igyál! vizet!

A vízivás fontosságáról (az emberi test témakör következő fejezete lehet):

kenutábor

Már meséltem róla, h a gyerekeim Rangerek. Ez olyasmi, mint a közismertebb cserkészet, csak amerikai gyökerű dolog. Keresztény vándorokként van magyarítva, ami elég furán hangzik.
ITT van több infó a Royal Rangers magyar szervezetéről, ha valakit érdekel.

M már tavaly részt vett a nyári, egy hetes táborban, és rettentően élvezte. Idén S is nagyon vágyakozott rá, de egyedül még nem engedném el ottalvósba. Aztán jött az ötlet, mi lenne, ha mindannyian mennénk? Felpakoltuk hát magunkat, így lehetővé téve S-nek is az első Ranger tábor élményt. Mi B-vel faházban aludtunk, a többiek sátraztak.

Dunakilitin, a Vadvíz Kempingben volt a táborhelyszín, kenuzási lehetőséggel.

Fűzfákkal szegélyezett part, a kedvencem!

Épül a tábor, közös erővel. Ez itt a közös sátor, ami alá beültünk enni, beszélgetni, és az utolsó napok szeles hidege elől társasozni is.

B élvezte a nagy teret, magabiztosan közlekedett a sátrak között, mint aki otthon van.

Ebédet szabad tűzön főztünk, volt paprikás krumpli, hagymaleves, milánói...

Különböző korosztályokból jöttek gyerekek, és jó volt látni, ahogy a másfél évestől a tizennégy évesig mindenki szeretettel viszonyul egymás felé.

A kenuzások előtt és után labdáztak, frizbiztek, métáztak a gyerekek.

Rövid evezésoktatás, és aztán vízreszállás!

Hihetetlen nagy élményt adott nekik az egész! Az egyik kenu borult, rögtön első nap - de aztán a többi nap csendesebb vizű terepei felülírták a traumát. S szerint olyan helyeken jártak, mintha dzsungelben eveznének!

Esténként énekeltünk, utolsó nap pedig tábortűznél sütöttük a virslivacsorát. Igazi tábor fíling, hálás vagyok, h ilyenben lehetett része a gyerekeknek!

víztornyozás

Elkirándultunk a Budafoki Víztoronyhoz nyílt napjuk alkalmából.

Nyitásra érkeztünk, és jól tettük, mert mire a torony bejáratához értünk a sorban, már mögöttünk hosszú-hosszú embertömeg hömpölygött, várva a feljutásra.

A torony udvarán felállítottak több vizes tartályt. Négy egymás melletti víztartály kóstolásából ki kellett találni, melyik a csapvíz, a többi különböző ásványvíz volt. Hát, be kell valljam, én nem éreztem különbséget. (Főzéskor is, ha lehet, mással kóstoltatok, nem vagyok valami kritikusan ízlelő...) Apa is rosszat tippelt be. Aztán, hát na, eljutott a fülünkbe a jó megoldás, és így a gyerekek rohantak az ajándékokért, szerencsére nem adták olyan könnyen, még néhány, vízzel kapcsolatos kérdésre is válaszolni kellett. Például, hogy hogyan kerül a levegőbe a víz (a víz körforgása), milyen élőlény nem tud elrejtőzni az ónos eső elől, és az így kárt tesz benne (fa), szavakat mondani vízzel... M jól válaszolgatott, így vízcsepp alakú kulcstartóval lettünk gazdagabbak.

Fémdetektort is láttunk, ezzel keresik meg a föld alatt a csöveket. Sípolt, a gyerekek lelkesen próbálták ki.

A sorbanállás után 42 méter magasra liftezhettünk fel, a torony tetejére.

B is jól érezte magát...

...főleg, amikor a hordozóból kiszállva már maga fedezhette fel a terepet.