A következő címkéjű bejegyzések mutatása: technika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: technika. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 27., vasárnap

családi címerre fel

Megszületett a kész terv. Összegyűjtöttük, ami a családról szól, mindenfélét, ami nekünk fontos. Két griffmadár tartja majd a pajzsot, aztán megjelenik majd a függőágyunk, meg természetesen a diófa, és a kedvenc sportok is.

Körzőhasználat, hatszögméricskélés a focilabdához.

 



Alakulnak a griffmadarak is!

2015. szeptember 20., vasárnap

firkarobotok

Elmentünk a Tudósok Éjszakája rendezvénysorozat részeként robotot építeni. Roboskiccet, egész pontosan.


Egész napos program keretében lehetett robotozni, kaptunk mindenféle alkatrésznek valókat (flakon, papírpohár, hurkapálca, krepppapír, vécépapír guriga...), kettő darab filctollat, meg egy kis motort. Aztán hajrá, mehet a móka.

A cél egy rekord megdöntési kísérlet - 500 db rajzoló robotot terveznek egyszerre elindítani majd az éjszakai alkalmon. Mi hozzájárultunk három, nagggyon menő példánnyal! Amiket ott is hagytunk, versenyhelyzetben. Hogy mik az elbírálási szempontok, nem tudjuk, de mi szeretjük a kis robotjainkat, és ez a lényeg. A rekordbuli után haza is hozzuk őket.



Én, be kell, hogy valljam, totál tanácstalanul álltam, amikor S odahozta a készülő robotot, hogy akkor ez most hogy is fog mozogni... De Apa ura volt a helyzetnek, propeller, kiegyensúlyozás, satöbbi...



S sziporkázott, tele volt ötletekkel, javaslatokkal. Sejtettem, h így lesz, a szabad szárnyalás, a kreatív megvalósítás az ő asztala. Főleg miatta szerettem volna erre a programra eljönni.

M tanácstalanul indult, nehezen tervezett, érződött, mennyire bizonytalan tud lenni, ha nincs utasítás, amit követhetne, pedig versenyhelyzetben - amitől ő nem tud elvonatkoztatni - jó volna tudnia az elvásárokat... Stresszelte az egész, leblokkolt. Aztán javaslatomra elkezdte kidíszíteni a még robothoz köze nincs papírpoharát, és akkor már feloldódott, végül Apa segítségével el is készült a roboskicc.




S pedig az első elkészült robot után teljesen belelkesedett, és nekiállt alkotni egy másodikat is...


...aminek többen csodájára jártak, merthogy kiemelkedett a többi közül két pohárnyi magasságával, plusz a tetején a két, nyitott, kukabúváros kukával.


A hármak:


Élménydús időtöltés volt, mindenki kellemesen elfáradt, egyesek már ott helyben pihenni is tértek.

2015. szeptember 4., péntek

ha varrni kell, hát varrni kell

Az anyag farmer, a téma hal.



A tömőanyag bab.




A varrás néhol kívül van. A feje tetején. De így punk. (Anya, az mi?)





Aztán ő meg az "aranyhal", finom barna kordbársonyból. Full kívül varrott, és majd jól rojtozódhat.


2015. szeptember 3., csütörtök

varrjunk

M megint varrni akart.
Így hát elérkezett a varrógép ideje. Valahogy halogattam eddig - féltem, nehogy elvarrja az ujját... De gondoltam, akkor most inkább bízom.

Szóval így varrt:



2015. augusztus 21., péntek

varrtunk

M éppen halálra akarta unni magát, amikor kitalálta, h inkább varrjunk. Nem volt túl sok kedvem, de gondoltam, ha így menthetem meg a szörnyhaláltól, akkor muszáj. Hát varrtunk. És má' megint baglyot. Mert nekünk valahogy mindig errefelé húz a tűnk. Picurka baglyot. Kézzel.


Egy régi felsőm újrahasznosítása lett a bagoly teste.





Az volt a terv, h kettő készül, de a második még várja jobb sorsát kivágott anyagocskaként.





Meggymaggal tömtük ki, és a szeme ragasztópisztollyal került fel.



Cuki, gyömöszölnivaló, elfér egy tenyérben.