még egy kis mari

Végigolvastam KonMarit.
(Máris hiányzik... :))

Még egy kis motiváció: tapasztalata szerint a rendrakás során az ember szó szerint kivirul.
Könyvek és iratok selejtezése megtisztítja az elmét, a ruhák selejtezése után karcsúbbá válik az alak (hm?), a pipererendrakás kisimultabb bőrt, egészségesebb arcszínt hoz. Minden tudományos alapot nélkülözve - csak ezt vette észre. Hogy a test reagál a rendberakott területre. Mintegy fellélegzik.
Hát, az biztos, hogy: én eddigi harminc_iksz évem során soha nem használtam krémet. Se arckrém, se testápoló, se naptej, semmi ilyesmi. Nem valamiféle állatvédő vagy feminista meggyőződésből, csak asszem egyszerűen nem fejlődött ebbe az irányba a nőiességem. És a nagy fürdőszoba-átsöprés óta - elkezdtem kényeztetni magam. Használom a krémeket. Mert azért voltak ám a fiókban, és nem mintha eddig nem tudtam volna róla, hogy vannak. Csak most használom őket. És élvezetet nyújt törődni a bőrömmel. Nem tudom, mi változott meg. Csak elkezdtem, mert akartam. És jó.
Mari azt mondja, a rendrakás azért van wellness hatással, mert rajta keresztül az emberek megismerkednek az elégedettség érzésével. És ez megszépít. Lehet benne valami. (Bár biztos az sem árt, ha naponta letekerem a puha, illatos krémek kupakját...)

A becsben (meg)tartott holmijaink tovább is fogják bírni szerinte. Mert érzik ám ők a lávot. Hát, nem vitatkozom. Úgy legyen.

Befejezésül azt hangsúlyozza, legyél hamar túl a rendrakáson. Egy lendülettel, gyorsan, alaposan. Utána meg csak mindig döntened kell, mit tartasz meg, és mit nem az újonnan érkezők közül - és törődni azokkal, amiket megtartottál, mert szeretsz.
És hogy miért légy túl rajta gyorsan? Mert nem ez az életed célja! A rendrakással csak az olyanok töltik az életüket, mint ő, akinek ez a szenvedélye, és aki máshoz nem igazán ért. De rakj rendet egyszer és mindenkorra, aztán fordítsd az idődet és energiádat arra, amiben te a leginkább örömödet leled, ami a te küldetésed az életben! Az otthonod rendbetétele segít, hogy megtaláld, ami megérinti a lelked. "Az életed valójában az otthonod rendbetétele után kezdődik!"

Jessz, kalandra fel!

"a dolgok esti lélekvándorlása"

KonMari azért elvetemült módon viszonyul a tárgyakhoz.

A dolgok lélekvándorlása, és egyéb furcsaságok. Erről elmélkedtem ITT.

mert rend a lelke

Ursus Wehrli humorista és fotós ugyan kihagyja a szeretetelvű selejtezést, de rendet tenni, azt nagyon tud...!

KonMarcsi a barátom

Van egy csoportunk facebook-on, nekünk KonMari rajongóknak... (irul-pirul), és ott szóba került, h mennyire nemnormális ez a nő... 5 éves kora óta foglalkoztatja a rendrakás, fanatikusan agyal rajta, barátai nem voltak, iskolából sietett haza pakolni... igen, kétségtelenül furcsa. Nem a megszokott, és ezáltal a társadalmilag normálisnak kinevezett. (Mellesleg, aki a szakmájában nagyon tuti, az valahol biztosan fanatikus, és nemnormális - a többiekhez képest, akik nem merülnek úgy bele abba a dologba.)

De a most olvasott résszel én csak jobban megszerettem ezt a nemnormálist. Mert tudja magáról ám. És nem kéne, de ő mégis leírja a lelkét. Két oldalt szán rá, és ír róla, hogyan kereste az okát önmagának. Hogy igen, ő nehezen fejezi ki az érzéseit, és nehezen teremt kapcsolatot. Ír a szüleihez való viszonyáról, h kompenzált középső gyerekként, nem akart teher lenni, és egész korán érezte, h nem akar függeni másoktól. Jobban érezte magát tárgyak között. Nagyobb biztonságban. És még azt is leírja, h ma sincs túl sok önbizalma. Ez nekem annyira tetszik. Tényleg olyan egyszerű lánynak képzelem el. Aki mégis, kihozta a saját zárkózottságából, fura megrögzöttségéből a legjobbat!

És mondhatjuk, h mennyire gáz, ha valaki azt írja, a tárgyak megértik őt, és elfogadva érzi magát köztük. Szeretetkapcsolat a cuccokkal. Elsőre sajnálnám mérhetetlenül. De ő mit ír? 

 "...hálás vagyok, hogy olyan dolgok és emberek vesznek körül, amiket és akiket szeretek. Mindegyikük különleges, értékes, és rendkívül kedves nekem. Boldoggá tesznek és támogatnak. Elhitetik velem, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon. Én pedig szeretnék segíteni azoknak, akik úgy éreznek, ahogy egykor én, akiknek nincs önbizalmuk, és nehezen nyílnak meg mások előtt. Szeretném megmutatni nekik, mennyi támogatást kaphatnak a tértől, amelyben élnek, és a dolgoktól, amelyek körülveszik őket. Ezért töltöm az időmet azzal, hogy ellátogatok emberek otthonaiba, és megtanítom nekik, hogyan kell rendet rakni."

Mindig is vonzódtam a nemnormálisakhoz.

újabb óda a rendrakáshoz

Juhhéj! Még mindig konmarizva négy kupac ruhának mondok búcsút, pedig azt hittem, ez a terület nem lesz valami izgalmas, hisz rendszeresen selejtezem az állományt. De tényleg sokkal magabiztosabban válogatok. És ez élvezetes.
Ma olvastam a könyvben, hogy Mari tapasztalata szerint az általa rendrakók rendes lakáson túl sokszor (szinte mindig) egy új, öntudatosabb irányt is nyernek, ami megnyilvánul akár pl. szakmaváltásban. Merthogy:
Egy - azáltal, hogy életed minden egyes tárgyáról szépen, sorban, folyamatosan, hosszú időn keresztül (Mari szerint lehet cirka hat hónap ez a történet) döntéseket hozogatsz, egyszerűen rutinra és magabiztosságra teszel szert döntéshozatalban. Ez célirányossá, tudatossá tesz. Bízni kezdesz a döntéshozatali képességedben.
Kettő - mivel azzal foglalkozol, h figyeled magad, és a vonzódásaidat, és eszerint "tisztogatsz", egyre inkább letisztul benned is, hogy mit szeretsz, mi a te utad. Hogy ki vagy Te.
(Tudtam én, h itt a helye KonMarinak a blogban!! Hihi...) 

KonMari kalandok

Ma a főiskolai jegyzeteimmel fűtünk.

őrizd a rendet

KonMari szellemében folytatom töretlenül a házfelforgatást.

"lassan kezdtem a holmijaimat legyőzendő ellenségnek látni, sőt az egész otthonomat, és folyamatos harcot vívtam ellenük" 

Mennyire így van! Volt... (?!)

A szelektálás a szeretem-dolgok mentén ezt is megváltoztatja. Hiszen ha szigorúan csak azt tartom meg, amit szeretek, abból egyrészt nincs olyan sok, helye is lesz, másrészt amit szeretek, azt szívesen veszem kézbe, rakom el, jó ránéznem. Ahh, de vágyom egy ilyen szeretem-élettérre! 

Amúgy jól haladok, jelenleg a konyha van soron.
Vágyam pl. szép, egyedi bögre készlet. A teljes boldogság tőlük lenne.
Egy már van, ő az:

szilagyikeramia.hu

Rajta kívül van sok ilyen-olyan bigre-bögre. Rend_et_len.

A rendetlenség oka a túl sok holmi. Miért van túl sok holmi? Mert olyan rafináltan tárolunk, hogy nem is tudjuk, mennyi cuccunk van. Cél: egyszerű tárolási módszerek, egy pillantással felmérhetővé váljon, mennyi a holmi.

Rendetlenséget idéz elő, ha 

- túl sok munkába kerül a helyére tenni 

- nem egyértelmű, hol a helye

"Őrizd meg a rendet, és a rend meg fog őrizni Téged!" (jezsuita gondolat)

készülés

Telnek a napok, haladunk a házfelforgatással, túl vagyunk a gyerekszoba nagy részén is. Játékselejtezésben segített, h egy gyermekklinikához tudjuk eljuttatni a kiválogatott cuccot, így a kölkök nem is csak szortíroztak, de volt, amit kifejezetten odaajándékozni szerettek volna.

Vizsgaidőpontunk is megjött, konkrétan holnapután megyünk. Azért remélem legközelebb kicsit hamarabb megtudjuk. Persze nagyjából ekkorra lőttem be, de azért mégis megijesztett kicsit. A legfontosabb, h ne parázzunk rá. Még gyakorlunk, ami bent van, bent van, ami hiány, majd pótoljuk. Nem az iskolának tanulunk, ugyebár. M-nél hiszti formájában ölt alakot az izgalom... mondjuk nálam is. Szóval, a jelszó: take it easy!

zoknilélek

KonMari által kitaposott úton süvítve tovább, elérkezett a zoknik életének fordulópontja is.
Mert szerinte szegényeknek nagyon rossz, h összegöngyölve, krumpliként gurulgatnak a fiókban. Nos, nem annyira együttérzésből, inkább kíváncsiságból, és japán segítőm iránti lelkes elkötelezettségből... elkezdtem az általa ajánlott módon átrendezni a zoknis fiókot. Hajtogatva, állítva. És örömmel konstatáltam, a fele üres maradt! Így bekerülhettek a zoknik mögé a ruhás polcokon össze-vissza kallódó fürdőruhák végre! (És ja, nem szeretem a színes zoknikat.)

A khm... alsóneműket amúgy már egy ideje hajtogatva tárolom, tökre szeretem ezt a módit, szépen egymás mellé sorakoztathatóak így. Videó a hajtogatásról ITT, én is innen tanultam.

Még két érdekes gondolat.
Az egyik az elvégzett sulik, tanfolyamok jegyzetei. Ezeket nem érdemes megtartani. A könyvből tanulás helyett azért megyünk tanfolyamra, h tanár általi tanulást kapjunk, a témáért lelkesedő, hozzáértő személy élményt adjon - ez megtörtént. A jegyzetet úgysem fogod újraolvasgatni. Ha a tanultakat nem hasznosítod a gyakorlatban, a képzésnek sok értelme nem volt. Ezt mondja ő, és van benne igazság.
A másik az emléktárgyakkal kapcsolatos. Ezt elolvashatod ITT, oldalán.

mi vagy te, könyvtáros?

Konmarival hasítunk tovább.

Bizsergető gondolat, hogy csak olyan könyvekkel vedd körül magad, amik kellemes érzéseket hívnak elő belőled, amiket szeretsz. Milyen jó is olyan lakásban élni, ahol bármerre nézek, szeretem-dolgok vesznek, mondhatni ölelnek körbe...

Érdekes esetem Freuddal. Egy életrajzi könyv - fekete, fényes papír, rajta nagy fehér betűkkel, h Freud élete és munkássága, alatta egy portré róla. Vagy négyszer tettem vissza és vettem újra le a polcról. A tartalma miatt akartam megtartani, de rájöttem, h irritál a kinézete a könyvnek. Komolyan megkönnyebbültem, amikor eldöntöttem, h nem kell. És más könyvekkel is voltam így - a borító igenis sokat számít. A gerinc is, azt látom, ha ránézek. Wass Albert is esett áldozatul, mert ízléstelen, hozzá nem illő, önmagában is vizuális bántalom borítót kapott a felelőtlen kiadótól.
Amúgy is szeretem lecsupaszítani a könyveket a csúszós papírborítójuktól, ha van nekik olyan. Általában meztelenül szebbek. Tudom, h ők sem bánják... (Na tessék, KonMari a zoknik lelkivilágáról érzelmeskedik, nekem a könyvek a gyengéim...)

Vicces, ahogy elmeséli az írónő, hogyan próbálkozott megtartani a könyv nyújtotta élményt, de csökkenteni is a mennyiséget. Először ki akarta írni a kedves könyvekből a gondolatokat, amik megfogták. Elkezdett aláhúzogatni, kimásolgatni. Gondolhatjátok, hamar rájött, h őrültség. Akkor elkezdte kifénymásolni. Újabb zsákutca-ötlet. Akkor kitépdeste a lapokat (!) és füzetbe fűzte. Ezzel elégedett volt, de észrevette, h az ilyen füzeteket végül soha nem vette elő újraolvasgatásra. Na így lett drasztikus könyvselejtező (is). Mert az élmény, amit a könyv adott, a Tied marad, ha emlékszel a sztorira, a szavakra, ha nem. És ennyi legyen elég.

Nem tudom, nekem a lapkitépés valahogy fájt. De értem a törekvést, én szoktam aláhúzogatni sorokat, szigorúan ceruzával, vagy becetliztem régen oldalakat pl. verses kötetekből, aztán velem megesik, h előveszem a könyvet, és újraolvasom a bejelölt részeket. És megkapom az élményt, megint.

Szóval, nem tudok olyan drasztikus lenni, mint kedves mentorom. De büszkén mondhatom, h jó 100 könyvnek búcsút mondtam. Némelyikük átvándorol ismerősökhöz, barátokhoz, aki igényt tart rá. A többi sorsa még kérdéses, de elmennek, az tuti. Bye-bye.

A cikk további részeit ITT, a csaladmesek.hu oldalon olvashatod!

Legközelebb mesélek a zoknikról is...

A végtelenbe, és tovább!

A mai nap a könyveké!

Közben persze a háttérben zajlik az élet a szokásos medrében...

hasítunk

Még mindig KonMari adta lendülettel, ma M az asszisztálásommal kiselejtezte a ruhatárát, juppi! Felére csökkent az állomány, tökre határozottan válogatott! És tényleg volt egy rakás olyan ruhadarab, amit sose volt hajlandó felvenni. És (!) csak a végén kezdte magára aggatni a kedvenceket! S is lelkesen kezdte, aztán hamar beleunt, látványos szenvedést adott elő a gyerekszoba padlóján, aztán meglógott kalózkodni a másik szobába... de végül Apa segítségével a végére jutottak.

Íme a kipurcant selejtező, és kettejük ruhatára a polcon, ami még nem hű_de_rend, de legalább nem folyik ki a szekrényből!

Jelentősen könnyebb amúgy selejtezni, ha arra koncentrálsz, ami marad. Leszórtunk minden ruhát kategóriánként a földre egy kupacba, és adogatták a kezembe - amit szeretnek, az ment vissza a polcra. Ami a földön marad, annak a sorsáról majd döntünk, de most ne azzal törődjenek. Komolyan öröm volt a válogatás!

káosz kontra rend

Új év, új kezdet. Igaz?

Pont megfelelő időzítéssel találtam rá erre a könyvre: Rend a lelke mindennek. 

A folytatást elolvashatod ITT és ITT.