insta és blurb

Mivel fotós vagyok (nem csak anyuka, meg feleség...), kaptok szakmázós posztot is. Mert ez én blogom! Váháháhá.

Szóval van nekem instagram oldalam, nem is egy, hanem rögtön sok. Több fotós - nokedlik, családmesék, repop, és közreműködöm az egynapértedben is - és egy zárt, személyes. A személyesen már több, szívemnek kedves, de mégis minimalista, inkább hangulatot őrző, mintsem hagyományos, bekeretezhető családi kép gyűlik. Szerettem volna ezeket megőrizni, kézbe vehetővé tenni a gyerekeknek, magunknak.

A legegyszerűbbnek erre a célra a blurb.com bizonyult. Kapcsolható az insta oldalhoz, és rögtön onnan lehívhatóak a képek. Élveztem így, mert csak a gyerekekhez kapcsolódó fotókat mazsoláztam ki, és azokat helyezgettem az albumba.

Még terhesen, félig fekvő (fetrengő) pozícióban, őrizve Mó biztonságát, de már csendben őrjöngve a semmittevéstől, kezdtem bele ebbe a projektbe. És most, a nyöszörgő, kuckorgó kicsi fiúval az ölemben/vállamon jutottam a végére.

Bizonyára valamilyen instagram letöltő program + magyar nyomda a fotókönyv elkészítéséhez (nemcewe) is működhet, egyenlőre nem próbáltam. Gondolom olcsóbban jönnék ki.
Mindenesetre izgatottan várom a könyvecskémet, ez a szülinapi ajándékom magamnak.

kimenők kettesben

Ez a nagynagycsaládos dolog mondhatni szokatlan. Ha három gyerek van körülöttem, legyen az bármelyik három - úgy érzem, megvagyunk, és elfelejtem, hogy van egy negyedik is valahol. Amikor jövünk-megyünk, és körbenézek, megvan-e mindenki, olyan soknak tűnünk. Szokatlan, mintha nem eggyel, hanem jóval nagyobb lépésben bővült volna a család.

Van egy újszülöttem, aki fizikálisan igényel masszívan, persze a szívemet is odateszem, de az magától is odaolvadozik... És van egy kamaszodó lányom, aki kifejezetten a lelkemet rágja. Legalább színes a kihívások palettája. A két középső csak a szokásos feladatokat rója ki, figyelmet igényelnek, követelnek.
Ha belegondolok, megrémít, hogyan leszek képes mindenkit látni, érezni, mindenkire reagálni, adni magamat - ölelni, amikor azt kell; figyelni, kérdezni, érteni, amikor azt kell. Szeretni, ott lenni, nekik lenni. Meg persze Férjnek is időt adni. A sor végén ott vagyok Én is magamnak, nem elhanyagolhatóan.

A napokban lehetőségünk adódott néhány órát kettesben tölteni először S-sel, majd M-mel is.

S-sel a Zöld Teknős Teaházat kerestük fel, ahol mindenféle kalandszobákban lehet üldögélni - kalózós, egyiptomos, tengerjárós... Neten jól utánanéztem a nyitvatartásnak, de odaérve totál zárva találtuk. Mint megtudtuk később, végleg lehúzták a rolót.

Csalódás szele suhintott meg minket, de továbbsétálva egy katonai boltba sodort a Gondviselés, ahol S kedvére nézelődhetett. Egy terepmintás kalappal is gazdagodott, túrázásokhoz kiváló lesz!

Hazafelé sétálva egy Herendi márkaboltba is bebóklásztunk, S odavan a porcelánokért. A kiskosztümben mosolygó eladók hölgyek szerencsére nem rosszallották a vásárolni nem szándékozó nézelődőket.

A kalap azóta is elmaradhatatlan kiegészítője a mindennapoknak.

M számára már megvolt régóta a tervem. Egy, még terheskori csajos napunk alkalmával dizájn vásárba futottunk bele a Gárdonyi térnél, a B32 galériában. Sok szépséget láttunk, köztük Artkores újrahasznos ékszerei tetszettek M-nek különösen. Követni kezdtem Esztert, az alkotót facebook-on. Láttam, h tart néha workshopot. Levelezni kezdtünk, és összeállt a terv.
Alkothattunk vele egyedi ékszert:

M karkötőt készített, én fülbevalót:

Utána még sétáltunk, kajáltunk, és visszabuszoztunk az uszodába a délutáni uszitanfolyamra.

Irtó jót tett. Mindkét nap. Nekem is, nekik is.
Egy négy gyerekes barátnőm mondta, hogy ennyi emberrel már nem lehet spontán. Már tervezni kell. Tudatosan élni. Nagyon igaza lehet.

Kezdem elhinni, hogy azért csak menni fog ez.

Mó

Július 14-én reggel hétkor megérkezett Mó. 

Minden körülményen ott találtam a Minden Titkok Tudójának simogató érintését.

Hálás vagyok, mert amikor befeküdtem a kórházba, akkor üresedett meg az alapítványi szoba, és így Apa bent lehetett végig velünk.

Hálás vagyok, mert a kiírt nap hajnalán 4-kor elfolyt a magzatvíz, és beindult a vajúdás. 

Hálás vagyok, mert ugyan megint nem hatott az érzéstelenítés, de hamar elaltattak. Így lemaradtam a születés pillanatáról, de Apa ott volt, és mikor felébredtem, ő hozta oda hozzám Mót.

Hálás vagyok, mert hamar és viszonylag könnyen felkeltem a sebbel.

Hálás vagyok, mert minden kórházi dolgozó figyelmes és emberséges.

Hálás vagyok, mert csodaszép szőke kisfiút kaptunk!

A névválasztás  is különlegesen alakult.

Egész sokáig nem találtuk meg a megfelelő nevet. Több felmerült, de valahogy egyiknél sem volt egyetértés a családban. Aztán végül döntöttünk - J, az idő sürgetett. De nem voltam teljesen biztos benne, h tényleg az ő nevét találtuk meg... Apa által szeretett név - Mó - még mindig ott maradt halkan, csendben a kalapban.

Megszületett. És nem voltunk képesek azon a néven szólítani, ami a végső döntés lett. Egyszerűen nem passzolt. Nem állt rá a szánk. 

Így maradt, lett újra, lett végül Mó. 

Isten hozott, kisember!

Olvasóverseny újratöltve

Nagyon belejöttünk mi ebbe az olvasóversenyesdibe, szóval a nyarat sem hagyjuk kihívás nélkül.
Most családi csapattal indulunk. Szülő, vagyis mentor, és a tanuló.
M + Apa, S + Anya.

Az első forduló még független a kötelező olvasmánytól, egy bemutatkozó lapbook volt a feladat a csapatokról.

Nagyon szerettük ezt a projektet!

Csapatnevet választottunk, mi vagyunk a Hangyaszaltó csapat, M és Apa a romantikusabb RigóRajz.

Bemutatkozásul 3-3 tulajdonságot kellett keresnünk, amikben hasonlítunk, és különbözünk - mi, a csapattagok. S portréját árnyékrajzzal készítettük, ebbe írjuk majd bele a jellemzőket.

Apa és M félbevágott, és egymás mellé illesztett portréik mellé gyűjtötték a tulajdonságaikat.

B is dolgozott, olló, ragasztó, filcek - ennél több nem is kell.

El is készültünk egy délelőtt alatt. Közben pedig jól szórakoztunk! Inspiráltuk egymást, ötleteltünk együtt, elismertük és csodáltuk a munkákat, amik születtek a csapatainkban. 

Hangyaszaltó csapat:

Az alsós korosztályban az esti mesék kapcsán kellett egy rövid, néhány mondatos fogalmazást írni.

RigóRajz csapat lapbook-ja:

A felsős korosztályban mindkét résztvevő a kedvenc könyvét mutatja be.

Most következhet a kötelező olvasmány! És várjuk a feladatokat, jessz!

(Közben pedig még nagyobb családdá növekedünk, most már csak napok kérdése... :))

szavaink

A tavalyi évünk indítószava a BÉKE volt. Ezt vágytam, céllá és reménnyé szőttük, kerestük, és óvtuk, ha rátaláltunk.

"Az igazság békét teremt."

Hálával látom, visszatekintve, h mennyit fejlődtek a gyerekek ezen a téren. Persze egyértelmű, h az én lelkiállapotom katalizátora az övéknek, az ő indulataik sokszor tükör számomra - és mégis elsősorban rajtuk látom a változást, ami nagy örömmel tölt el.

Az idei évvel, az új kezdettel kapcsolatban egymástól függetlenül, de ugyanahhoz a szóhoz jutottunk el Apával. Ő FIGYELEMnek nevezte, és inkább TUDATOS JELENLÉTnek, de a végül is ugyanaz a kettő. Erre van szükségünk, mind család, mind egyén. Ezt kell megtanulnunk, és adni tudnunk egymásnak. 

béke

"A csodás hír az, hogy a szülőként betöltött szerepünk térképet ad a kezünkbe a sebeink hollétét illetően, és lehetőséget nyújt arra, hogy mélyre hatolva meggyógyítsuk önmagunkat. A gyermekeink hihetetlen érzékkel képesek rámutatni a sérült területeinkre, előcsalogatni a félelmeinket és az indulatainkat. A legjobb zen mesternél vagy terapeutánál is jobbak abban, hogy tökéletes fejlődési és gyógyulási lehetőséget nyújtsanak számunkra. A legtöbb szülő azt állítja, hogy a gyermekei iránt érzett szeretete átformáló hatással volt rá: türelmesebbé, együttérzőbbé, önzetlenebbé tette. Mindig fokozott érzékenységet fogunk tapasztalni a gyermeki tudatunkat formáló problémák kapcsán, ám amint meggyógyítjuk régóta hordozott sérüléseinket, nem határozzák meg többé a viselkedésünket, sőt, rájövünk, hogy ezek a sebek közölnek velünk valamit, ösztönöznek, és jobb szülővé tesznek bennünket."

(Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek – A kiabálás vége és a kapcsolatteremtés kezdete)

Az utóbbi napok, hetek nem voltak jók. Nem volt jó itthon lenni.
Ránktört a nyár, mi át is kapcsoltunk lazulásba, főleg én - és nem szerveztem, terveztem meg szinte semmit a napjainkban. Elvoltunk, csinálta mindenki, amit akart. Ezzel nem is lenne baj, ha nem hozná elő a harcokat. Azt gondolom, az itthonlétünk egyetlen igazi nehézsége M és S versengése. És ebből kifolyólag az egymás_ölése helyzetek...
Én rettentően ki vagyok rá élezve - elég egy kisebb hangsúly, amiben ott a piszkálódás, vagy a harag, én már ugrom - meg persze az agyvizem is az  felforr azonnal. Úgy érzem, tönkremegyek ebben. Nem bírom elviselni, h bántják egymást. Persze, persze, minden testvér ezt csinálja... de nem, ez szerintem nem okés. Sajnálom magamat, magunkat, őket...

Az idei év elején, mintegy mottóként a "béke" fogalmazódott meg bennem. Keresni, tanulni, óvni, megérteni. Béke.

A bejegyzéskezdő idézet ébresztett rá, hogy túl kell lépnem a nem_bírom_elegem_van_megőrülök_tőletek_ne_vitázzatok_már fázison, és szembenéznem a magam dolgával itt. Feladatom van. Elég a rinyálásból, hogy milyen sz*r ez így.

Aztán ma - napok hosszas elvonulok_a gyerekek elől_és szenvedek vagy azt kommunikálom, hogy_borzasztóak vagytok viselkedése után lendületet kaptam. (hála MTT)

Maria Montessori gondolatából kiindulva, nekikezdtem kutatni a témát.

"Everyone talks about peace but no one educates for peace. In this world, they educate for competition, and competition is the beginning of any war. When educating to cooperate and owe each other solidarity, that day we will be educating for peace.” 
María Montessori


Versengenek egymással, ez nem kérdés.

"A hiperversengés az egyén arra vonatkozó szükséglete, hogy versengjen másokkal, a helyzetekből győztesen kerüljön ki, és bármi áron elkerülje a vereséget. A hiperversengő egyén csak arra koncentrál, hogy sikeres legyen, ez a törekvés pedig sokszor mások lekicsinylésével és manipulációjával párosul. Az ilyen személyek meggyőződése, hogy jobbak, mint a többi ember, emiatt figyelmet és elismerést érdemelnek. Ambíciójuk irreális méreteket is ölthet, magukkal szemben támasztott túlzott elvárásaik feszültségekhez, konfliktusokhoz vezethetnek.

A kiegyensúlyozottan versengő személy reálisan ítéli meg kompetenciáit, így azokat a területeket is, ahol érdemes versengenie másokkal. Számára nem a végeredmény (a győzelem) a legfontosabb, hanem azok a tanulási helyzetek, amelyeket egy versengést igényelő feladat teremt. A másik féllel szemben tisztességes magatartást tanúsít, a versengésre nem ellenséges viszonylatként, hanem a fejlődést elősegítő eszközként tekint."


versengés: olyan viselkedés, ami mindig a legnagyobb saját (egyéni vagy csoportos) előny kialakítását célozza.

együttműködés: olyan viselkedés, ami a részt vevő felek számára a lehető legnagyobb közös nyereséget hozza.

A társas dilemmákban a kooperáció közös nyereséget, a versengés viszont minden résztvevő számára veszteséget jelent.

"cél-elvárás elmélet: társas dilemmákban akkor alakul ki kooperáció, ha a partnerek képesek háttérbe szorítani a rövid távú előnyökért érzett vágyat a perspektivikus együttműködés érdekében. Feltétele, hogy mindkét fél elismerje, hogy kölcsönös függésük szerves része a bizalom, tehát az, hogy nem élnek vissza a másik kooperációra való hajlandóságával, illetve képesek hosszú távon fenntartani a kölcsönös együttműködést. Ezt segíti elő a megfelelő kommunikáció biztosítása, az ismeret a másik fél korábbi együttműködő stratégiáiról, illetve a kooperáció hasznosságának felismerése."

Lencioni „Kell egy csapat” c. könyv...


Hiperversengő vagy-e? Gondolkozz el ezeken:

Ha nyerek, erősebb személynek érzem magam.
Tapasztalatom szerint olyan helyzetekben is versengek, ahol erre nincs szükség.
A versenyben az ellenfelemet nem látom ellenségnek.
Olyankor is rivalizálok, amikor mások nem versengenek velem.
Ha a sportban nyerek, nem érzem, hogy mások felett állnék.
Ha nyerek, attól nem érzem magam értékesebbnek.
Ha versenytársaimat megjutalmazzák a teljesítményükért, irigységet érzek.
Sokszor komoly harccá változtatok egy barátságos játszmát vagy tevékenységet.
A farkasok világában élünk. Ha nem kerekedsz fölébe másoknak, akkor bizonyosan mások kerekednek föléd.
Nem érdekel, hogy teret adjak valakinek olyasvalami elvégzésére, amit én is ugyanolyan jól vagy még jobban el tudok végezni.
Ha meg tudom valahogy zavarni az ellenfelemet, hogy nyerhessek, akkor megteszem.
Egészen magam alatt vagyok, ha veszítek egy sportversenyen.
A versenyhelyzetben nem az a fontos számomra, hogy mások elől elvigyem a díjat
Szeretem a kihívást, hogy olyat szerezzek meg, aki már valaki máshoz tartozik.
Kapcsolataimra nem szoktam vetélkedésként gondolni.
Nem idegesít, ha vezetés közben megelőznek.
Nem bírom elviselni, ha vitában alulmaradok.
Az iskolában nem éreztem magam fölényben olyankor, ha jobb eredményt értem el egy dolgozatban, mint mások.
Nem érzem úgy, hogy elégtételt kell vennem valakin, aki kritizál, vagy rossz színben tüntet fel mások előtt.
Ha vesztek, nincs rám különösebb hatással.
Ha hibázom vagy vesztek, értéktelenebb személynek érzem magam.
Gyenge emberek azok, akik feladják a versenyt.
A vetélkedés kiemelkedésre ösztönöz.
A vitában nem próbálok családom tagjai fölé emelkedni.
Hiszek abban, hogy rendes ember létedre nyerhetsz, lehetsz sikeres egy versenyben. Versenyhelyzetben könnyen elégedett vagyok a teljesítményemmel.
.
.
.
Szeretek versenyezni, mert közben felfedezhetem képességeimet.
A versengéstől sem magamat, sem másokat nem fogok jobban megismerni.
A versengés révén barátságok alakulhatnak ki.
A versengés nem alkalmas arra, hogy kihozza belőlem a legjobbat.
Inkább azért élvezem a versengést, mert a legjobbat hozza ki belőlem, és nem annyira azért, mert attól jobbnak érzem magam másoknál.
Nem hiszem, hogy a versengés jó eszköz arra, hogy magamról vagy másokról többet tudjak meg. Szeretek versenyezni, mert sokat tanulok belőle magamról.
Nagyra becsülöm a versengést, mert az a legjobbat hozza ki belőlem.
Élvezem a versengést, mert megmutathatom a képességeimet és lehetőségeimet.
A versengés nem segít abban, hogy jobban kifejlesszem képességeimet
Versengés nélkül sohasem fedeztem volna fel bizonyos lehetőségeimet, képességeimet.
Szeretek versenyezni, mert a versenytársaimmal emberileg közelebb kerülünk egymáshoz.
Szeretek versenyezni, mert az sokkal jobban segít kibontakoztatni a képességeimet, mintha ugyanazokat a tevékenységeket egyedül csinálnám.
Inkább azért élvezem a versengést, mert magasabb motivációs szintre visz, hogy kihozzam a legjobbat magamból, és nem annyira azért, hogy általa mások fölé kerekedjek.
A versenyzéssel úgy érzem, mások jó közérzetéhez is hozzájárulok.

(Érdekes ezt önmagamról is tudatosítani, bennem milyen hozzállás van.)


 Thomas -Kilmann kérdőív:

1. A) Vannak helyzetek, amikor hagyom, hogy másoké legyen a problémamegoldás felelőssége.
    B) A vitás kérdések helyett azokat a pontokat hangsúlyozom, amelyekben egyetértünk.
2. A) Kompromisszumos megoldást próbálok találni.
    B) Igyekszem mindazzal foglalkozni, ami mindkettőnknek fontos.
3. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
    B) Igyekszem a mások érzéseit kímélni és megőrizni a kapcsolatot.
4. A) Kompromisszumos megoldást próbálok találni.
    B) Néha lemondok saját kívánságaimról, engedve mások kívánságainak.
5. A) Állandóan keresem a másik segítségét a megoldás kialakításában.
    B) Igyekszem mindent megtenni a feszültségek elkerülése érdekében.
6. A) Igyekszem elkerülni, hogy kellemetlenséget okozzak magamnak.
    B) Igyekszem nyerő helyzetbe kerülni.
7. A) Megpróbálom későbbre halasztani a döntést, hogy legyen időm átgondolni.
    B) Kölcsönösségi alapon engedek bizonyos pontoknál.
8. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
    B) Azon vagyok, hogy a dolgok minden vonatkozása, minden vitás kérdés kifejtésre kerüljön.
9. A) Úgy érzem nem érdemes a nézeteltérések miatt idegeskedni.
    B) Nem sajnálom az erőfeszítést, hogy az én elképzelésem valósuljon meg.
10. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
      B) Kompromisszumos megoldást próbálok találni.
11. A) Azon vagyok, hogy a dolgok minden vonatkozása, minden vitás kérdés kifejtésre kerüljön.
      B) Igyekszem mások érzéseit kímélni.
12. A) Néha kerülöm az állásfoglalást, ha az vitát eredményezne.
      B) Nem bánom, ha vitapartnerem megtart valamit az álláspontjából, ha én is megtarthatok valamit a magaméból.
13. A) Közös alapot javasolok.
      B) Azon vagyok, hogy elfogadtassam az érveimet.
14. A) Elmondom a gondolataimat és érdeklődéssel hallgatom a másikét.
      B) Racionális érvekkel indoklom álláspontomat.
15. A) Igyekszem a mások érzéseit kímélni és megőrizni a kapcsolatot.
      B) Igyekszem mindent megtenni a feszültségek elkerülése érdekében.
16. A) Igyekszem nem megsérteni a másik érzéseit.
      B) Igyekszem meggyőzni a másikat, hogy az álláspontom helytálló.
17. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
      B) Igyekszem megtenni, ami a feszültségek elkerülése érdekében szükséges.
18. A) Ha ez a másikat boldoggá teszi, nincs ellenemre, hogy ráhagyjam az elképzeléseit.
      B) Nem bánom, ha vitapartnerem megtart valamit az álláspontjából, ha én is megtarthatok valamit a magaméból.
19. A) Azon vagyok, hogy a dolgok minden vonatkozása, minden vitás kérdés kifejtésre kerüljön.
      B) Megpróbálom későbbre halasztani a döntést.
20. A) Törekszem a nézeteltérések haladéktalan megbeszélésére.
      B) Próbálom megtalálni a nyereség és veszteség méltányos kombinációját.
21. A) Úgy tárgyalok, hogy igyekszem tekintetbe venni a másik kívánságait.
      B) Mindig kész vagyok a probléma közvetlen megvitatására.
22. A) Megpróbálok átmeneti álláspontokat találni.
      B) Érvényesítem az érdekeimet.
23. A) Gyakran törekszem arra, hogy a megoldással mindketten elégedettek legyünk.
      B) Vannak helyzetek, amikor hagyom, hogy másoké legyen a problémamegoldás felelőssége.
24. A) Ha úgy látom, hogy a másiknak nagyon fontos az álláspontjának megőrzése, igyekszem igazodni hozzá.
      B) Vitapartneremet igyekszem rávenni, hogy érje be egy kompromisszumos megoldással.
25. A) Igyekszem megvilágítani álláspontom logikáját és előnyeit.
      B) Úgy tárgyalok, hogy igyekszem tekintetbe venni a másik nézőpontját.
26. A) Közös tárgyalási alapot javasolok.
      B) Szinte mindig törődöm azzal, hogy a megoldás mindkettőnk számára kielégítő legyen.
27. A) Néha kerülöm az állásfoglalást, ha az vitát eredményezne.
      B) Ha ez a másikat boldoggá teszi, nincs ellenemre, hogy ráhagyjam az elképzeléseit.
28. A) Általában határozott vagyok céljaim követésében.
      B) Keresem a másik segítségét a megoldás kialakításában.
29. A) Közös tárgyalási alapot javasolok.
      B) Úgy érzem, nem érdemes a nézeteltérések miatt idegeskedni.

Thomas és Kilmann modellje alapján a konfliktuskezelési módok típusai a következők:

Versengés/kényszerítés: Az ágens saját érdekeit érvényesíti maximálisan, a másik ágens rovására. Asszertív, de nem kooperatív. A versengő nem tekinti fontosnak a másik meghallgatását, nem veszi figyelembe a másik szempontjait. A versengő ember taktikája sokféle lehet, gyakran agresszív és nem kooperatív. A versengő mindenáron győzni szeretne, elvárja, hogy a másik lemondjon a jogairól az ő javára. Beszéde általában hangos, testtartása és gesztusai határozottak. A versengő stílus ellentéte az alkalmazkodó.

Alkalmazkodás: A versengő magatartás ellentéte, vagyis nem asszertív, de kooperatív viselkedésmódot jelent. Az alkalmazkodó ember mások érdekeit tartja szem előtt, gyakran feláldozva saját szükségleteit és vágyait is. Lehet önzetlen vagy jótékony.

Problémamegoldás/Együttműködés: Az együttműködés során mindkét fél érdekei érvényesülnek, az együttműködő ágensek, az álláspontok egyeztetésével általában kreatív megoldást keresnek a problémára, a rivalizálást a feladatorientáltság váltja fel. A problémamegoldó viselkedésre hatékony önkifejezés, őszinteség, egyenes és közvetlen stílus jellemző. A problémamegoldásban résztvevők ügyelnek saját érdekeikre és a kapcsolatra, tekintettel vannak a másik fél jogaira, kellően asszertívak és együttműködők. A problémamegoldás az elkerülés ellentéte.

Elkerülés: Nem asszertív és nem kooperatív, az ágens elkerüli vagy halasztja a konfliktust. Az elkerülő stratégiát alkalmazó ágens konfliktushelyzetben eltereli a figyelmet a témáról, vagy látszólag nem vesz róla tudomást.

Kompromisszumkeresés: A kompromisszumkeresés során az ágensek olyan megoldásra törekednek, amely mindkettőjüket részben kielégíti, vagyis kölcsönös engedményeket tesznek. Többről mondanak le, mint a versengő, de kevesebbről, mint az alkalmazkodó. Mindkét ágens számára a még elfogadható megoldás születik. Közepes együttműködés és közepes alkalmazkodás jellemzi.

forrás


Apa munkahelyén nemrégiben asszertív kommunikáció tréninget tartottak - ez az, ami a problémamegoldó viselkedéshez tud vezetni.

Az asszertív kommunikáció:
1. tényszerűen - csak a konkrétumokra hagyatkozva - megfogalmazzuk problémánkat
2. kifejezzük az érzéseinket a problémával kapcsolatosan, de szigorúan azt, amiért ez nekünk dilemmát okoz - eközben nem szabad minősíteni a másik felet, bármit is érzünk iránta az adott szituációban
3. igényeink kommunikálása

forrás

Az asszertív kommunikációjú ember kifejti az érzéseit és a fenntartásait, a célja azonban nem a nyerés, hanem a másik megértése és a saját érdekeinek, szükségleteinek az érvényre juttatása úgy, hogy a másik fél jogait nem sérti.

forrás

Beszélő bot - nálunk bárány - ITT írtam róla. Alkalmazni!

"Az igazság békét teremt."
Ézs32:17

nosztalgia

Egy régesrégi kép, 2012 decemberéből. Amikor még ifjúk voltunk és bohók...
Bunyóparti az ágyon.

hello december

Odabenn az első számú kis unokahúgom pihen... 

íme a címer

Családunk címere, jessz!

Legfelül a szeretett diófa ágai néhány szem dióval (héjjal). Alatta a kertes házikónk teteje, ami felénk borul és jelképezi az összetartozást. A címeren családunk betűje, Apa rajzolta meg, S színezte ki. Két oldalt tartják a griffmadarak - merthogy szeretjük a mesét, a varázst,  a csodákat. Szárnyuk fonálból. Focilabdán, kosárlabdán ülnek - ezek a gyerekek kedvenc sportjai. Bár ment a tanakodás, h teniszlabda legyen-e, de mivel az kisebb a másik kettőnél, így kiesett. Alul a lila-kék nagykedvenc függőágy, benne a minket jelképező mogyorókkal, természetesen saját bokorról.

Ezek vagyunk mi.

otthonfrász - segítsetek!

Segíthettek - egy szavazattal! Vagy többel...
Cserébe felfedem valós arcunkat...

Az van, h nekiálltunk videót kreálni. Az ihlet a Pécsi kalandorok által ért el minket, ők is megnézhetőek a kidsoasis oldalán, és rájuk is érdemes voksolni, nagy szeretettel ajánlom a kisfilmjüket, minőségi, okos, szép! És jófej család, nagyon szeretem őket! Szóval ők nyerhetnek helyettünk. :)

Mi a későn kelők flegma nyugalmával szállunk versenybe, nem tudom, hogy fog menni a sokszáz szavazat összevadászása, de ha egyszer itt a frász... hát megcsináltuk. A gyerekek tisztára élvezték, ötleteltünk együtt, aztán keményen dolgoztunk a megvalósításon. Úgyhogy már megérte.
A figyelmünket elkerülte, hogy csak egy perc hosszúságú lehet a filmecske, így van egy első, hosszabb (2 perces) verzió is, akit érdekel, megnézheti ITT.

A versenymozi pedig a versenyoldalon nézhető, szavazható, IDE TESSÉK kattintani!

A nyeremény: családbarát szálláshelyek kipróbálása, tehát utazás, amiről be kell majd számolni - minőségtesztelés. Elég jól hangzik, igaz?

Szóval, aki szeret, szavazzon! Köszi!

(De ha az irántunk való buzgóság nem lenne elég, a szavazók között is kisorsolnak egy nyaralást ám...! Én szóltam...)

kenutábor

Már meséltem róla, h a gyerekeim Rangerek. Ez olyasmi, mint a közismertebb cserkészet, csak amerikai gyökerű dolog. Keresztény vándorokként van magyarítva, ami elég furán hangzik.
ITT van több infó a Royal Rangers magyar szervezetéről, ha valakit érdekel.

M már tavaly részt vett a nyári, egy hetes táborban, és rettentően élvezte. Idén S is nagyon vágyakozott rá, de egyedül még nem engedném el ottalvósba. Aztán jött az ötlet, mi lenne, ha mindannyian mennénk? Felpakoltuk hát magunkat, így lehetővé téve S-nek is az első Ranger tábor élményt. Mi B-vel faházban aludtunk, a többiek sátraztak.

Dunakilitin, a Vadvíz Kempingben volt a táborhelyszín, kenuzási lehetőséggel.

Fűzfákkal szegélyezett part, a kedvencem!

Épül a tábor, közös erővel. Ez itt a közös sátor, ami alá beültünk enni, beszélgetni, és az utolsó napok szeles hidege elől társasozni is.

B élvezte a nagy teret, magabiztosan közlekedett a sátrak között, mint aki otthon van.

Ebédet szabad tűzön főztünk, volt paprikás krumpli, hagymaleves, milánói...

Különböző korosztályokból jöttek gyerekek, és jó volt látni, ahogy a másfél évestől a tizennégy évesig mindenki szeretettel viszonyul egymás felé.

A kenuzások előtt és után labdáztak, frizbiztek, métáztak a gyerekek.

Rövid evezésoktatás, és aztán vízreszállás!

Hihetetlen nagy élményt adott nekik az egész! Az egyik kenu borult, rögtön első nap - de aztán a többi nap csendesebb vizű terepei felülírták a traumát. S szerint olyan helyeken jártak, mintha dzsungelben eveznének!

Esténként énekeltünk, utolsó nap pedig tábortűznél sütöttük a virslivacsorát. Igazi tábor fíling, hálás vagyok, h ilyenben lehetett része a gyerekeknek!