"Amikor ott ragadsz a hegyekben egy buszmegállóban, vagy egy vidéki úton, vagy ha totálkárosra törted az autódat, vagy ha a folyó kiöntött a medréből és keresztülhömpölygött a hálószobádon, ha nem akar elmúlni az a csúnya, makacs hasfájásod... a nővéred egyszerűen csak ott van veled."
(Pam Brown után szabadon)
Sokat vannak együtt, M ölelgeti, beszél hozzá, simogatja, dúdol neki, a fülébe susog, vigasztalja, fényképezi, körbepakolja a játékaival. Szereti.
Egyszer egy vele egykorú kislány (legyen xy) azt mondta neki - mert M bohóckodott - hogy 'Ha így viselkedsz, nem leszel jó anyuka!' Rettenetesen haragudtam a lányra, de főleg az anyukájára, aztán szomorúsággá szelídült bennem az érzés... micsoda rombolást végezhet egy kislányban ez a mondat, ez a következtetés. És micsoda hazugság ez. M elmesélte, sokat beszélgettünk akkor.
Aztán most, valamelyik nap, B-vel a kezében, mosolyogva rámnéz, és azt mondja: Anya, xy-nak nem volt igaza...
Hálás vagyok, hogy M itthon lehet velünk, és így van ideje rátalálni magában a leendő anyára, élvezni a babázást, felfedezni a testvérét.
Valahol azt olvastam, hogy a gyermekek a legkegyetlenebbek tudnak lenni egymashoz es en erthetetlenul alltam eme mondat elott. Csak ilyenkor jut eszembe. Tenyleg tudnak kegyetlenek lenni. M nagyon gondoskodonak tunik a leirasodbol.
VálaszTörlésNem tudom, h kegyetlen akart-e lenni xy kislány... valószínűleg ezt a mondatot ő is megkaphatta, talán hasonló viselkedésre, bolondozásra... ez az, ami elszomorító...
Törléscsodaszép kép, irigyelni való ez a szép testvérség. Megkönnyeztem ezt a szép bejegyzést!
VálaszTörlés