Mó

Július 14-én reggel hétkor megérkezett Mó. 

Minden körülményen ott találtam a Minden Titkok Tudójának simogató érintését.

Hálás vagyok, mert amikor befeküdtem a kórházba, akkor üresedett meg az alapítványi szoba, és így Apa bent lehetett végig velünk.

Hálás vagyok, mert a kiírt nap hajnalán 4-kor elfolyt a magzatvíz, és beindult a vajúdás. 

Hálás vagyok, mert ugyan megint nem hatott az érzéstelenítés, de hamar elaltattak. Így lemaradtam a születés pillanatáról, de Apa ott volt, és mikor felébredtem, ő hozta oda hozzám Mót.

Hálás vagyok, mert hamar és viszonylag könnyen felkeltem a sebbel.

Hálás vagyok, mert minden kórházi dolgozó figyelmes és emberséges.

Hálás vagyok, mert csodaszép szőke kisfiút kaptunk!

A névválasztás  is különlegesen alakult.

Egész sokáig nem találtuk meg a megfelelő nevet. Több felmerült, de valahogy egyiknél sem volt egyetértés a családban. Aztán végül döntöttünk - J, az idő sürgetett. De nem voltam teljesen biztos benne, h tényleg az ő nevét találtuk meg... Apa által szeretett név - Mó - még mindig ott maradt halkan, csendben a kalapban.

Megszületett. És nem voltunk képesek azon a néven szólítani, ami a végső döntés lett. Egyszerűen nem passzolt. Nem állt rá a szánk. 

Így maradt, lett újra, lett végül Mó. 

Isten hozott, kisember!

lendület előtt

A változások ideje.

Négy gyerekes családdá válunk. Ez önmagában is.
De mi még.
Építkezünk.
Elköltözünk.
Várost váltunk, lakóhelyet, közösséget, új otthont lakunk be.
Aztán még egyszer költözünk.
Új ház, saját ház, új élet. Új emberek.
Munkahelyváltozás. Otthoniroda.

Elengedés.
Újra, meg újra.
Nyitott tenyérrel tartani mindent, nem rászorítani, nem ragaszkodni. Nem beleélni magamat semmibe. Minden változik, minden új, minden elképzelhetetlen.

A bizonytalanságban is megélni a mát. Jónak.

Nem könnyű.

hogy indultunk idén

Nyár után, egy szeptembert kihagyva tudtunk megint KEROTT találkozót szervezni. Amikor ott ültem, a többi anyuka és apuka között, körülöttünk kisgyerekek molyoltak, és egyszer nevetve, máskor megilletődve, elgondolkodva figyeltük egymás beszámolóit, osztoztunk érzésekben - akkor jöttem rá, mennyire hiányzott ez!

Hálás vagyok ezért a közösségért, ahol őszintén meg tudunk nyílni egymás előtt, pedig nem vagyunk egyformák - otthon tanítunk ugyan mindannyian, de ez egy csak kis szelete a családok, életek színes sokoldalúságának. Mégis - érdeklődve, elfogadva, sokszor együtt rezdülve élvezzük azt, amit ebben a szeretetközösségben adhatunk és kaphatunk.

Ezt az októberi alkalmat a tanévkezdés, a célok és tervek köré fűztük fel.

Mindenki végiggondolhatta, és egy kérdéssor segítségével összegezhette a vágyait erre az évre. Azután meg is osztottuk egymással a terveket.
Nekem személyesen jó volt leírni a szóban/gondolatban már otthon megfogalmazottakat, és sokat kaptam a többiek megosztásai által is.


1. Mik a céljaink ebben az évben? Hova szeretnénk eljutni? Mely területek kapnak hangsúlyt idén az életünkben?

Nálunk 4 szó mentén épül az idei időszak - ezek a béke, a szeretet, a változás, és a hit.
Nehezen vágtunk bele az őszbe, és most sem elsősorban a tanulás okoz kihívást. Három gyerekkel vagyok itthon, 10, 7, és 2 évesek. Más az igényük, szervezést és tudatos odafigyelést igényel, hogy mindenki megkapja az őt illető figyelmet. Ha ebben hiányt szenvednek, azt mindenki megszenvedi...
A két nagy közötti harcok voltak azok, amik miatt rezgett a léc a folytatást illetően. Fel kellett tennem a kérdést: mindenkinek jó ez így? Azért vagyunk itthon, mert ezt tartjuk jónak a család számára. De mi van, ha mégsem jó együtt? Mi van, ha a nagynak már elege van belőlünk? Ha az tenne neki jót, hogyha másokkal lenne inkább...? Új környezet, más kihívások?

Sok imádkozás és beszélgetés előzte meg az egyik felismerést: azzal, ha iskolába menne a tízéves, az alap probléma nem oldódna meg. Csak szőnyeg alá söprődne - ha kevesebbet vannak együtt, eleve kevesebb a konfliktus is - időben legalábbis biztosan. Talán.

Békét teremteni, azt őrizni - ez a kihívásunk. Konfliktuskezelés, szeretetben megbocsájtás. Újrakezdés. Építkezés.
Ugyanakkor mindenki igényeinek a figyelembe vétele, amennyire az mások jogait nem sérti.

A változás pedig mindig nagy Istentapasztalat, Ő az, aki elhozza az újat bennem, bennünk, ott, ahol minden reménytelennek tűnt.

Béke.
Szeretet.
Változás.
Hit.

Tanulás terén nagyobb hangsúlyt szeretnék tenni azokra a dolgokra, amik szerintem az élethez igazán kellenek - nyelvtanulás, számítógépes ismeretek, főzés, kertgazdálkodás... - de főleg a hit, bár ez nem tanítható, inkább megélhető.
Életre nevelés.


2. Melyik ige vezérel, illetve jelent sokat mostanában?

Tépelődéseimben 3 bibliai igét kaptam, amikre építkezünk mostanában, és egyre mélyebben értjük a jelentésüket.

"Az igazság békét teremt."

"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"

"A hit a reménylett dolgok valósága..."


3. Min kell változtatni?

Változtatni csak önmagamon tudok. Erre a kérdésre a válasz belőlem indul és bennem végződik.
Az időbeosztásomat kellett felülbírálnom, és elhatározásokat hoznom. Itthonról dolgozom, és ezt fontos a helyén kezelnem. Hogy mikor és mennyit. A figyelmem koncentrációját egyensúlyozni a gyerekek és a munka között - az elsőnek a javára. Mert most nekik van itt az idejük. Elsősorban.

És kell elkülönített idő pihenésre, töltődésre, alvásra! Isten előtti elcsendesedésre. És férjjel való randi idők.


4. Miért kell imádkoznunk?

Amiért én könyörgöm, az, hogy a gyerekeim keressék Istent, és a Minden Titkok Tudója ajándékozza meg őket a hit ajándékával. Ismerjék meg az az elsöprő szeretetet, amivel Ő rájuk gondol, rájuk néz. És láthassák önmagukat ezen a pillantáson keresztül.
Kívánom nekik azt a szabadságot és gyógyítást, amit csak Isten adhat.


Ezek a mi családunk életének céljai, feladatai. Köszönöm a többieknek is, hogy engedték látni a harcaikat. Adjon Isten mindannyiunknak az Ő közelségéből!

14 Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 

15 Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 

16 Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.

17 Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert elnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek téged. 

18 Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! 

(Mózes második könyve, 33.fejezet)

E.P. halálára

Esterházy Péter halálára

Az emberi színjáték az isteni színjáték részeként zajlik, beléágyazva, széjjelválaszthatatlanul. A rendezők szét-szétszedik, össze-összerakják ezt a darabot – vagy amit annak gondolnak - tehetségük, szerzett képességeik szerént, s lesz belőle komédia, tragédia, félre taposott cipő. A darabokat pediglen szenvedjük, örvendjük, unjuk együtt mindannyian. Játszunk, játszadozunk, szenvelgünk egymásnak, próbálgatjuk fantáziánkat a makacs valóságon, cserélgetjük szemüvegünket, íróvesszőnkben a ténta színét, s girbegurba sorokban rajzoljuk élettörténeteinket a Kronosz lelkünkbe merített papírjára. S játékunk, szavaink nyomán virágzik vagy hervad az élet, fordul a Fény felé, felragyog vagy hull setét bugyrokba.

A Rendező türelme valahogy kifogyhatatlan. Mosolyog reggel és este, esőben, hóban, menhelyen, kórházi ágyon, temetők árkában. Mosolya ismeri poklainkat, mégsem hervad el. A megértés, az együttérzés árad belőle, azigen mindenestül bukdácsoló mindennapjainkra. Nyújtja felénk a kulcsokat, hogy megnyíljanak bilincseink, melyeket folyamatosan rakunk egymásra, magunkra; romláshoz, pusztuláshoz láncolt napjainkat, életünket megállás nélkül szólítja a szabad, a megújuló, a kifogyhatatlan élet határtalan gyönyörűségére. Mosolya, hívogató szava képes megosztani, hordozni a magunk választotta poklokat is. Örvend velünk, ha előbb szabadulunk, de a halál bilincsének kulcsa is nála van. Ott tartja, mindjárt a semmiből teremtő, újjáteremtő kedve mellett. Ez a titka türelmének, hogy a nekünk adott szabadságtól nem foszt meg bennünket soha, hogy az általunk gyártott bilincseket is leoldja rólunk, ha feléje fordulunk, ha vele akarjuk.

Kedves Péter, ilyen gondolatok leptek meg A megbocsátásról írott soraid nyomán. Kiszeretett Téged földi bilincseidből az Örökkévaló, magába testesített az Irgalom, az Életnek teremtett kötöttségektől mentes csöndes Szellője szárnyára kapott. Szurkolj onnan, ahol vagy, hogy olvasóid – akik tovább bukdácsolnak ideát – soraid segítségével is minél előbb adják meg magukat földi életükben a Titoknak, akit annyit közelítgettél véges lehetőségeink közt, s akihez már hazaértél. Köszönet és hála a Fennvalónak érted, 66 évedért.

Sajgó Szabolcs

(forrás)

Áldott Húsvétot!

fegyelem, fegyelem, sötét verem

A márciusi KEROTT megint sokat adott, szeretem ezeket a találkozásokat, olyan sokszínűek vagyunk, és mégis, van közünk egymáshoz. Jó együtt. Megerősítő, feltöltő.

A bemutatkozó anyuka, R több elgondolkodtató és hasznos gondolatot osztott meg, kettő számomra kifejezetten fontos volt. Az egyik, hogy ő is a hitének, Istenképének változásával változtatta meg a gyerekekhez való hozzállását, és ezáltal nevelési stílusát is - ahogyan én is. Törvényből kegyelembe. Elvárásokból, alá-fölérendeltségből egyenrangú kapcsolatba. Jutalmazás-büntetésből "jó vagy"-ba.

Érdekes, és emésztendő számomra az az elv, miszerint ne válaszolj többre, mint amit a gyerek kérdez. Sose mondj többet. Mert azzal a motivációját veszed el. És ha otthontanulunk, erre építhetek, a motivációjára. Főleg, ha a kondícionálást, mint "nevelési eszközt", kihúztam a repertoárból...
Ez nehéz - én az a fajta vagyok, aki, ha kérdeznek a gyerekek, vérszemet kapok, mondom és mondom, és magyarázom, és mutatom, még ez is ide tartozik, meg képzeld, még az is... Szóval, jól meg kell értenem ennek az igazságát, hogy vissza bírjam fogni magam.

Bíztató még, hallva az ő történetét - és tudva a sajátomat -, arra gondolni, hogy ha a gyerekeim fele ennyi utat megtesznek, amit eddig mi a nevelésükben való fejlődésünk során - az már nagyon szuper! Persze, hibáztunk, és most is vannak elrontott napok, de úton vagyunk, ami jó dolog. Haladunk! Nem állunk, nem ragadtunk bele valamiféle sárba, nem csúszunk visszafelé egy lejtőn - hanem haladunk. "Megnyugtat Téged, ha az arcom megy veletek?" Igen, semmire sincs jobban szükségem! "Ha nem jön velünk a Te arcod, akkor ne is vigyél tovább minket!" (2Mózes33:14-16)

A KEROTT másnapján egy szülőknek szóló előadásra mentünk Apával. Csak az első házaspárt tudtuk meghallgatni, de ők - hogy, hogy nem - pont egy otthonoktató család voltak.
Mélyen együtt rezdültem sok mindennel, amit mondtak.

Például, hogy Istentől kaptam a gyerekeimet, hogy neveljem, hogy én neveljem őket. Ő belekalkulálta a saját nyomorúságomat is a képletbe. Ez küldetés. És nem adhatom fel. Értitek ezt? Ha meggyőződtem arról, h mi a jó, abban kell járnom. Küzdelmes az élet - bármilyen területét is nézzük. Ha már küzdelem - akkor jó olyan területen benne lenni a harcban, ami értékes! Jó, h nem egy munkahelyen gürizek. Az is küzdelmes. De itthon lenni a gyerekeimmel 0-24-ben - néha irtó fárasztó. És tehetem ezt úgy is, h feladtam. Itt vagyok fizikálisan, görgetem a napokat, mindig azt várva, h jussunk már a végére... vagy tudatos vagyok, fegyelmezett, és tényleg teszem azt, amiben hiszek. Teszem a jót velük.

A fegyelem, fegyelmezettség, önfegyelem kérdése többször elém jött az utóbbi időben. Pécsi Rita előadása is erről szólt (- amit valaki megosztott egy szabad tanulásos csoportban, és kapott sok negatív véleményt: tekintélyelvűséget, feltétlen szófogadást emlegetnek, de én úgy hiszem, Rita nem ezek mentén mozog...).
Ezek a fogalmak számomra alapvetően valahogy negatívak. Bizonyára sok mindennel összefügg ez, de érdekes, ahogy a Minden Titkok Tudója lágyan, kitartóan simítja el a kétkedés ráncait az arcomon, és figyelni kezdem, mit mond Ő erről az egészről. Engedem, h mást mutasson, mint amit belém írt az élet.
"Fegyelem nélkül nincs szabadság." (És ezt Pécsi Rita Müller Pétertől idézi, ha az ő neve inkább garancia volna valakinek.) Mit jelent ez? Hát nem ellentétei egymásnak? Nem, érzem, hogy nem - de még jobban kell értenem.

Vannak a családunknak szabályai, szokásai, amik ugyan nincsenek kőbe vésve, de az együttélés hozadékai, gördülékenységének feltételei. Nincs anarchia, bár van a gyerekek szavának is súlya. A döntések a felnőttek kezében, de a gyereknek is van beleszólási joga.
Viszont mit jelent a fegyelem - ha nem büntetést, nem törvénykezést. Mit jelent a szabadság, amiben rend van? Mit ér a szabadság, ha rendetlen, fegyelmezetlen?

"Rend és fegyelem nélkül nem működik a szeretet."
Na tessék, a két, számomra legfontosabb fogalom: Szeretet, és Szabadság. Néhány napon belül mindkettőt a Fegyelemhez kapcsolva hallom.

Feltettek egy érdekes kérdést: mennyire szereted a gyereked? (Mérhető-e ez egyáltalán? Minek mérni...?)
De a válasz elgondolkodtató: Amennyibe neked ez kerül. Amennyi lemondást, önfeláldozást, fegyelmet követel tőled, és amennyit oda is adsz.
Ne értsetek félre, örömelvű vagyok, és nem gondolom, h a gyereknevelés csupa vér és verejték. De azért nagy része, mondjuk ki, mégis az...
Az életemet adom oda érte. És igazság az, hogy nincs ennél nagyobb szeretet. (János15:13)

Egy kulcsfogalom: kitartó következetesség. Nem kell nagy dolgokat tennem. De azokat minden nap. Kitartóan. Következetesen. Fegyelemmel.

És a gyerekeimet nem úgy fogom fegyelemre tanítani, h jól megfegyelmezem őket. Ebben biztos vagyok. (A következmények persze ott vannak, a rossz rosszat szül, de ez az élet rendje, de nem egy én általam kitalált büntetés.)
Fegyelmet akkor tanul a gyerek - és talán ez már nem is nagy felfedezés -, ha bennem meglátja. Hiszen nem a szavaimmal nevelek, még csak nem is a tetteimmel, hanem azzal nevelek, aki vagyok, legmélyebb vágyaimban. A küzdelmeimmel, a félelemeimmel, az örömeimmel... és önmagam fegyelmezésében.
Ha például S kedvéért, aki hajnalban már kukorékol, én is felkelek, pedig nagyon nehezemre esik. És kihasználom az időt vele. Olvasok neki. Beszélgetünk. Vele vagyok. Neki adom magam. A fáradságomba egy kicsit belehalok, de megajándékozom őt. A szeretet meghalás. Kicsi halálok - a másikért. (Pedig megtanulta már, h csendben legyen, általában el is foglalja magát, de utálja, h egyedül van. És rajta kívül mindenki tovább alszik. Néha Apa kivétel, olyankor sakkoznak.) 

Rend. Fegyelem. Szabadnak lenni a jóra, önmagam fegyelmezésével is. Jó szokásokhoz való ragaszkodás, kitartóan, következetesen.
"Őrizd meg a rendet, és a rend meg fog őrizni Téged!"

Róm8:13-14


Hát ilyesmik forognak most a szívemben. 

Bibliás

Tervek vannak, pl. a Biblia, mint "tananyag", ismeret szintjén. Ismerik persze már szerintem az összes történetét, de szeretnék egy reggeli, közös csendesidőt, ami a békéről, egymásra és önmagunkra figyelésről szólna.
Keresgéltem hozzávalókat, vannak ITT letölthető történetek, fekete-fehér, kiszínezhető változatban érdemes (a másik nemszép.) meg ITT.
De nagyon még nem mélyedtem bele, szóljatok, ha valaki tud jó anyagot ehhez!

Szeretjük a Mesélő Bibliát, már ajánlottam - szép vizuálisan, a történetek nagyon kedvesen, gyerekekhez szólóan, élettelien vannak megírva. ITT hallgassátok meg hangoskönyvként, Rudolf Péter meséli!

Ma egész délután ezt hallgattuk.

És egy szuper oldal, kedves szintén otthon tanító anyuka ajánlására - még felfedezésre vár, de elsőre eléggé tetszik: csodaklikk.hu

34

34 évem elszelelt, és hálás vagyok minden napjáért. Bár minden egyes napra persze nem emlékszem, de tudom, mind kellett, ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok. Hálás vagyok az életemért, az emberekért, akik körülvesznek, a környezetért, amiben élhetek, a céljainkért, álmainkért, amiket közösen nevelgetünk, dédelgetünk Férjjel, és a Minden Titkok Tudójának elmondhatalan szeretetéért, amivel körülölel, elhalmoz, életre emel újra meg újra.

A szülinapom csodásan telt. Egyedül M hiányzott belőle, ő még táborozik. Dinnye tortát kaptam, amit este, a citromos illatú S ajándékgyertyának a fénye mellett falatoztunk együtt, a kertben. Strandon voltunk, egy közeli bányatónál. B életében először, lassacskán bemerészkedett a vízbe, és pancsolt végül rendesen, ahogy azt kell!

A szomszéd pokrócon heverőket B teljesen elbűvölte, és mivel elfogadtuk az édességet az idegenektől, ennek eredményeképp bevezetődött a bűnös nyalókázás világába.

Miközben úsztam a kellemesen hideg, tiszta vízben, rám nehezedetek gondolatok, amik miatt súlyos reménytelenséget éreztem. Imát formált a lelkem, elkeseredett sóhajt. Aztán a hátamra feküdtem, hadd tartson, vigyen a víz. És pont a fejem fölött egy kicsi, szív alakú felhőköteg nézett vissza rám. Semmi extra, de mégis, beszélt hozzám Isten ezen a képen keresztül. Mert nincs reménytelenség ott, ahol szeretet van. A szeretet mindent legyőz, a szeretet mindennél több, a Szeretet maga az Isten. 

új név

Amikor félek, a Minden Titkok Tudója halkan lép hozzám. Megérint, alig érezhetően. Mint a lágy szellő. A fülembe suttog. És akkor meglátom, erővel - mi az igazság, és mi a hazugság. 
Sohase menj abba az irányba, amerre a félelem lökne. Mert az Erő, a Szeretet, és a Józanság az, Aki vezet. 

"Az apja viszont Benjáminnak nevezte."
(1Móz 35:18)

'Amikor az emberek címkéket aggatnak rád, ezek miatt talán összezsugorodsz, ahelyett, hogy növekednél a benned lévő lehetőségek elérésére. Isten azonban, aki Jákobnak új identitást adott, neked is tud adni. Küzdesz a régi nevekkel, amelyeken szólítottak, vagy a magadról alkotott régi képpel kínlódsz? Semmi sem fog változni az életedben, amíg a gondolkodásmódodat meg nem változtatod.
Jákob felesége, Ráhel meghalt a pusztában, nem sokkal azután, hogy fia megszületett. Halála előtt a gyermeket Benóninak nevezte el, ami az jelenti "fájdalmam fia". Amikor azonban a bába átadta a gyermeket Jákobnak, ő így szólt: "Ne hívják őt Benóninak, fájdalmam fiának, hanem nevezzék Benjaminnak, jobb kezem hatalmam fiának!" Szerinted melyik név maradt fenn? Benjámin!
Halld meg: az vagy, akinek Isten mond.
Nem az, akinek az emberek tartanak. Ha nem Isten adta neked azt a nevet, akkor nem az a te neved. Csak azt hidd el, amit Isten mond rólad.
Jákobnál jobban senki nem értette meg a névcsere erejét. Jákob, a csaló, Isten jelenlétében új nevet kapott: Izrael, Isten harcosa (1Móz 32:28). Krisztus megtöri minden rád akaszkodott negatív dolog hatalmát. Szent vagy, nem bűnös, győztes vagy, nem vesztes.'

"A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja." 
(Jel2:17) 

milyen schooling...

Sok kérdés kavarog bennem. Világos, hogy _számomra őrjítő módon_ döntéshelyzet előtt állok.
Követek blogokat homeschooling, unschooling témában, olyanok írásaival találkozom, akik hasonló helyzetben vannak, és épp szintén őrlődnek, olvasok könyveket nevelésről, tanulásról, elemzem az életünket, próbálom levonni a tapasztalatokat arról, nekünk mi válik be, és mi az, ami tutira nem megy. Gondolkozom, agyalok megállás nélkül.

Próbálom megérteni, mit jelent a tanulás, mit a nevelés, mit tesz ehhez hozzá egy intézmény, egy iskola, egy tanár, egy szülő... és mit maga a gyerek.

Lelkesedés általi tanulás, igen, ebben hiszek, tudom, hogy így működik. De mégis, hogyan is megy ez a gyakorlatban.
És amikor már azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e, vagy lány, akkor olvasom azt, amit olvasnom kell, például ezt ITT:

Az unschooling kifejezés által sokkoltakat szeretném megnyugtatni, hogy az unschooling nem antischooling, nem a "nő magától, mint a dudva" eufemisztikus kifejezése. Az unschooling szó eredete a 60-as évekből, a coca cola és a pepsi harcok hőskorából származik, ekkor nevezte magát a pepsi ugyanis uncola-nak, és innen lett az unschooling kifejezés (kicsit lelombozó, nem?). A gyakorlatban ez egy fajta gyengéd, saját ritmusú tanulás, aminek a középpontjában a tanuló és nem a tanító áll. A szülő szerepe ebben a folyamatban a tanulásnak kedvező környezet biztosítása, a jelenlét, az ötletek elővezetése.

Na így van, hát legyek már vele tisztában én is. Mert egyenlőre nálam a bizalom azt jelenti, nem leszek az őt/őket nyúzó tanár, nem akarom, hogy a kapcsolatunk rovására menjen az itthoniskola. Bízom a gyerekem kíváncsiságában, nyitottságában, tudásszomjában, az ismeretszerzés szeretetében. Ugyanakkor egyenlőre nálam a bizalom azt nem jelenti, hogy mindenféle külső (általam jövő) beavatkozás nélkül, csak hagyom őt magában, hogy majd lesz, ahogy lesz. Szeretek ismereteket átadni, élvezem, hogy rácsodálkoznak az együtt megismert, megértett dolgokra.

Annyi minden van, amiről szeretném, ha tanulnának! A magyar történelem, a világtörténelem,
aztán nyelvtanulás, a számítógép okos és hozzáértő használata, a magyar nyelvtan szépségei és törvényszerűségei, a csodálatos magyar irodalom, művészetek...

Ugyanakkor a hogyan-ba való belegebedésemben elfeledkeztem arról, hogy igazából nem is ez az elsődleges kérdés, hanem inkább a miért!

Miért is csinálom?

Ma reggel Apa korán elment, a gyerekek pedig még aludtak - ez nagy szó! Általában S ébreszt.
Így csodálatos módon én voltam egyedül a lakásban ébren, és volt egy kis ajándék időm a MindenTitkokTudójával. Leroskadtam elé, és próbáltam csak kihányni magamból az elmúlt napok gyötrődéseit. Kiürülni. Rá figyelni. Vezetést kérni.

Kinyitottam a Bibliámat, és a kezembe akadt egy könyvjelző, amire egy régi tanítás jegyzetét írtam. Több gondolat is megszólított.

Azért vagyok a világban, hogy sáfárkodjak a teremtettséggel. Hogy gondoskodjak, hogy jól rendezzem, használjam, amit kaptam. A természet, a környezetem, a házam, házastársam, a gyerekeim őrzője vagyok. A személyiségem, a lényem Jézus hordozója. Változást munkáló remény.

Emlékszem, akit jegyzeteltem, lelkesedéssel hangsúlyozta, mennyire fontos a tudás. Hogy minőségiek legyünk, hogy amit adunk a világnak, az valami kiváló legyen. Feladatul tűzd ki, hogy valamiben válj profivá! Igenis keress valamit, amiben kiváló tudsz lenni!

A cél, a tehetség kibontakoztatása a világ számára. Megélni azt a gazdagságot, hogy van miből adnom! Kinyitni a magam gazdagságát a világ számára, adni, és befogadni.

Jó volt visszaemlékezni ezekre a gondolatokra.
A gyerekeim tanítása, tudásuk gazdagítása, a megismerésben való vezetésük, ennek fontosságának megtanítása a feladatom. És vezetni őket abban, hogy megtalálják azt, amiben jók lehetnek. Táplálni a hitüket abban, hogy kiválóak legyenek, és ezáltal gazdagítsák a világot. Hogy az életük, a személyük ajándék legyen, amit bőkezűen szórhatnak.

Today, we believe God wants you to know that ...

it's time to STOP going through the motions of living, and START living.

Are you willing to do that now? Or are you going to wait until all life energy drains out of you and your loved ones who are trying to support you at this very moment? You were not born to follow rules and regulations. Living starts with dreaming. So dream, dream friend, and let dreams show you the path to your bliss.

gyengédséggel önmagamhoz

Feltette nekem valaki a kérdést - van-e valami, ami felől folyamatosan aggódom? Én? Nem. Nem vagyok aggódós. Én?? Ugyan... De milyen jó, h néha valaki rákérdez.

Minden nap. Kivétel nélkül.
Félek attól, hogy rosszul csinálom.

Minden nap, kivétel nélkül. Aggódom azon, hogy milyen kárt okozhattam. Mit fog majd a gyerekem a pszichológus kanapéján ventillálni?
(Nesze nekem pszichológia, meg lelkigondozói babérok.)

És akkor - ahogy mostanában olyan sokszor, kedves gondoskodásként - jön ez az írás, ami arcul üt. Aztán megsimogat. És sírok... Ez  ITT. Köszönöm, hogy nekem szól.
(És megosztom, mert hátha Neked is...)

Isten éltessen, kicsi B!

Egy éve kaptuk a pici csodát, aki azóta is töretlenül édesíti a mindennapjainkat, gazdagítja életünket, és olyan szeretetforrásokat nyit meg mindannyiunk szívében, amiknek a létezéséről talán nem is tudtunk. Rá vártunk, pedig nem sejtettük. 

Köszönjük Őt, Minden Titkok Tudója!

rágódás, avagy vigyázzatok a filmekkel

Ma este megnéztem egy filmet, részben B-vel együtt, aki rajtam aludt az elején. Nem mostani film, és miközben néztem, jöttem rá, h annak idején már láttam is. Ösztön - egy professzorról szól, aki a gorillák között, a vadonban élt 2 évet. Aztán embert öl. Visszahozzák a civilizációba, nem beszél, agresszív, azt hiszik kvázi állattá alakult, a börtönben pedig egy pszichológusnak elkezd mesélni.

A film hatására gondolkodom az irányításon. Hogy igen, azt mondom, igyekszem nem irányítani a gyerekeimet, nem uralni őket, hanem együttműködésben élni... Ebben hiszek. De be kell látnom, h az utóbbi napokban megint valami nagyon nem működik. Veszekszem velük, feszkó van, rettentően lemerülök a nap végére. És nem, nem úgy működök, ahogy azt elképzelem nyugodt és higgadt pillanataimban. Mert túl romantikus elképzelés? Nem. Csak az történik, h visszaesek a "játszmába".

Az irányítás jó dolog, igaz? Hiszen arra irányul, h jól működjenek a dolgok. A célja a cél, vagyis a dolgok terv szerinti célba haladása. Szervezni, és irányítani az életet nem rossz dolog. De - két dologra jöttem rá (és ez az én kis életemre érvényes).
Egy. Oké, hogyha próbálom irányítani az életünk menetét, a napjaink folyását, és tervezek, igyekszem tudatosnak lenni - de ha mégsem úgy alakul, hát nem gond. Nem dől össze a világ. A mi kis világunk akkor dől össze, ha a kitűzött konkrét napi cél (mosni kell, azt jó volna kiteregetni is, olvasónaplót folytassuk ma, B tudjon aludni egy huzamban legalább egy órát, stb) érdekében beáldozom a békét. A magam békéjét, az együttes békét. Mert cél az együttélés tanulása is. Fontos figyelnem magam, mert az alap béke (és békétlenség) forrása én vagyok, mint az anya. Nem tehetem magamnak túl magasra a mércét. Szeretnem kell magamat annyira, h elfogadjam, ahol tartok. Amit bírok. Hol van az a határmezsgye, amin belül még maradok türelmes, maradok a békében. Hiába tűnik ez számomra kevésnek. Most itt vagyok. Engedékenynek kell lennem magammal, mert a legfőbb feladatom a szeretet, ami nem roppanhat össze a napi célok terhe alatt. Talán most még kevés vagyok - de leszek több, hiszem. De semmiképp sem úgy, h haragszom magamra a meg nem ugrott magaslat miatt, és ezáltal elveszítem az igazi fókuszt.
Kettő. Nem oké, ha próbálom irányítani a gyerekeimet (vagy a férjemet - ugyanilyesmisosemjutnaeszembe). Nem oké, és nem is működik. Mert az uralom nem szeretet. Vagyis igazából működik, ez benne a csapda. Működik, látszólag. Működik, csak ügyesen kell csinálnom. Ha manipulálok. Ha érzelmi nyomást helyezek. Ha megy a játszma... De Istennek hála, ez egy idő után fájni kezd. Mert érzékelem, h nem azok vagyunk, akiknek szeretünk lenni. Eltűnik a szabadság, a biztonság, a szeretet. A szívünk távolodik. A gyerekeim vagy megteszik, amit mondok, mondjuk megfelelni akarásból, vagy azért, h hagyjam már őket békén, vagy nem teszik meg, én meg kiakadok, és dühöngök - de mindegy is, mert bármelyik történik, nem egy egészséges, szeretetkapcsolati működésben vagyunk.
Sajnos az én játszmám ez. Nem volt egyszerű felismernem. Vagyis inkább szembenéznem volt nehéz vele. Fájdalmas. Hozott mintáim, akár családból, akár a nagy társadalmi mintákból - az irányításról szólnak. Manipuláció, uralom, ezek árnyalt szinonimái - az irányítás legyen csak az én kezemben. Tudjam, mi következik. Tedd, amit szerintem tenned kell.
És mi ennek az ellentéte? Azt hiszem, a bizalom. Az irányítást a félelem motiválja. A bizalmat a félelem ellentéte - a szeretet.

"Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság Lelkét." (2Tim1:7)

Annyira sok van ebben a mondatban. Ebben a három szóban. Életem során újra és újra elém jön, és egyre mélyebben értem. És igen, erre van szükségem. Erőre, mert nehéz. Fizikálisan is, lelkileg is, szellemileg is nehéz anyának lenni, és nehéz itthon lenni a három gyerekkel. Józanságra, mert különben elkap a pánik, a dolgok kicsúsznak a kezeim közül, és örvénybe kerülök. És szeretetre. A Minden Titkok Tudójának engem ölelő szeretetére, és az ebből fakadó, a gyerekeimet mindenen túl- és felülszerető szeretetre, ami a legjobbat hozza ki belőlük (és belőlem is).
És köszönöm, h megkaptam. Az enyém az Erő, a Szeretet, és a Józanság Lelke. Add, h minden nap életre engedjem!

Noé bárkája

Az ovinkban a farsang idén a Noé bárkája történet köré csoportosulva kerül megrendezésre, minden gyerek egy állatnak öltözik be. S hangya lesz. A jelmezt még két (három?) éve készítettem M-nek, de azóta is sláger, S néha itthon is felveszi, és abban van egész nap.

Szóval nem volt alternatíva, hangya lesz.

Elővettük mi is itthon a témát.
A történetet a Mesélő Bibliából youtube-on Rudolf Péter meséli.

Ararát

 Így férhettek el...?

(A képeket találtam egy amerikai oldalon, és magyarítottam.)

Igaz vagy hamis?

1.      Isten az emberek gonoszsága miatt úgy határozott, hogy miden élőt elpusztít a földről. __
2.      Mózes kegyelmet talált az Úr előtt, ezért megkegyelmezett neki és családjának Isten. __
3.      Isten tűzesővel pusztított el a földet. __
4.      A földön 40 napig esett az eső. __
5.      Noé minden élőlényből csak egyet vihetett be a bárkába. __
6.      Noé feleségével és három lányával ment be a bárkába. ___

Melyik szó illik a mondatba, hogy igaz legyen az állítás?

1.      - Hetven - ötven - negyven nap és  - hetven - ötven  - negyven - éjjel esett az eső a földre.

2.      Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, - Kain, Ábel, Sét - Sém, Hám és Jáfet - Gáspár, Menyhért, Boldizsár -, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába.

3.      A víz százötven - napig - hónapig - évig - áradt a földön.

4.      Csinálj bárkát - fügefából - góferfából - fenyőfából - , készíts rekeszeket a bárkában.

5.      A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb - házakat - fákat - hegyeket is az ég alatt.

Szóháló:

1.      ………………… (özönvíz)
2.      ………………… (Jáfet)
3.      ………………… (Sém)
4.      ………………… (elpusztít)
5.      ………………… (gonoszság)
6.      ………………… (hegyek)
7.      ………………… (ajtó)
8.      ………………… (ablak)
9.      ………………… (állat)
10.    ………………… (negyven)
11.    ………………… (eledel)
12.    ………………… (etet)
13.    …………………
14.    …………………
15.    …………………

G	O	N	O	G	O	N	O	M	O	M	Á
J	Á	T	E	T	E	F	E	B	L	E	L
O	G	O	N	O	S	Z	S	Á	G	L	P
J	Á	F	E	T	Á	M	Á	R	É	P	Á
Á	H	Á	G	A	B	L	A	K	M	U	S
F	Á	H	Y	U	Á	L	L	A	T	S	Z
T	M	Á	V	E	L	E	D	E	L	Z	T
I	Á	H	E	G	Y	E	K	A	J	T	Ó
Ö	Z	Ö	N	V	Í	Z	I	Z	S	Í	S
J	O	G	Ó	F	E	R	E	R	O	T	Z
É	S	S	É	M	É	M	É	S	É	R	T
F	É	S	É	R	É	T	É	L	Y	É	O
E	T	E	T	J	Á	T	F	E	T	R	T

(feladatok forrása)

És van nekünk egy társasjátékunk is, logikázás Noéékkal, ki hová ül a bárkában:

Munkafolyamat: