúval van a haladó csoportban, nehéz a helyzete, bár ügyesen teniszezik. Meccseket játszanak, amiknek eleinte nem volt tétje, és barátságos hangulatban zajlottak. M meséli, h a nagyobb fiúk tanítgatták is, tippeket adtak neki a jobb teljesítmény érdekében. Aztán egy másik edző kezdett foglalkozni velük, és elkezdődött az igazi versengés. A győztesnek jutalom, a vesztesnek büntetés. Innentől a játék durvulni kezdett, és a fiúk "a barátaim voltak, de most már nem azok". Utolsó napra vissza is kéredzkedett a kezdő csoportba. Sajnálom, h az oktatók nem látják ennek a hozzáállásnak a veszélyét, és örülök, h M képes megfogalmazni, ami zavarja, és kilépni a helyzetből.

A másik a káromkodás. Mesélték, h egyes gyerekek irtó csúnyán beszélnek. És mondják, miket hallanak... Belepirultam, hallani S és M szájából... de jó alkalom volt beszélni erről is. Csak, h mi ilyen szavakat nem. És kész. Nem menő.

Amikor mentem értük, és láttam az ablakból, h mind a tévé előtt ültek, megkérdeztem a vezetőt, mit néznek a gyerekek. Első megrökönyödése után flegmán odavetette, h a Minimaxot. Aztán hozzátette, mintegy megmagyarázva a tudatlan anyukának: meséket. Hát oké, h nem nagy különbség, és nem akarok kukacoskodni, de bementem, és láttam, h film megy a Nickelodeonon.

Értem én, h ők teniszedzők. Nem anyák, nem óvónénik, nem gyerekszórakoztatók. És az edzésekért köszönet (meg sok pénz), tényleg, megfőnek ott a pályán, de nyomják lelkiismeretesen. Csak mégsem dob fel a tévét zombuló kölkök látványa.

Vannak ott társasjátékok, meg lego, amit látványosan S-sel pakoltatott el a kiábrándult-agresszív edző lány, aki mérges lett rám a kérdésem miatt, és kilátásba helyezte, h másnap nem is lehet majd elővenni a társast, ha nem pakolják el. De jó, akkor marad egyedül a tévé...

Tegnap a lányok gumit kezdtek fűzni, a tévé háttérzajként ment ugyan. Mára megbeszélték, h mindenki beviszi a saját gumikészletét.

De hulla fáradtak estére, ezt eddig az egész napos Velencei-tóban bulizás tudta eredményezni egyedül. És S önbizalmat kapott a teniszezésre, ami szintén nagy dolog. Elmentünk megnézni őket egyik délelőtt - mert mi ilyen odamenős, beleszólós szülők vagyunk, hehe, amúgy nem, csak a teniszes Dédpapa szerette volna látni, hogy megy az edzés.

És S tényleg ügyesedett. M pedig épp megvert egy nagyfiút, 5-0-ról felhozta magát 5-6-ra.

Kétségkívül sportolni jó. Nekem is kéne...

táborozósok

Tombol a nyár, zajlik az életünk, sok helyre megyünk, együtt is, külön is. Sokat fürdünk a Velencei-tóban, M hihetetlen bátorsággal megy, csapkod, vergődik a mély vízben, irtó vicces. Az arca rendszeresen leég (hiába kenjük), mert az lóg ki a vízből egyedül... Mellúszni már tud, csak a levegővételt kell még megtanulnia. Apa kitartóan hajigálja őket a vízben, szaltók, meg fejesek, hátasok sorban. A nyár nagy eseménye, h S is megtanult (karúszóstul) orrbefogással lebukni a víz alá.
Aztán nagy lendülettel szelektáljuk és egyszerűsítjük a gyerekszobát. Vannak átrendezési terveink...
M rendületlenül olvas, most épp a Lassie hazatért falta be két nap alatt. S pedig legózik megszállottan, különböző fantasztikus járművek születnek a kezei alatt.
Én kezdek regenerálódni, már áttértem a gyerekekkel kapcsolatos nyűgjeimről a házassági és önvizsgálati kérdésekre. Ha ez fejlődés... (muhaha)

Tenisztáborba mennek a héten a kölkök, dédpapának hála érte. Így egy gyerekesek lettünk. Odamenős, hazajövős tábor, sok sporttal... és Nickelodeonnal...(!!) Teljesen ledöbbentem, és felháborodtam, amikor Apa elmesélte, h ma, első nap, ahogy vitte a gyerekeket, már zajlott a reggelizés, ültek a tenisztáborosok a tévé előtt, és ették a zsemléket. Jó, mi? Nehogymár ismerkedjenek, beszélgessenek egymással. Mindegymilyen rajzfilm be, tuti a jómodor. Hát nagyon remélem, h nem ez lesz a "különböző érdekes program" az edzések mellett a délutánjukban.

Lesz még egy elmenős, de nem ottalvós táborozás. A Bűvösvölgy médiaismereti tábora. Na ez nem a Nickelodeon! Egy fotós megbízás kapcsán ismertem meg a helyet, ahol a gyerekek számára megnyílik a 'backstage'. Rádióműsort készítenek, híradót raknak össze, újságot szerkesztenek, mindezt vérprofin. Médiaértés, oktatás. És ez szerintem jó.

Update: Hazatértek a tenisztábor első napjáról, hulla fáradtan, és tök lelkesen. S édesen, nagyon büszkén, rendkívül komolyan mesélte: "Én úgy érzem, már ezen az első napon sokat fejlődtem". M hamar átkerült a haladó csoportba. Az edzések után sokat falazott is.
Sajnos délután is ment a tévézés, Disney Channel a változatosság kedvéért. S persze odatapadt. Javasoltam, vigyen magával játékot ezekre az időkre, hogy ha talál egy barátot, inkább játszással töltse a délutánt. Mint kiderült, vannak ott kártyák, meg társasok, M nem is nézte a filmet, kártyázott helyette, meg dumált egy lánykával.
Az zavarta őket, h (az ebéd utáni fagyi után, ami ugye járt) mindenki büfézett, vásárolták az újabb jégkrémeket, nyalókákat... Ők nem vittek pénzt, bennem igazság szerint fel sem merült, h szükség lenne rá. És most is úgy gondolom, h nem szükséges, de nem lőttem ki rögtön a témát, hiszen őket zavarta a dolog. Megkérdeztem, milyen árban van az a jégkrém, amit szerettek volna venni, M-mel hamar kiszámoltattam, h akkor mennyi pénzt kéne adnom nekik egy napra, aztán az egész hétre. És mivel nem kis összeg jött ki, ő is látta, hát abban maradtunk, h az ötből kettő napon kapnak zsebpénzt, és abból azokon a napokon tudnak fagyizni, ha szeretnének. Aztán később már M megkérdezte, h ha nem költené el, akkor is megkapná-e... mert már fejben hozzáadta a meglévő, célirányú gyűjtéséhez, és talán inkább megtartja az összeget.

Estére palacsinta vacsorát kaptak, és hamar ágyba zuhantak.
Mi pedig kiélvezzük a kiscsaládi létet, és nyakunkba vesszük a várost, mindenféle játszóterezés és hasonló gyerekközpontú programok könnyed mellőzésével. Szerencsére B-nek még elég, ha velünk van, bármit is csinálunk. Éljen a randi-time!

tenisz

Családunknak múltja van tenisz téren. Nagyapám végigteniszezte az életét, és családunk minden tagját fáradhatatlanul tanítja, tanította a játékra. Most a dédunokákon a sor.

Akik önszorgalomból még fekvőtámaszoznak is. Komolyan veszik az edzést.