közös tanulás

Ma sokat beszélgettünk arról, milyen lesz, ha S is itthon lesz velünk már reggeltől. Megbeszéltük, h a délelőtt szigorúan a tanulásé marad, S vagy csatlakozik hozzánk, vagy játszik egyedül, csendben. A házimunkák kapcsán is nagy lelkesen vállaltak állandó feladatokat. (S például majd füvet nyír... (haha))
Ehhez majd valamiféle táblázatot volna jó kitalálnom.
Nagyon komolyan vették, persze nincsenek illúzióim, de optimista vagyok...

Ma tanultunk is, együtt. S elővette a füzetet, amit még terhesen állítottam össze neki, mindenféle neki való feladatlapocskákkal. M pedig, gyakorlatilag engem félresöpörve a pályáról, magyarázott S-nek, segítette, irányította, dicsérte... Mondtam is neki, h nem az lesz itt a nehéz, h S "tanuljon", hanem h ő is végezze el a saját feladatát a "tanítás" mellett!

B pedig, jólnevelt módon, végigaludta.

reggeli idill - és ami mögötte van

Kora reggeli idill.

Persze, valljuk be, ez nem mindig van így. Komoly egymás gyötrése is zajlik, csak olyankor fotózás helyett a hajamat tépem...

De ami nagyon jól bevált konfliktushelyzetekben, az a "beszélő bot". Ami nálunk egy kis bárány lett. Pécsi Rita haragkezeléses előadásán hallottam róla, ITT van a jegyzetem.

Szóval amikor háborús helyzet áll fenn, szétszedem őket (...), és leülünk a konyhaasztalhoz a báránnyal. Akinél van a bárány, az beszél. Mindenki más hallgatja. Nem szólunk közbe. Nem fűzünk megjegyzést, nem kérdezünk. Hallgatunk. Elmondhatja, hogyan látja ő a helyzetet, mik az érzései, stb. Aztán, amikor úgy érzi, átadja a bárányt a másik félnek. Ő ugyanígy szabadon beszélhet, és meghallgatásra talál. Mindenkire sor kerül. Legtöbbször én már nem is szólok közbe, mert mire ide jutunk, a kölcsönös megértés légköre alakul ki, és mindketten a közös megoldásra törekednek. Már javaslatokat tesznek, h mi legyen a feloldása a helyzetnek.

Legutóbb S és Apa keveredtek egy viharosabb nevelési helyzetbe... és M hozta a bárányt nekik, hogy na akkor beszéljétek csak meg!