A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 8., péntek

pályázat - versillusztráció

Helló, kedves erre járó!
Figyelj csak!
Pályázatot hirdetünk versillusztráció témában!


A kiírás:
Hunyd be a szemed, és emlékezz! Engedd közel a nap forró érintését, a víz hűsítő csobbanását, a fagyi szétolvadó jegességét a szádban, gondolj vissza a dinnyemagköpő versenyre, a bicajtekerésre a dombon fel, majd fék nélküli suhanás lefelé... sok-sok kedves nyári kaland! 

Szabó T. Annát is megihlette ez a csodás évszak, három nyári verséhez várunk tőletek illusztrációkat! 


Válassz egyet, vagy akár mindet, olvasd el újra és újra - aztán rajzolj! Búcsúzzunk a nyártól együtt! 

Az illusztrációkat a kerottmuhely_kukac_gmail.com-ra várjuk, névvel és életkorral. 


Határidő: szeptember 15. 

A képeket közzétesszük a KEROTT műhely facebook oldalán, és a közönségszavazás után szakmai zsűri dönt a pályázat végeredményéről!

Izgalommal várjuk a műveket! Alkotásra fel!

KEROTTműhely

2017. augusztus 1., kedd

az elhagyott kert

Hamvas Béla: Az elhagyott kert

Életem júniusán, mikor
már elmúlt a tavasz, de
még nem volt nyár.
Elhagyott kertbe értem,
felverte a gyom, a fa csupán
vadhajtás volt, az út csupa sár.
Nézd, mondom a kertnek, én
most kigyomlállalk, a fák
ágait mind megtisztítom,
utaidat kiseprem, új kerítést
rakok körös-körül, a földet
jó mélyen felásom.
Úgy tettem. Másnap már ezer
virág nyílott az ágyakon
s a lombon át a nap sütött.
Lásd, mondom a kertnek,
most te vagy a legkülönb
a világ minden kertje között.
Aztán egy napra elmentem.
Oly sok hely van, ahová mind
menni kell,
csak másnapra tértem vissza,
az útról, másnapra, igen,
éppen kora reggel volt.
A kert megint olyan volt,
amint találtam, kerítés nélkül,
az út csupa gyom és csupa sár.
Életem júniusán, mikor
már elmúlt a tavasz,
de még nem volt nyár.

2016. november 20., vasárnap

Rudyard Kipling: Ha...

"Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam."

2016. május 27., péntek

ballada

Az Időfutár egyik részében megemlítették Kőműves Kelement, úgyhogy belecsaptunk a balladákba.

Elolvastuk a verset, és egy neten talált képen megmutattam a gyerekeknek a régi általános iskolám falán lévő domborművet, ami a vers megjelenítése. Gyerekként nagyon megérintett engem. Az iskolám sajnos azóta már üresen áll, de a falán még látható az alkotás.


Egy kisfiú előadásában is meghallgattuk youtube-on, ITT.

Szerettek volna még balladákat, így meghallgattuk Arany Jánostól A walesi bárdokat is, Sinkovits Imre előadásában. Közben többször megállítottam a videót, és megbeszéltük, miről is van szó éppen.



Koncz Zsuzsától a megzenésített walesi bárdok:



Arany balladaköltészete a zanza tévén, ITT!

2015. július 13., hétfő

róka ötletgyűjtés

Róka ötletgyűjtés (régről előbányászva).

Kezdődjék a róka-móka!

JELLEMZÉS:
Elkeskenyedő arckoponyájú, lompos farkú, hegyes fülű, elliptikus szemű állat. Bundája vörhenyes, pofája, farka és hasa fehér. Színe évente a vedlések idején változik. Mellső végtagján 5, a hátsón 4 lábujj található. Teste 60 cm, farka 40 cm hosszú, testtömege 6-7 kg.
ÉLŐHELY:
Európaszerte elterjedt, néhol igen gyakori ragadozó. Eredetileg az erdős területek lakója volt, de sok más helyen is előfordul (mezőgazdasági területek, cserjés-fás-ligetes-bokros helyek, lakott területek).
TÁPLÁLKOZÁSA:
Éjszaka vadászik. Zsákmánya főként kisemlősökből, rovarokból, szárnyasokból áll, de gyümölcsöket is eszik. Különböző kaffogó és ugató hangokat ad. A veszettség fő terjesztője.
EGYÉB:
Párzási időszaka decembertől februárig tart. Évente egy alkalommal 51-52 napos vemhesség után 3-8 darab, körülbelül 100 g-os, csokoládébarna, gyapjas szőrrel fedett kölyköt hoz a világra. A fiatalok szeme 10 napos korukban nyílik ki. A kotorékot 3,5 hetes korukban hagyják el először, függetlenné 8-10 hetes korukra válnak. Lakóhelyét, az ún. rókavárat vagy maga készíti vagy a borz kotorékát foglalja el. A rókalyuk körül sajátos, intenzív, fülledt szag érezhető, és a táplálékának a maradványa is megtalálható. Jellegzetes a nyoma is, amely a kutyáétól eltérően nem annyira kanyargó és meg-megálló. Hosszú, csavart ürüléke csontokat, rovarokat, szőrt tartalmaz.

nyomtatható, kivágandó róka könyvjelző, ötlet INNEN 

  • Egy rókáról nem lehet két bőrt lenyúzni.
  • Ravasz, mint a róka.
  • Róka fogta csuka, csuka fogta róka.
  • Alvó róka nem fog csirkét/nyulat.
  • Kitetszik a róka farka, akárhogy is dugdossa.
  • Nehéz az agg rókát tőrbecsalni.
  • Szaladj róka, inadban az igazság.
  • Róka a tőrbe/csapdába kétszer nem esik.

 Kányádi Sándor: Róka-mondóka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!


Osztozkodik a róka
(magyar népmese)




Az üveghegyen innen, a selyemréten túl, volt egy rengeteg erdő. Ebben a rengeteg erdőben, annak is a kellős közepén élt egyszer egy öreg medve. Ennek az öreg medvének volt két fia. Ezek egyszer elhatározták, hogy elmennek világgá szerencsét próbálni. Odaálltak anyjuk elé, elbúcsúztak tőle illendően. Az öreg medve megölelte fiait. Lelkükre kötötte, hogy soha el ne hagyják egymást. 

Megfogadták.
Azzal nekicammogtak az erdőirtásnak, onnan meg a szántóföldeknek. Mentek, mendegéltek. Egyszer azonban elfogyott az ennivalójuk.



Szomorúan,lógó orral kullogtak egymás mellett.



- Hej, de ehetném, testvér! - szólt a fiatalabb.



- Én is! - lógatta buksi fejét a másik.

Amint mentek, mendegéltek, nagy kerek sajtot találtak, de nem tudták elosztani igazságosan. Irigyen civakodtak, huzakodtak, morogtak, amikor közibük toppant a róka.

- Min vitatkoznak, medve komák? - kérdezte a Ravaszdi.

Elmondták.

- Sebaj! Majd elosztom én igazságosan köztetek!

- Jó lesz biz az, jó lesz! - hagyták helyben a dörmögők.

Azzal fogta a róka a sajtot, eltörte kétfelé. Úgy intézte, hogy az egyik fele szemlátomást nagyobb legyen, mint  a másik.

Fölmordult egyszerre mindegyik mackó:

- Ez nagyobb!

- Csak lassan, mackók! Türelem!

Azzal jó darabot leharapott a nagyobb feléből. Most meg a kisebb lett nagyobb.

- Így se jó! - békétlenkedtek a mackók.

- Ugyan, ne türelmetlenkedjetek már! Értem én a magam mesterségét!

Le is harapott a nagyobbik darabból egy jókora falatot.

Most megint az lett a kisebb.

Így ment az osztozkodás addig, míg a róka alaposan jóllakott. A két medvebocsnak alig-alig maradt a sajtból, mikorra egyforma lett a két darab.


- No, jó étvágyat, medvebocsok! - mosolygott a róka, és faképnél hagyta őket.



La Fontaine: A holló és a róka

Sajtot talált a holló, fölvitte a fára.

Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.

Magas a fa, magasan ül a holló rajta.

Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja!

"Holló asszony - szól neki -, örülök, hogy látom;

nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!"

Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.

Rá a róka: "Tollánál, termeténél nincs szebb!"

Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.

A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.

Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:

"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"

"Rút a hangom? - a hollót elfutja a méreg,

s károgni kezd. - Ez neked nem elég szép ének?"

"De még milyen!" - nevet a róka, és a sajttal,

mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.

2015. május 20., szerda

a kölkék

Olyan nagyok már. És olyan szépek.


S-en az új szuperhős frizura, M az én gyerekkori szoknyámban billeg.




"Minden, ami a testtel, a ruhával, az élettel
kapcsolatos, minden, ami szerelmünk közös
gyümölcseivel kapcsolatos, akiket annyit
adtunk át kézből kézbe, hogy szinte

szédítő játékká nőtte ki magát a dolog.


Adom, kapd el, cipőt húzz rá, kabátba
bújtasd, ennie, innia adj, védd a világ ellen,

mutogasd neki a világot, hadd csodálja,

veszélyes tárgyaktól tartsd távol, autó
elé ne lépjen, fának ne ütközzön, pocsolyába
ne hasaljon, kést ne fogjon kezébe,
követ ne hajítson mások felé, gépek
belsejébe ne nyúlkáljon, de ismerje meg
a követ, fát, papírt, vasat, jeget, földet, növényt,
mindent, ami megtapogatható, megszagolható,
tönkre nem tehető, szájba nem vehető."

(Lackfi János: Összhang)

2015. február 9., hétfő

"a dolgok esti lélekvándorlása"

KonMari azért elvetemült módon viszonyul a tárgyakhoz.
A dolgok lélekvándorlása, és egyéb furcsaságok. Erről elmélkedtem ITT.


2015. január 25., vasárnap

2015. január 7., szerda

galagonya

 Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.


2014. december 5., péntek

karácsonyi hangulatozás a városban


Enyed György: Karácsony

Ködszürke téli ég,
keringő hópihék,
száncsengő fuss hangja,
vén harang bimbamja.

Kisfenyő - csillogó,
sok narancs, mogyoró.
Érzed a friss kalács
csudajó illatát?

Kacagás, víg ének,
pipázó kémények,
hó ül a faágon,
karácsony, karácsony.

2014. november 3., hétfő

a nevelés margójára

Pilinszky János:
Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

2014. március 25., kedd

mert mindenkinek van szelencéje...

Dániel András: 
Kicsibácsi és Kicsinéni

SZELENCE
Kicsinéninek van egy kinyithatatlan szelencéje. Szép kis szelence amúgy, faragott, meg minden, csak az aranyozás kopott meg cseppet a tetején, mert hogy régi nagyon. Még az öreganyjától kapta Kicsinéni, aki szintén az öreganyjától, aki meg még fiatal korában kapta A: egy iránta gyengéd érzelmeket tápláló skandináv koronahercegtől, annak vidéki vadászkastélyában vendégeskedvén, vagy B: egy szenvedélyes, kalandos szívű kalózkapitánytól, valahol a déltengereken, esetleg C: egy igéző tekintetű napkeleti maharadzsától egy lemenő nap fényében fürdő oázisban. Hogy melyik állítás az igaz, valószínűleg már nem derül ki soha. Mindegy is, mert A: a szelencét úgysem lehet kinyitni, B: még ha ki is lehetne, Kicsinéni akkor sem nyitná ki soha. Kiteszi néha a konyhaasztal közepére, s elábrándozik, hogy odabent, a szelence sötét belsejében vajon mi lakozik? Vajon A: egy északi kastély huzatos folyosójának ódon lélegzete szorult örök időkre kinyithatatlan fedele alá? Esetleg B: a fűszeres tengeri szél sópárás illata? Netalán C: egy távoli sivatag nehéz, homoktól és forróságtól karcos levegője? Bármelyik is, azonnal elillanna, ha valaki kinyitná a szelencét. Még az a szerencse, gondolja Kicsinéni, hogy nem tudja kinyitni senki, nem tudja soha.


Photo: SZELENCE
Kicsinéninek van egy kinyithatatlan szelencéje. Szép kis szelence amúgy, faragott, meg minden, csak az aranyozás kopott meg cseppet a tetején, mert hogy régi nagyon. Még az öreganyjától kapta Kicsinéni, aki szintén az öreganyjától, aki meg még fiatal korában kapta A: egy iránta gyengéd érzelmeket tápláló skandináv koronahercegtől, annak vidéki vadászkastélyában vendégeskedvén, vagy B: egy szenvedélyes, kalandos szívű kalózkapitánytól, valahol a déltengereken, esetleg C: egy igéző tekintetű napkeleti maharadzsától egy lemenő nap fényében fürdő oázisban. Hogy melyik állítás az igaz, valószínűleg már nem derül ki soha. Mindegy is, mert A: a szelencét úgysem lehet kinyitni, B: még ha ki is lehetne, Kicsinéni akkor sem nyitná ki soha. Kiteszi néha a konyhaasztal közepére, s elábrándozik, hogy odabent, a szelence sötét belsejében vajon mi lakozik? Vajon A: egy északi kastély huzatos folyosójának ódon lélegzete szorult örök időkre kinyithatatlan fedele alá? Esetleg B: a fűszeres tengeri szél sópárás illata? Netalán C: egy távoli sivatag nehéz, homoktól és forróságtól karcos levegője? Bármelyik is, azonnal elillanna, ha valaki kinyitná a szelencét. Még az a szerencse, gondolja Kicsinéni, hogy nem tudja kinyitni senki, nem tudja soha.

2014. február 2., vasárnap

az a csodálatos magyar nyelv

Gyimóthy Gábor, Firenze 1984. X. 12.
Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet…!

2014. január 13., hétfő

olvasás vizsgára

v e r s e k


Weöres Sándor
Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a Nap is százszor.


Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
- Nem tudom.
Merre mennek?
- Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
- Nem tudom.

Mennyi fényes, szép madár!
- Isten áldjon,
kishugom.
Merre mennek,
megtudom.
Fára mászom, vízbe úszom,
nád bugáját
széthuzom.

Jaj, ne menj el, mért beszéltem,
megfázol az őszi szélben.
- Meg se fázom, meg se érzem,
merre szállnak,
megtudom,
megtudom,
és ha bírom, elmesélem.


Gazdag Erzsi: 
Üveggolyó

Üveggolyó, üvegház
belsejében mit találsz?
Bent lakik a szivárvány,
rajta ül egy királylány.

Ül a hídon magában,
üveggyöngy a nyakában,
gyémántfésű kezében,
igazgyöngy a szemében.

Üvegfalon ki-kinéz:
- Jön-e érte a vitéz
világhíres királyfi?
Vagy helyette akárki.


Kántor Péter:
Körúti szél

A Nagykörúton
szalad a szél,
bárki beszél, ő
belebeszél,

Belepofázik, 
belemorog,
belenevetgél,
belezokog

Belehuhog vagy
beletütül,
ha fütyörészel,
belefütyül,

Bárcsak akadna
jó úti cél!
sóhajt a kócos
körúti szél,

Karodba karol,
tovacibál,
kalapot lop a
Nyugatinál,


Levelet pörget,
ugrik, oson,
körbekering az
Oktogonon,

Torombitázik,
hegedüdül,
meglát egy padot,
csüccs, lecsücsül.




Petőfi Sándor: 
Anyám tyúkja

Ej mi a kõ! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szûkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberûl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.

2013. december 7., szombat

a szeles idő margójára

Kántor Péter: Körúti szél

A Nagykörúton 
szalad a szél, 
bárki beszél, ő 
belebeszél, 

Belepofázik, 
belemorog, 
belenevetgél, 
belezokog,

Belehuhog vagy
beletütül,
ha fütyörészel,
belefütyül,

Bárcsak akadna
jó úti cél!
sóhajt a kócos
körúti szél,

Karodba karol,
tovacibál,
kalapot lop a
Nyugatinál,

Levelet pörget,
ugrik, oson,
körbekering az
Oktogonon,

Torombitázik,
hegedüdül,
meglát egy padot,
csüccs, lecsücsül.

2013. november 25., hétfő

Nemes Nagy Ágnes: Madarak

Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
- Nem tudom.
Merre mennek?
- Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
- Nem tudom.

Mennyi fényes, szép madár!
- Isten áldjon,
kishugom.
Merre mennek,
megtudom.
Fára mászom, vízbe úszom,
nád bugáját
széthuzom.

Jaj, ne menj el, mért beszéltem,
megfázol az őszi szélben.
- Meg se fázom, meg se érzem,
merre szállnak,
megtudom,
megtudom,
és ha bírom, elmesélem.

2013. március 18., hétfő

Petőfi, Petőfi

Azon túl, h hazafelé úton az "esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk"-től zengett az utcánk (meg különben is, ez a Petőfi, hát, ha tudta, h meghalhat, miért akarta a szabadságharcot, és ha nem tudjuk biztosan, h a harcban halt meg, akkor mi történhetett vele, és akkor ő mivel is harcolt, volt neki puskája, és és és), kellettek még Petőfi versek. Itt jött a képbe az Anyám tyúkja. Nagyon tetszett nekik, elolvastam egyszer, kétszer, így felfrissítve a saját memóriámat, elmondtam fejből még párszor. Mígnem M átvette a szót, először csak a sorvégeket mondta velem, aztán elszavalta a teljes verset. Néhol értelemszerűen átköltve - ne legyen ám tojáshiányban az anyám... -, és a "Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik" sorokat boldog átéléssel előadva. Ezek a kedvenc sorai. Meg a "Kedvet ne kapj a tyúkhusra". Másnap reggel is Petőfi szavaira ébredtem, halkan duruzsolt a fülembe az "Ej, mi a kő..."

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot, etetik
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát,
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra
Élj a tyúkkal barátságba...
Anyám egyetlen jószága.

(Vác, 1848. február)



Nemzeti dal dalban mondva el.