szabadságra nevelés - fegyelemmel

UPDATE: ITT azóta írtak róla egy jó kis jegyzetet, összefoglalót!

Pécsi Rita előadása

1. fegyelmezettség

- belülről fakadó igen a jóra
- erőfeszítés, önuralom
- érzelmi intelligencia, érett személyiség
  nem egyenlő a szófogadással
  nem egyenlő a szabálykövetéssel
- tapasztalat: magunkat kézben tartani jó!


2. fegyelmezés

- önfegyelemre tanítás
- felelősségvállalás tanítása
- önszabályozás kialakítása
- szabadságkorlátozás (tehát ellenállással jár)
- célja nem a tökéletes gyerek
- nem büntetést alkalmazva!


3.
A fegyelmezés nem "szükséges rossz",
hanem lehetőség a növekedésre!
Jó, kiváltság, h én tehetem meg!
Nyugodalmas időben nincs fejlődés...
"Az ember az akadály gyermeke."

* a fegyelem a szabadság kulcsa
aki nem fegyelmezett:
- az saját hangulatainak, nehézségeinek rabja
    infantilis érvelés: "nem volt kedvem", "olyan jó kedvem volt, h nem csináltam     meg", "olyan szomorú voltam, h nem csináltam meg"
- mások hangulatának rabja
   mindenkihez igazodik
- divat rabja
Aki nem fegyelmezett, az nem szabad!

* a psziché szétesik fegyelmezettség, önmagam kézben tartása nélkül
* tehetség fegyelem nélkül olyan, mint a polip görkoriban
   szétszalad, szétszakad

* irányítási vákuum veszélye
A gyereknek szüksége van irányításra, ha ez hiányzik, nem szabadságnak él meg, hanem a törődés hiányának. A támasz hiánya szomorúságot, dühöt erdményez.
Más megoldás híján elfojt, és ő tölti be az űrt - irányítani kezd.
A szabályok - mivel nincs irányító, nem egy kötődő-szerető kapcsolatban adták ki őket, nem kötődnek személyhez - csak átlépni, megúszni valók.
Az irányító gyerek belül csalódott, szomorú, dühös.

* bizalmi kapcsolat
kemény fegyelmezést is elbír - de csak az! kötődés fontossága


4. külső fegyelem

= páncél, véd és akadályoz

Idővel át kell váltani, engedni belsőre!

Mivel belül még "puha", kívülről kell adagolni a "keményet".
eszközei:
- szabályok
- korlátok
- körülmények
  Nem kézi vezérlés, rángatás pórázon, hanem egy karám, ami belül szabadon         mozog. Ezt fontos idővel egyre tágítani!
  Egyértelmű legyen, hol húzódik a határ.
  Oké, hogy át akarja hágni a korlátot - ellenőrzi, kidönthető-e, vagy tényleg           biztonságos.
Példa: Ovis csoport a mezőn játszik, körülöttük kis kerítés körbe, a szülők javasolják, bontsák le az óvónénik, hadd futkossanak szabadon a gyerekek! De a korlátot elvéve a kis csoport összébb húzódva játszik, míg addig kihasználták teljesen a kerítés adta, biztonságos teret.

Fennáll a veszély, h "megmondókká" válunk. Így igen, így nem...
Tágítani kell a kerítést!

A gyereknek szüksége van az életkorának megfelelő gondtalanságra. Életének fontos kérdésenek döntési felelőssége a szülő kezében! Azt akarja, h azokról Te dönts! (Ha megkérdezed, melyik iskolába akar menni, "letapogatja" a Te vágyadat, mert ebben nem tud dönteni.)
Kell-e burok?
Igen!
Hogy megerősödjön! Hogy ne engedje bele magát olyan erős kísértésbe, amit nem bír. Pl. a szülő dönti el, h nincs tévé, számítógép a gyerek szobájában - hogy ne hívja kísértésbe

Fegyelmezetlenség forrásai:
~ zaj
alapzaj - feszíti az idegrendszert, ingerültséget, fáradtságot okoz, csökken a koncentrálás =› együttműködési készséget rombolja
pl. iskolai alapzaj, fémszékek húzása a kövön, autóban hazafelé rádió, az utca zaja, otthon megy a tévé...
Az áruházi zene - minden boltban más - is a figyelem szétszórását célozza. Bemész venni egy zacskó rizst, de mire észbekapsz, megvetted a 2 db akciós gumicsónakot.

Zajmérő:
0   dB      - szúnyog 3 méterről
10 dB      - levél susogása
20 dB      - óraketyegés
30 dB      - színházi "csend" a nézőtéren, előadás előtt
40 dB      - város éjjel
50 dB      - halk rádió
70-80 dB - esti kávézó
70-85 dB - hangos beszéd
90 dB      - porszívó 1 méterről
105 dB    - légkalapács

Építs be csendeket a napba! Teremts csendet! Jólesik, megpihensz.
Ezáltal teremts igényt a csendre a gyerekben!
Ellenkező esetben azt szokja meg, h mindig szólnia kell valaminek.

~ éhség
alacsony vércukorszint =› mellékvese stresszhormonokat termel
"Nem tudtam belediktálni semmit!" ez olyan, mintha azt mondanám, "Nem tudtam ráimádkozni semmit, így hát meztelenül jött."
vércukor - édesség felviszi gyorsan - inzulin termelődik, h elnyomja a hirtelen megugrást =› vércukoringadozás agressziót eredményez, hiperaktív viselkedéshez vezet
felajzott állapotban viszont az ember nem képes enni
Gondoljunk erre játékból kivezetéskor is!
Hiába rohanós a reggel, legyen nyugodt reggeli!

Mai családi kör   

Reggel van, reggel van, mindenki ideges. 
Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres. 
Feketés csészével boglyafejű asszony, 
Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon. 

Mintha szélből volna a nagylánynak lába, 
Sebesen bevonul a fürdőszobába. 
Hosszú perceken át pingálja a szemét, 
Testvéröccse ordít: - Gyere ki, te szemét! 

Konyha melegében jó pirítós mellett 
Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet. 
Min vigyorog mama? - kérdezi a veje, 
Csupa borotvahab összevagdalt feje. 

WC-be zárkózik a legkisebbik gyermek, 
Most írja a leckét - na még csak ez kellett. 
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot, 
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot. 
Mire a rádió mondja a hét tizet, 
Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet. 
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat, 
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat. 

A nagylánynak immár fél keze kabátban, 
A másikban pöttyös kakaós pohár van. 
Le is önti rögvest frissen mosott blúzát, 
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át. 

Az utcáról szalad vissza a ház ura, 
Lábán cipő helyett megszokott papucsa. 
A reggel számára eléri a csúcsát, 
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát. 

Reggel van, reggel van, ideges mindenki, 
Az asszony is elment nincs már otthon senki, 
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít, 
És a WC-tartály sistereg egy picit...


~ pszichés éhezés
ingeréhség
A mai világban? DE korának megfelelő inger éhsége! Ennek hiánya okoz fegyelmezetlenséget:
kisgyerek - kapcsolatéhség
kisiskolás - érdeklődés, kipróbálás

‹› elimeréséhség 
fegyelmezetlenséggel is "megveszi" a figyelmet

akit nem szeretnek, nem ismernek el, észre sem vesznek, az a fegyelmezés semmilyen formáját nem fogadja el

‹› struktúraéhség
látni, h mi mi után jön, mi meddig tart, mire számíthat
tervezés előre
átláthatóság

felnőttet is kiborítja, ha tornyosulnak a feladatok, és nem látja a végét

Pl. utazás - "Mikor érünk már oda?"
     ötlet: "Számold a falvakat!"
              "Keress gólyafészkeket!"
               figyelem elterelése, rövid időre kis feladatok
ízetlen kásahegy - mazsolát bele!
látótávolságban lévő mazsola adja a kitartást

‹› túlzott ingergazdagság
unatkozik - gyorsan ingert kap, de ez nem jó!
nem kell szórakoztatni!
nem a felszín lekötése, a kikapcsolás a cél!
hanem a bekapcsolódás! valamibe bekapcsolódhasson, ami őt bekapcsolja
- bekapcsolni önmagát - nem jó, ha külső eszköz, vagy mástól jövő szórakoztatás segítségével oldja meg, mert ilyenkor átengedi az irányítást a külső ingernek


5. belső fegyelem

= csontváz, gerinc, megtartó erő

"Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít."
(Popper Péter)

érzelmi életünk külső vezérlése kényelmes ugyan, de halálos! a szülő ne maradjon megmondó - engedje szabadságban belsővé válni a szabályokat

- bizalom
ez fordítja belsővé
- szeretet = IDŐ
"csak úgy" együtt töltött idő
- következetesség


6. mikor fegyelmezetlen

- ha nem jó neki!!
  segélykiáltás! jelzés: "Segíts már!" kell a vezetésed
                       éhes? fáradt? bajban van?
((B élete első fegyelmezetlensége: múltkor a bevásárló központban elkezdett sikongva rohangálni, és hiába szóltam, hívtam, kezelhetetlen volt, pörgött, mint aki bolondgombát evett - elkaptam, magamra kötöttem, és egy perc múlva aludt))

- túl sok megterhelés
- kötődés-, törődéshiány
- elismerés hiánya
- fegyelmezetlen nevelő!
- speciális nehézségekkel küzd (példa a hallászavaros kisfiúról)
                         ilyenkor speciális segítség kell


7. milyen a hatékony fegyelmezés

nem csupán a béke helyreállítása - hanem növekedés!

kapjon - számára is érzékelhetően - egyre nagyobb döntési szabadságot, következménnyel
fokozatosan ráhagyni dolgokat, felelősségeket átadni - azok következményeinek vállalásával együtt

pl.: az a szabály, h mindenki elteszi maga után a tányérját - ha S esetleg mégsem tenné el, akkor nem szólok 2x-3x egyre idegesebben, és végül én csinálom meg helyette nagy dérrel-dúrral, hanem otthagyom, és következő étkezéskor a használt tányér várja

nem indulatból hozott következmény!

a gyerekért vagy felelős, nem azért, h mit szólnak mások
(pl. nem szaladsz utána az iskolába az otthon felejtett tornazsákkal)

nem ő irányít, de van hatalma! egyre több

- határozott, és egyértelmű következmény legyen
- a "nem" vállalása, ez egy jó szó!
"Az őszinte, legmélyebb meggyőződésből jövő nem jobb, mint egy kedves igen, amivel a kedvemben akarsz járni, vagy csupán megóvni!"

IGEN - NEM - IGEN
igen = elfogadás, látom, h nehéz neked...
nem = viszont ezt így nem lehet
igen = de veled vagyok
                megmondom, mit lehet helyette
                megmondom, mikor lehet majd
és ezután vége. lapozol.

- higgadtság
tükörneuronok: 
a másik ember idegrendszeri állapotát letapogató
> szemkontaktus
> érintés útján
pl. ásítás
     ínyhüvelygyulladással, hangszálgyulladással koncertre menni tilos - izommozgás
Szorosabb ilyenkor a kapcsolat a két ember között, mint az ember saját jobb és bal agyféltekéje között!
felerősítjük egymást
harag - el_nézést kérek

példa a tükörneuronokra:



A kisgyerek feszült, idegrendszeri éretlenség miatt nem képes magát levinni a nyugalmi állapotba. Ne pakold rá a saját feszültségedet is!
Ha kiabálsz, a serdülő gyereked megmagyarázottnak látja, h "veled nem lehet beszélni, hisz iedegbeteg vagy" - azt nem látja, h ő is ordibál, életkori "énvakság"

Jó módszer a hideg víz a hisztire - de nem a gyereknek! neked!!
Mi a te "hideg vized"?
mozgás, nagy levegővétel, számolj magadban, mondd el a kilátástalanság rózsafüzérét...kétszer...

- megelőző, rövid
ne krízishelyzetben szülessen

lásd: Östör király

"Nagyon igazságos ember volt Östör király. Azt büntette, akit kellett, és azt jutalmazta, aki megérdemelte. De legeslegvilágosabban abból látszik, hogy milyen jó király volt, hogy dühösen soha nem parancsolt senkinek semmit. Ha fölmérgesítették - és ez a királyokkal is elég gyakran megesik -, behúzódott a trónterembe, és azt mondta:

- Most akármit mondok, ne törődjetek vele, haj, de mérges vagyok, legjobb, ha nem is kerültök a szemem elé, kutya teremtette, mert hátrakötöm a sarkatokat! Tűnjetek el, és számoljatok ezerig, s akkor nézzétek meg, hogy mérges vagyok-e még."

(Lázár Ervin)

- következetes és rugalmas
ne maradjon el, ne legyél "lekvár"
következetesség fontossága:
Egy halat üvegfallal választottak el a kishalaktól, amikkel táplálkozik. Megtanulta, h képtelen elkapni őket. Amikor elvették az üveget, nem csak hogy meg sem próbált vadászni rájuk, hanem éhen halt, miközben a tápláléka ott úszkált körülötte...

rugalmasság:
Adott esetben mérlegelek:
Ma van a szülinapod, ma tejszínhabot eszünk. Egész nap.
De ma látom, h annyira kivagy, megírom helyetted a házit.
Nem azért, mert nyávogtál! - ÉN döntök így. TE vagy a fontos, nem a szabály. A szabály érted van, és most érted nincs.

példa: szigorú család "Ma azt csinálsz, amit akarsz"-nap, a gyerekek csak olyasmit tudtak kitalálni, h sokáig ágyban maradtak, felállnak evés közben... rájöhettek, h fontos dolgokban nincsenek korlátozva

- egységes képviselet

apa + anya egysége
ha ez nincs, az Igazság, mint érték omlik össze, és semmi sem tud beépülni

- hiteles, őszinte

higgadtan is képviselhetem, h mérges vagyok, fáj, stb.
de nem ilyenkor hozok döntést

Apuka hazaért, garázsfeljáró tele játékokkal.
Mérges vagyok nagyon ezért a rendetlenségért, kérlek gyere, és pakoljuk el, amit széthagytál! Ha legközelebb is itt hagyod a játékaid, kidobom/átviszem Lacikához.
És apuka tényleg tegye is meg!
A helyzet most nem jó, de te elfogadott vagy.
Ne sajnáld meg! következetesség

Lehet tévedni, de vállalni kell -
akkor nem fog ő sem átverni!

Lehessen jóvá tenni, ő is mondhasson megoldást!

- életkornak megfelelő
- konkrét

Mester és tanítványa ül a hídon a folyó felett.

- Mester, ha beleesek, megfulladok?

- Nem. Csak, ha nem jössz ki.

Más gyerek előtt, testvér előtt fegyelmezés: nincs csúfolódás! 

átkeretezés - tanultál belőle

szófogadás - fegyelmezettnek néz ki, de nem az! mert nem belső

kötődés fontossága! belső tekintéllyel való azonosulás során alakul ki a fegyelmezettség

Folyt. köv. március 8-án!

élni és élni hagyni

Sokat agyaltam, sokat szenvedtem, terhelődtem, fészkelődtem - néha ennek nyomát is hagytam a blog soraiban...

Aztán jött egy felszabadító nyár, és közben sok minden alakult. Bennem.

Most könnyűnek érzem magamat, magunkat, bár még közel a nyár... (- azért maradhatna így...).
Engem nyomasztott a teljesítménykényszer, engem terhelt le a félelem, és amíg én ebből nem tudtam egy elegáns mozdulattal kilépni - addig ezt árasztottam magam körül.

Egyszer csak azt veszem észre, h szabad lettem bízni a gyerekeimben, elengedve az elvárásokat. Elengedve a megmérettetést, mint viszonyítást.
Elengedve azt a tévhitet, h a tanulás akkor történt meg, ha számon kérjük, és jól teljesítünk.

Nézem a gyerekeimet, és gyönyörködöm abban, ahogyan élnek. Tanulnak, tanulják az életet, van szabadidejük, és vannak kötelességeik, de semmi sincs kőbe vésve, és végső soron a döntéseiket a saját életük felett ők hozzák meg. Engedem nekik.
Főleg M nyűgöz le - tisztán felismeri a motivációit, mérlegel és okos döntéseket hoz. Megtanult birkózni az érzelmeivel, és ha kell, uralni azokat. Persze néha sikerül, máskor nem - de ezzel én is így vagyok.

Van ITT ez a cikk, ami rendkívül megerősített, hálás vagyok az írójának. Meleg szívvel ajánlom, olvassátok el!

"Ha egy gyerek maximálisan teljesíti az iskola és a szülő elvárásait, nemhogy arra nem marad ideje, hogy az élete eseményeire reflektáljon, hogy alakulóban lévő testét és lelkét megismerje és elfogadja, hogy megtanuljon másokra figyelni, velük együttműködni, hogy kiderítse, milyen tevékenységek okoznak neki örömet, miben jó igazán, hanem arra sem marad ideje, hogy éljen."

Elengedtem azt is, hogy én majd jobban tudom, miből tanul a gyerek, és mi az, ami aztán haszontalan.
Ha meg tudom tölteni értékes tartalommal azt az időt, ami közös, azzal formálom őket - de nem fogok lezárni utakat, amik tőlem idegenek, ám őket vonzza.
A számítógéphasználat például egy kritikus pont, S sokat igényelné, én korlátoznám ezerrel. Még átgondolás alatt a téma, de lazulok... (erről biztos jön még poszt)

"Az általános pedagógiai gyakorlat, és a szülők többsége azonban - a magyarul is hozzáférhető számtalan kutatási eredmény, tanulmány, ismeretterjesztő könyv tanulságait ignorálva - mai napig abból indul ki, hogy ha nincs kényszerítő erő, jutalom és büntetés, érdemjegyekért folyó hajsza, a gyerek magától nem tanul semmit. Pedig elég csak megfigyelni egy ingergazdag, elfogadó közebgben élő ötévest, hogy nyilvánvalóvá váljon a tévedésünk." Na.

B sokat tanít. Éldegél, bele a világba, azt birtokba véve, de tudva, mikor van szüksége "hazatérni", ölelni, bújni. Hogy aztán újra, bátran menjen. Minimálisan korlátozom, és gyönyörködöm a kiegyensúlyozottságában, harmóniájában. Oké, tudom, lesz dackorszak, meg minden (lesz??) - akkor majd visszatérhetünk erre az idillre újra...

Az unschoolingra egyenlőre nem találok minden szempontból számomra megnyugtató lehetőséget ma Magyarországon, bár nem egyszer hajlottam már egy radikálisnak mondható lépés felé, ami kiléptetne minket a rendszerből... de hiába rágom át újra meg újra, jelenleg egyszerűen nem érzem, h az lenne a mi utunk.

Viszont egyre inkább áthat az igazsága. Elengedem az irányítást, és figyelem a gyerekeimet - igyekszem rendelkezésre állni, ha kellek. Persze vizsgázni járunk, szóval kell irányítottan tanulni, ez van, most így élünk. És vannak kötelezőnek mondható dolgok, főleg háztartásbéli ügyek, amik az együttélés velejárói, közös érdek, közös cél. De a bennük való bizalom vezérel. A bizalom épít. Építi őket, épít engem.

És nem szükséges számon kérni, vizsgáztatni, ítélni. Amit megtanult, elő tudja hívni, ha kell, és használja, ennyi az egész. A többi annyira nem számít.
Elmegyünk vizsgázni, meghatározza a tanulásunk medrét az elvárt tananyag, de igyekszem őrizni a szabadságot. Az eredeti vágyam, amikor belevágtunk ebbe az egészbe, valójában az unschooling volt, csak még nem ismertem ezt a címkét. Vigyáznom kell, h az oktatási rendszer meg ne lopja az álmainkat.

piros virág

Sikeres gyermek

"Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:
– Ma rajzolni fogunk.
– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez.
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
– Ma rajzolni fogunk!
– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
– Talán nem tudsz rajzolni?
– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?
– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.
– Hogyan kezdjem?
– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."

(ismeretlen)

everybody dies

Talán emlékeztek, indult egy kezdeményezés az öt éves kor feletti, kötelező óvodalátogatás kapcsán. Én akkor aláírtam, és meg is osztottam két, jogokkal, azon belül is elősorban a nőket érintő kérdésekkel foglalkozó oldal szerkesztőivel, mert azt gondolom, hogy ez nem elsősorban ovi mellettiség vagy ellenesség, hanem szabad választás jogának kérdése. Ők egyetértve velem, posztolták is az oldalukon.

Valaki viszont sértőnek érezte a kérvény megfogalmazását azokra a nőkre nézve, akik óvodába járatják a gyerekeiket. Hátrányosan megkülönböztető szófordulatnak nevezte a munkába állás kényszerűségét, az ezt az életformát szabadon választó édesanyákra nézve.

Elgondolkodtatott ez az egész.

Mi ez a folyamat - a sértettség, a mögöttes rossz, a bántás feltételezése? Engem a magam számára sem végigharcolt kérdések érintenek érzékenyen, ez egyértelmű. Ami sért, azzal dolgom van belül.

Olyan nehéz úgy fogalmazni, úgy állást foglalni egy oldalon, hogy abból tiszta legyen a másik oldal felé az elfogadás. A saját céljaim, döntéseim mellett állás nem egyenlő a más utat választók feletti ítélettel.
Én személyesen, az otthon tanulásunk kapcsán nem táplálkozom iskolagyűlöletből, tanárok kritizálásból, rendszerellenességből.
Egyszer egy vezető alkatú, határozott és (önmagát nevezve így) karrierista anyukabarátnőm megjegyezte, hogy csodálja bennem azt a szelídséget, ahogy tudok beszélni az otthon tanulásról. Hiszen ebben akkora potenciál van, képviselhetném forradalmibb lendülettel ezt az egész kérdést.

De engem mindig is riasztott a másokat befolyásoló, heves vélemény nyilvánítás. Sosem éreztem, hogy belenyúlhatnék ennyire mások életébe, még ha meg is vagyok győződve valaminek a helyességéről. Gyávaság? Valószínűleg csak nagyon jól tudom, milyen erős befolyásoltság alatt dönteni.

Vannak dolgok, amikben nem hiszem, hogy többféle igazság is lehetséges. Az Igazság egy, különben nem lenne Igazság. De elég sok mindent láttam, és éltem is át ahhoz, hogy ne akarjam megítélni mások életét, döntéseit. Sebezhető vagyok, és sebződtem eleget. Gyenge vagyok, és követtem el hibákat. Harcoltam, és tévedtem. Elestem, és felálltam. Véreztem, és köptem szembe saját magamat. Tudom, hogy az élet nem egyszerű. És tudom, hogy anyának lenni pláne baromira nem egyszerű.

Hiszek a döntéseimben, de nem hiszem, hogy mindenkire érvényesek. Persze hiszek bizonyos módszerekben is, és más módszereket meg mélységesen elutasítok. A tolerancia számomra nem azt jelenti, hogy hajlok mindenki igazsága felé egy kicsit, de azt igen, hogy látom az embert a döntései mögött. Az embert, aki keresi az útját, aki a választásai, a lehetőségei mentén éli az életét, az élet pedig egy folyamat. Érési, tanulási folyamat. És nem tudhatom, az a valaki, aki szöges ellentétben dönt azzal, amerre én tartok, miért teszi azt. Nem tudom, honnan jön, milyen igazságok és milyen hazugságok, milyen szeretet érintések és tüzes nyilak mentén növekedett benne a lélek, mit keres és mitől menekül. Nem ismerem olyan teljességgel, hogy bármi jogom lenne értékítéletet hozni vele kapcsolatban.

Minden élet olyan egyedi, olyan különleges szövedéke az eseményeknek. Gazdag folyamat. Csodálatos kaland, ami néha lélegzetelállító, máskor vérfagyasztó. Fenséges. És máskor kiábrándító.
Ki vagyok én, hogy ítéletet hozzak?

célok és választások

Újra adódott időm olvasni. Minimalisták - minden, ami igazán fontos. Már említettem a könyvet ITT.

"...eldöntöttem, hogy még valaminek távoznia kell az életemből: úgy döntöttem, hogy (vegyenek mély levegőt!) a céljaimtól is megszabadulok.
(...)
A célok sohasem annyira erősek, mint a belső motiváció. Tudják, az emberek két okból dolgoznak keményen: kívülről ösztönzik őket erre, vagy belülről motiváltak, hogy ezt tegyék. Néha a kettő együtt. Persze átmenetileg ösztönözhet bennünket a környezetünk által meghatározott célok elérése, de ez a fajta inspiráció sohasem mutat tovább az egyszeri konkrét célkitűzésnél.

Ezzel szemben a belső motiváció - csakúgy, mint a fejlődés vagy a mások életéhez való hozzájárulás igénye - azután is tart majd, hogy elértük a célunkat. A külső ösztönzés lehet mozgatórugó, de a belső motiváció az, ami folyamatosan táplálja a vágyainkat. Tehát amikor felfedezzük a valódi motivációnkat, már nincs szükségünk az önkényes célokra."

/Ide tűzném a másik jegyzetemet, amiben Alfie Kohn a motiváció kérdését járja körül./


3 olyan dolog, ami jelentősen megváltoztatta Leo Babauta életét:

- olyan szokásokat vezetett be, amelyekben örömét leli
- leegyszerűsítette az életét
- célok nélkül kezdett élni

Ha nincs célod, mit csinálsz?? Mit teszel? Tétlenség, eredmények nélküliség? Lustaság? Üresség?
Nem akadályoz meg a fejlődésben az olyan élet, amiben nincsenek célok?

"Attól tartottam, hogy ha megszabadulok a céloktól, azzal egyben az eredményeket és a produktivitást is feláldozom. (...)
Az elmúlt száz nap volt életem legtermékenyebb időszaka.
(...)
Képes vagyok a jelenben élni, anélkül, hogy kényszeresen folyton a következő feladatra gondolnék.

Miután sikerült kiküszöbölnöm a stresszt az életemből, olyan izgalmas új feladatokra vállalkoztam, amelyeket valószínűleg nem mertem volna kipróbálni a célok uralma alatt.

Lehetnek még céljaink.
Fontos, hogy megkülönböztessük az 'igen, boldog akarok lenni' és a 'pillanatnak akarok élni' vagy az 'egészségesen akarok élni' elhatározásokat a céloktól: az előbb felsoroltak nem célok, hanem választások. Azt választom, hogy boldog legyek, vagy a pillanatnak éljek. Azt választom, hogy egészséges életet éljek. Nincs szükség arra, hogy lemérjem ezeket a dolgokat, egyszerűen csak így élek.
Ami a regényt illeti, amelyen dolgoztam, szándékomban áll befejezni. Soha semmin nem dolgoztam keményebben életemben, de élvezem az írás folyamatát, így az is rendben lenne, ha soha nem fejezném be. Már nem stresszelem magam miatta."

Na, emésztendő gondolatok, igaz?

És természetesen az iskola és vizsga kontra szabad tanulás kérdéskörömhöz is erősen kapcsolódnak...

alkotó óra - első próbálkozás

Feltekertük a szőnyeget a gyerekszobában, letettük a nagy csomagolópapírt és akkor nosza. Eszközök vegyesen - filc, zsírkréta, festék. Zenei inspiráció Bachtól. Alkotás szabadon.

Az alkotókedvet nagyon megdobja a minőségi eszköz. Tele vagyunk rissz-rossz rajzeszközökkel, kivéve ezt a zsírkrétát. Ez tuti.

Így indult:

Mindenki dolgozik serényen.

És végül a mai végeredmény:

No meg a megállapítás M részéről: "Én lehet, h festő leszek." Erre S, hogy le ne maradjon: "Én meg festményeket fogok készíteni!"

kötelesség, engedelmesség, szabadság

Ezek foglalkoztatnak.
Szabadság, mint érték, mint kincs, mint cél.
Engedelmesség, nem külső kényszerként - önszántából, szabadon, belülről fakadóan. Ez volna az idilli állapot.
Kötelességtudat - honnan jön.

Példamutatás.
Együttlét.
Talán ezek a kulcsszavak.

Nem az a kérdés, van-e kedve csinálni, hanem, hogy el tud(om)-e jut(tat)ni oda, h belemerüljön, teljes lényével benne legyen, és élvezetet találjon benne...

DRINK YOUR MILK WAKE UP DO HOMEWORK EAT YOUR VEGETABLES

fotó INNEN 

(csúcs fotós apuka, jófej kölykök, szuper képek)

"Senkinek nincs joga engedelmeskedni." 
(Hannah Arendt)


“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

"Ha egyszer elkezded keresni a szabadságot, akkor vesztettél. El tudod képzelni, hogy megtalálod? Hej, itt a szabadság, Itt van nézd! Minden, amit látni lehet, az az, hogy az emberek dolgokat csinálnak. Amit mi gondolunk az az, hogy nem kényszerítünk senkit semmire, sem eröszakkal, sem rábeszéléssel. Az eröszakot, a testi fenyítést elutasitjuk. A tanárképzökön a rábeszélést tanítják: növelni a figyelmi idöszakot, egészen 45 percre, amit a csengö azután szétrombol. Motiváció, és igy tovább. De a kényszer hiánya nem látható. 

Ami látható az az, hogyha a dolgok rendben mennek, azok cselekedetek. Mindenfélék, különösen olyanok - reméljük -, amelyek harmonizálják az energiákat, a belsö eröket, az édes értelmet. A szabadság igazi alapköve nem a zöld füvön szaladgáló vidám ember, hanem az elsö osztályú munka. Ez lassan emelkedik ki, különösen abban az értelemben, ahogy én itt értem. De mégis ez az alap. Stilus, sok tartalom, sok értelem. Mindez nem megvalósítható emberek dirigálásával, vagy a szabadságot dicsérö életstilussal, amely csak egy stilus, de nem élet, - hanem dolgok végzésével, különösen azokkal, amelyet az ember teljes szivvel csinál."

George Dennison

kert

Kert - szeretünk!

szabadság

Egy másodikos gyerek munkafüzetéből:

Mit jelent neked ez a szó: szabadság? 

Írj le két szót!

dicséret

biciklizés

forrás

Játék vagy tanulás, játék és tanulás, játék a tanulás

"Ha óvodákról beszélünk, evidencia, hogy a játék fejleszti a gyerekeket. Persze már itt is vannak hangok, amelyek azt mondják: van fejlesztő játék, és van olyan időtöltés, ami nem fejleszti a gyereket, mint például a tévénézés. De ez utóbbit nem is szoktuk igazi játéknak nevezni, inkább csak kikapcsolódásnak. Játéknak tehát az tűnik, amikor egy gyerek egyedül vagy a többiekkel közösen tevékenykedik: fest, szerepet játszik, társasjátékozik, szaladgál a kertben, fogócskázik és még ezer dolog. Játék közben működik a gyermeki fantázia, játék közben szabályokat kell betartani, ezzel kapcsolatos konfliktusokat kell megoldani stb.

A tradicionális iskola elfojtja a játékot, mert értéktelenebbnek tartja a tanulásnál. Ennek számtalan rossz következménye van: eltűnik a motiváció; a tanulás teherré válik; az örömmel megszerzett tudás feletti örömöt felváltja a külső értékelés.

A játéknak, az önkéntes és szabad játéknak az iskoláskorban is fejlesztő hatása van, az nem ér véget az óvodával. A játékba örömmel vetik bele magukat a gyerekek, de a játék teljesítményre is inspirálja őket. A játékban érzelmek hullámzanak, amelyeket ki lehet mutatni, amelyekről beszélni lehet. A játékban koalíciók vannak, és versengés is van. A játék gyakran tükrözi a nagyvilágot, de a játék világában a vesztesség nem olyan súlyos, mint a valóságban. A játékot mindig újra lehet kezdeni.

A korlátlan játék természetessé teszi, hogy a tanulás világában minden gyereknek meglehet a maga individuális terve. Nem lehet a gyerekre egy egyentantervet rákényszeríteni, mert az órákat ugyanúgy maga választja, ahogy korábban a játékot is maga választotta. A játéknak központi eleme a szabadság, ahogyan a tanulásnak is központi eleme kellene, hogy legyen. A játékban benne van számos dolog, ami a tanulásban később fontos: problémamegoldás, kitartó igyekezet.

A játék (majdnem) végtelensége út a felnőttléthez, egy olyan felnőttléthez, amelyben sokkal erősebben ott van az egyéni és közösségi önmeghatározás. Önmeghatározás a játékban, a tanulásban és a summerhilli iskolai önkormányzatban. Megtanulják, mit jelent kisebbségben lenni és többségben lenni; kisebbségként jogokkal rendelkezni,  többségként a törvény mellett állni, a közösség tagjaként a törvényt tisztelni, betartani és betartatni.  Megtudják, hogy a demokrácia egy kis közösségben is működhet, hogy annak része az igazságszolgáltatás és a törvényhozás. A nagyobb közösséghez tartozás is kettős: részvétel és annak elvárása, hogy a kisebb közösség önállóságát a nagyobb közösség tisztelje. Az egyén és a közösség vonatkozásában is ugyanez igaz: egyéni autonómia, a közösség szabályainak tisztelete, egyéni jogok emberi létünkből kifolyólag, kisebbségi jogaink, védelmünk a túlkapásokkal szemben. Megtapasztalják, hogy mit jelent a törvények uralma alatt állni, hatásosan tiltakozni tudni a jogtalanságok ellen. Mindezek újra ott vannak a játékban."


Fóti Péter a Summerhillről
forrás

És még egy kapcsolódó CIKK

Summerhill

Ma néztünk meg barátnőm ajánlására egy filmet a Summerhill iskoláról, ITT (12 részben van feltöltve a youtube-ra). Rettentően tetszett, és rettentően elgondolkoztatott. Még most is gondolkozom. Addig is, nézzétek meg ti is!

"Gyereknek lenni azt jelenti, hogy nem vagyunk felnőttek. Gyereknek lenni azt jelenti, játszani, és egy gyerek nem tud eleget játszani. ...ha egy ember gyerekként eleget játszott, akkor később el fogja végezni a munkáját, és le fogja győzni a nehézségeket."
(A.S.Neill)









Közben megtudtam, h van egy magyar kezdeményezés is, Egerben, a Kavalkád - ITT van a facebook oldaluk!