S szülinapja volt, nem is akármilyen! Már reggel kézbe kapta a vágyott legót, aztán reggeli után fogtuk magunkat, és elbuszoztunk az Elevenparkba! Van ott minden, ami buli! Trambulinok, csúszdák, kalandpálya a magasban, mászófal, felfújt óriásdomb, csocsó, vezethető autók, motorok, biciklik... ezer dolog. Bizonyára a biznisz is hajtotta a megtervezőit, de eltalálták a dolgot nagyon. Hihetetlen élmény. Persze nem hétvégén... Amikor tömeg özönli el.
Mi most szépen iskolaidőben érkeztünk, alig lézengett valaki rajtunk kívül. így az igazi!
(Azért az döbbenet számomra, h tényleg elhozzák a kis másfél évest is, akinek még az egész élet egy kalandpark, és nem érdekli kevésbé/jobban a gumivár, mint a saját nagylábujja... de azért belepakolják a trambulinba, és fotózgatják, ha akarja, ha nem. Zárójel bezárva.)
Az volt az eredeti terv, h néhány órát maradunk. De a belépő elég húzós, úgyhogy gondoltam, nem sűrűn adatik ez meg, használjuk ki alaposan. A gyerekek nem bírták megunni. Én is élveztem, a kedvencem a trambulinozás... Ott is ebédeltünk. Felfedeztem egy hirdetést, miszerint pont aznap délután tartanak egy bemutató talajakrobatika és minitramp edzést. Ez M terepe. Miután fogta magát, és megtanult szaltózni is a trambulinban...
Hát ott maradtunk délutánig. Őrület, majdnem egy teljes napot az Elevenparkban töltöttünk! Micsoda szülinap! B aludt is egyet az ölemben, egy babzsákfotelben. Onnan pont ráláttam az óriás krokodilra, ami időnként becsukja a száját, ez S kedvenc játéka lett.
A krokodilszájba néha többen is benyomultak (délutánra már nem csak mi voltunk), ilyenkor egy-egy gyerek kicsúszott, leesett, nagy nevetések közepette. Egyszer azt látom, h ugyanaz a kisfiú rendszeresen a kizuhanó, és már nem nevet. Nem láttam egyértelműen, h ez véletlen, vagy hozzásegítették. Mindenesetre egyszer csak elment, könnycseppet dörzsölve el az arcán. A babzsákban ülve - az alvó B-t tartva a kezemben - megkerestem M tekintetét, és mutattam csak neki, h könnyes volt a fiú arca. Erre M azonnal beszélt valamit a fiúkkal, noszogatta őket, de amikor egyikük sem ment, nekilódult ő, és visszahívta a kisfiút a krokodilba.
Amúgy mások is voltak ott órákon át, M és S barátságokat kötöttek, jó volt látni, ahogy lendületesen rohangálnak együtt, és játsszanak.
Késő délután érkezett egy fiú testvérpár, akik elkezdtek kötözködni S-sel és egy kis haverral. Kifejezetten csúfolódva mentek oda hozzájuk, és már verekedést is provokáltak, amikor közbeléptem. Utána mentem B-vel a kismotorokhoz, és később látom, h S a barátaival bandázik, kergetőznek ezekkel a fiúkkal. S mindenáron meg akarta beszélni, h mi a bajuk velük az ellenséges gyerekeknek. Nem félt, rendezni akarta. Attól tartottam, h bunyóval, de nem. Mesélte utólag, h összehívta a bandát, és kiadta, h támadni tilos, de védekezni kell!
Ilyen szocializációs kalandok is megesnek az emberrel, ha gyerek, és egy napját az Elevenparkban tölti...
Apa értünk jött, és rém fáradtan cipeltük őket haza, de még akkor is maradtak volna... sosem elég! Este (refom ide, vagy oda, szülinap van) S kívánságára amerikai palacsinta volt a vacsi, kakaós-habos finomság. Mese a Némo kapitány soron következő részéből, amibe majdnem belealudtak, aztán ez a nap is eltelt. De mintha egy hét kalandjai lettek volna belesűrítve! Éljenek a szülinapok!
Mi most szépen iskolaidőben érkeztünk, alig lézengett valaki rajtunk kívül. így az igazi!
(Azért az döbbenet számomra, h tényleg elhozzák a kis másfél évest is, akinek még az egész élet egy kalandpark, és nem érdekli kevésbé/jobban a gumivár, mint a saját nagylábujja... de azért belepakolják a trambulinba, és fotózgatják, ha akarja, ha nem. Zárójel bezárva.)
Az volt az eredeti terv, h néhány órát maradunk. De a belépő elég húzós, úgyhogy gondoltam, nem sűrűn adatik ez meg, használjuk ki alaposan. A gyerekek nem bírták megunni. Én is élveztem, a kedvencem a trambulinozás... Ott is ebédeltünk. Felfedeztem egy hirdetést, miszerint pont aznap délután tartanak egy bemutató talajakrobatika és minitramp edzést. Ez M terepe. Miután fogta magát, és megtanult szaltózni is a trambulinban...
Hát ott maradtunk délutánig. Őrület, majdnem egy teljes napot az Elevenparkban töltöttünk! Micsoda szülinap! B aludt is egyet az ölemben, egy babzsákfotelben. Onnan pont ráláttam az óriás krokodilra, ami időnként becsukja a száját, ez S kedvenc játéka lett.
A krokodilszájba néha többen is benyomultak (délutánra már nem csak mi voltunk), ilyenkor egy-egy gyerek kicsúszott, leesett, nagy nevetések közepette. Egyszer azt látom, h ugyanaz a kisfiú rendszeresen a kizuhanó, és már nem nevet. Nem láttam egyértelműen, h ez véletlen, vagy hozzásegítették. Mindenesetre egyszer csak elment, könnycseppet dörzsölve el az arcán. A babzsákban ülve - az alvó B-t tartva a kezemben - megkerestem M tekintetét, és mutattam csak neki, h könnyes volt a fiú arca. Erre M azonnal beszélt valamit a fiúkkal, noszogatta őket, de amikor egyikük sem ment, nekilódult ő, és visszahívta a kisfiút a krokodilba.
Amúgy mások is voltak ott órákon át, M és S barátságokat kötöttek, jó volt látni, ahogy lendületesen rohangálnak együtt, és játsszanak.
Késő délután érkezett egy fiú testvérpár, akik elkezdtek kötözködni S-sel és egy kis haverral. Kifejezetten csúfolódva mentek oda hozzájuk, és már verekedést is provokáltak, amikor közbeléptem. Utána mentem B-vel a kismotorokhoz, és később látom, h S a barátaival bandázik, kergetőznek ezekkel a fiúkkal. S mindenáron meg akarta beszélni, h mi a bajuk velük az ellenséges gyerekeknek. Nem félt, rendezni akarta. Attól tartottam, h bunyóval, de nem. Mesélte utólag, h összehívta a bandát, és kiadta, h támadni tilos, de védekezni kell!
Ilyen szocializációs kalandok is megesnek az emberrel, ha gyerek, és egy napját az Elevenparkban tölti...
Apa értünk jött, és rém fáradtan cipeltük őket haza, de még akkor is maradtak volna... sosem elég! Este (refom ide, vagy oda, szülinap van) S kívánságára amerikai palacsinta volt a vacsi, kakaós-habos finomság. Mese a Némo kapitány soron következő részéből, amibe majdnem belealudtak, aztán ez a nap is eltelt. De mintha egy hét kalandjai lettek volna belesűrítve! Éljenek a szülinapok!
