kosármeccseink

Van egy szuper kosáredzőnk, aki a játék örömére helyezi a hangsúlyt, és nem a versengésre. A meccsekre nagy lelkesen mennek a gyerekek, függetlenül a végeredménytől, beleadnak mindent.

Az idei utolsó Alsós Kupa.

elevenszülinap

S szülinapja volt, nem is akármilyen! Már reggel kézbe kapta a vágyott legót, aztán reggeli után fogtuk magunkat, és elbuszoztunk az Elevenparkba! Van ott minden, ami buli! Trambulinok, csúszdák, kalandpálya a magasban, mászófal, felfújt óriásdomb, csocsó, vezethető autók, motorok, biciklik... ezer dolog. Bizonyára a biznisz is hajtotta a megtervezőit, de eltalálták a dolgot nagyon. Hihetetlen élmény. Persze nem hétvégén... Amikor tömeg özönli el.
Mi most szépen iskolaidőben érkeztünk, alig lézengett valaki rajtunk kívül. így az igazi!
(Azért az döbbenet számomra, h tényleg elhozzák a kis másfél évest is, akinek még az egész élet egy kalandpark, és nem érdekli kevésbé/jobban a gumivár, mint a saját nagylábujja... de azért belepakolják a trambulinba, és fotózgatják, ha akarja, ha nem. Zárójel bezárva.)

Az volt az eredeti terv, h néhány órát maradunk. De a belépő elég húzós, úgyhogy gondoltam, nem sűrűn adatik ez meg, használjuk ki alaposan. A gyerekek nem bírták megunni. Én is élveztem, a kedvencem a trambulinozás... Ott is ebédeltünk. Felfedeztem egy hirdetést, miszerint pont aznap délután tartanak egy bemutató talajakrobatika és minitramp edzést. Ez M terepe. Miután fogta magát, és megtanult szaltózni is a trambulinban...

Hát ott maradtunk délutánig. Őrület, majdnem egy teljes napot az Elevenparkban töltöttünk! Micsoda szülinap! B aludt is egyet az ölemben, egy babzsákfotelben. Onnan pont ráláttam az óriás krokodilra, ami időnként becsukja a száját, ez S kedvenc játéka lett.

A krokodilszájba néha többen is benyomultak (délutánra már nem csak mi voltunk), ilyenkor egy-egy gyerek kicsúszott, leesett, nagy nevetések közepette. Egyszer azt látom, h ugyanaz a kisfiú rendszeresen a kizuhanó, és már nem nevet. Nem láttam egyértelműen, h ez véletlen, vagy hozzásegítették. Mindenesetre egyszer csak elment, könnycseppet dörzsölve el az arcán. A babzsákban ülve - az alvó B-t tartva a kezemben - megkerestem M tekintetét, és mutattam csak neki, h könnyes volt a fiú arca. Erre M azonnal beszélt valamit a fiúkkal, noszogatta őket, de amikor egyikük sem ment, nekilódult ő, és visszahívta a kisfiút a krokodilba.

Amúgy mások is voltak ott órákon át, M és S barátságokat kötöttek, jó volt látni, ahogy lendületesen rohangálnak együtt, és játsszanak.
Késő délután érkezett egy fiú testvérpár, akik elkezdtek kötözködni S-sel és egy kis haverral. Kifejezetten csúfolódva mentek oda hozzájuk, és már verekedést is provokáltak, amikor közbeléptem. Utána mentem B-vel a kismotorokhoz, és később látom, h S a barátaival bandázik, kergetőznek ezekkel a fiúkkal. S mindenáron meg akarta beszélni, h mi a bajuk velük az ellenséges gyerekeknek. Nem félt, rendezni akarta. Attól tartottam, h bunyóval, de nem. Mesélte utólag, h összehívta a bandát, és kiadta, h támadni tilos, de védekezni kell!

Ilyen szocializációs kalandok is megesnek az emberrel, ha gyerek, és egy napját az Elevenparkban tölti...

Apa értünk jött, és rém fáradtan cipeltük őket haza, de még akkor is maradtak volna... sosem elég! Este (refom ide, vagy oda, szülinap van) S kívánságára amerikai palacsinta volt a vacsi, kakaós-habos finomság. Mese a Némo kapitány soron következő részéből, amibe majdnem belealudtak, aztán ez a nap is eltelt. De mintha egy hét kalandjai lettek volna belesűrítve! Éljenek a szülinapok!

foci

Jár a lány focira. Mert még mindig az a terve, h ő focista lesz. Hát mit tegyek, ha ez nem múlik...?

futóverseny

Indultak a kölkék a kerületi futóversenyen, előtte hetekkel már elkezdtek edzeni, naponta futottak körbe-körbe a környező utcákon, komolyan, lelkiismeretesen, önként. Még este, sötétben, hidegben is. Hiába kérlelte anyjuk őket...

Előző nap M torokfájásra panaszkodott, enyhe hőemelkedéssel, de azért szerette volna lefutni mindenképp. Reggel rendben is volt, de futás közben nagyon erősen elkezdett fájni a torka, és a futam végén már a láza is felszökött.
Végigfutotta, nem állt le, küzdött hősiesen.

S is megtette, amit megkövetelt a haza, ő sem állt meg, és a célba erős sprinttel érkezett.

S helyezése 1 km-en:
63. (209-ből)

M helyezése 2 km-en:
21. (178-ból)

Én vagyok a büszke anyuka.

tábori tapasztalások

Tenisztábor. Napi 3 óra edzés, a hőségben, kemény kiképzés.
Érdekes látni, hogyan ítélik meg a különböző tábori eseményeket a gyerekek.

M a versenyhelyzeteket nem szereti, bár küzdő fajta. Megfogalmazta, h azt, amit addig szeretett csinálni, nevezetesen a pálya lehúzását edzés után, sikeresen megutáltatták vele, mert büntetésnek lett kinevezve. Aki a legtöbbet üt hibásan - és ezt kellett számolni, a jó ütések helyett - az húzza le a pályát. Innentől kezdve ez egy ciki dolog, egy szégyellnivaló munka.
Öt nagyobb fiúval van a haladó csoportban, nehéz a helyzete, bár ügyesen teniszezik. Meccseket játszanak, amiknek eleinte nem volt tétje, és barátságos hangulatban zajlottak. M meséli, h a nagyobb fiúk tanítgatták is, tippeket adtak neki a jobb teljesítmény érdekében. Aztán egy másik edző kezdett foglalkozni velük, és elkezdődött az igazi versengés. A győztesnek jutalom, a vesztesnek büntetés. Innentől a játék durvulni kezdett, és a fiúk "a barátaim voltak, de most már nem azok". Utolsó napra vissza is kéredzkedett a kezdő csoportba. Sajnálom, h az oktatók nem látják ennek a hozzáállásnak a veszélyét, és örülök, h M képes megfogalmazni, ami zavarja, és kilépni a helyzetből.

A másik a káromkodás. Mesélték, h egyes gyerekek irtó csúnyán beszélnek. És mondják, miket hallanak... Belepirultam, hallani S és M szájából... de jó alkalom volt beszélni erről is. Csak, h mi ilyen szavakat nem. És kész. Nem menő.

Amikor mentem értük, és láttam az ablakból, h mind a tévé előtt ültek, megkérdeztem a vezetőt, mit néznek a gyerekek. Első megrökönyödése után flegmán odavetette, h a Minimaxot. Aztán hozzátette, mintegy megmagyarázva a tudatlan anyukának: meséket. Hát oké, h nem nagy különbség, és nem akarok kukacoskodni, de bementem, és láttam, h film megy a Nickelodeonon.

Értem én, h ők teniszedzők. Nem anyák, nem óvónénik, nem gyerekszórakoztatók. És az edzésekért köszönet (meg sok pénz), tényleg, megfőnek ott a pályán, de nyomják lelkiismeretesen. Csak mégsem dob fel a tévét zombuló kölkök látványa.

Vannak ott társasjátékok, meg lego, amit látványosan S-sel pakoltatott el a kiábrándult-agresszív edző lány, aki mérges lett rám a kérdésem miatt, és kilátásba helyezte, h másnap nem is lehet majd elővenni a társast, ha nem pakolják el. De jó, akkor marad egyedül a tévé...

Tegnap a lányok gumit kezdtek fűzni, a tévé háttérzajként ment ugyan. Mára megbeszélték, h mindenki beviszi a saját gumikészletét.

De hulla fáradtak estére, ezt eddig az egész napos Velencei-tóban bulizás tudta eredményezni egyedül. És S önbizalmat kapott a teniszezésre, ami szintén nagy dolog. Elmentünk megnézni őket egyik délelőtt - mert mi ilyen odamenős, beleszólós szülők vagyunk, hehe, amúgy nem, csak a teniszes Dédpapa szerette volna látni, hogy megy az edzés.

És S tényleg ügyesedett. M pedig épp megvert egy nagyfiút, 5-0-ról felhozta magát 5-6-ra.

Kétségkívül sportolni jó. Nekem is kéne...

táborozósok

Tombol a nyár, zajlik az életünk, sok helyre megyünk, együtt is, külön is. Sokat fürdünk a Velencei-tóban, M hihetetlen bátorsággal megy, csapkod, vergődik a mély vízben, irtó vicces. Az arca rendszeresen leég (hiába kenjük), mert az lóg ki a vízből egyedül... Mellúszni már tud, csak a levegővételt kell még megtanulnia. Apa kitartóan hajigálja őket a vízben, szaltók, meg fejesek, hátasok sorban. A nyár nagy eseménye, h S is megtanult (karúszóstul) orrbefogással lebukni a víz alá.
Aztán nagy lendülettel szelektáljuk és egyszerűsítjük a gyerekszobát. Vannak átrendezési terveink...
M rendületlenül olvas, most épp a Lassie hazatért falta be két nap alatt. S pedig legózik megszállottan, különböző fantasztikus járművek születnek a kezei alatt.
Én kezdek regenerálódni, már áttértem a gyerekekkel kapcsolatos nyűgjeimről a házassági és önvizsgálati kérdésekre. Ha ez fejlődés... (muhaha)

Tenisztáborba mennek a héten a kölkök, dédpapának hála érte. Így egy gyerekesek lettünk. Odamenős, hazajövős tábor, sok sporttal... és Nickelodeonnal...(!!) Teljesen ledöbbentem, és felháborodtam, amikor Apa elmesélte, h ma, első nap, ahogy vitte a gyerekeket, már zajlott a reggelizés, ültek a tenisztáborosok a tévé előtt, és ették a zsemléket. Jó, mi? Nehogymár ismerkedjenek, beszélgessenek egymással. Mindegymilyen rajzfilm be, tuti a jómodor. Hát nagyon remélem, h nem ez lesz a "különböző érdekes program" az edzések mellett a délutánjukban.

Lesz még egy elmenős, de nem ottalvós táborozás. A Bűvösvölgy médiaismereti tábora. Na ez nem a Nickelodeon! Egy fotós megbízás kapcsán ismertem meg a helyet, ahol a gyerekek számára megnyílik a 'backstage'. Rádióműsort készítenek, híradót raknak össze, újságot szerkesztenek, mindezt vérprofin. Médiaértés, oktatás. És ez szerintem jó.

Update: Hazatértek a tenisztábor első napjáról, hulla fáradtan, és tök lelkesen. S édesen, nagyon büszkén, rendkívül komolyan mesélte: "Én úgy érzem, már ezen az első napon sokat fejlődtem". M hamar átkerült a haladó csoportba. Az edzések után sokat falazott is.
Sajnos délután is ment a tévézés, Disney Channel a változatosság kedvéért. S persze odatapadt. Javasoltam, vigyen magával játékot ezekre az időkre, hogy ha talál egy barátot, inkább játszással töltse a délutánt. Mint kiderült, vannak ott kártyák, meg társasok, M nem is nézte a filmet, kártyázott helyette, meg dumált egy lánykával.
Az zavarta őket, h (az ebéd utáni fagyi után, ami ugye járt) mindenki büfézett, vásárolták az újabb jégkrémeket, nyalókákat... Ők nem vittek pénzt, bennem igazság szerint fel sem merült, h szükség lenne rá. És most is úgy gondolom, h nem szükséges, de nem lőttem ki rögtön a témát, hiszen őket zavarta a dolog. Megkérdeztem, milyen árban van az a jégkrém, amit szerettek volna venni, M-mel hamar kiszámoltattam, h akkor mennyi pénzt kéne adnom nekik egy napra, aztán az egész hétre. És mivel nem kis összeg jött ki, ő is látta, hát abban maradtunk, h az ötből kettő napon kapnak zsebpénzt, és abból azokon a napokon tudnak fagyizni, ha szeretnének. Aztán később már M megkérdezte, h ha nem költené el, akkor is megkapná-e... mert már fejben hozzáadta a meglévő, célirányú gyűjtéséhez, és talán inkább megtartja az összeget.

Estére palacsinta vacsorát kaptak, és hamar ágyba zuhantak.
Mi pedig kiélvezzük a kiscsaládi létet, és nyakunkba vesszük a várost, mindenféle játszóterezés és hasonló gyerekközpontú programok könnyed mellőzésével. Szerencsére B-nek még elég, ha velünk van, bármit is csinálunk. Éljen a randi-time!

nyári szánkózás

...és aki a buliból kimaradt:

kosarazós sétadélután

Élvezzük a tavaszt, a napsütést, nagyokat sétálunk, bicajozunk.
A közeli focipályán pedig kosarazunk.