vizsga...

Ma elment vizsgázni M - nélkülem.

Apa vitte, én a lebetegedeett fiúkkal itthon maradtam.
Furcsa, de tanulságos (lesz). Például valahogy sokkal nyugodtabban telt az elindulás. Be kell látnom, h bármennyire igyekszem, mégiscsak én fűtöm a feszkót... Mondta M, h izgul, és meg is ölelgettük egymást, de no kiborulás.

Az utóbbi hónapokban nem tanultunk. M utálta, nem akarta, elege volt. Persze, jó idő, S is itthon, meg a vizsgafelleg a feje felett, kötelező de uncsi dolgokkal, mint pl. töltsük már még ki azt a pár oldalt a munkafüzetből, aminek már sok értelme nincs, de mégiscsak legyen má' kitöltve... Szóval, látványos szenvedések és részemről ingerült reakciók kerekedtek ebből, végül inkább hagytam. Év közben megtanultuk, amit kellett, érezhetem késznek magunkat. Meg hát az unschooling gondolata sem hagy nyugodni, és ilyen dilemmákkal hogyan is kényszerítsem vizsgatanulásra ezt a lányt...

Meglátjuk, mi lesz.

Erre az ünnepi reggelre kelve - amúgy - kibújt B első foga.


UPDATE:
Vizsga pipa.
M a kitűnőre sikeredett torna vizsgáról áradozott sokat, ahol túlteljesített minden elsős kívánalmat. Apa a maga lényegre törő módján nem traktált túl sok részlettel. M matekkel kezdett volna, de a legelején elsírta magát, így bemelegítésképp a technika és rajz hozott árut vették elő. Ez be is vált, megnyugodott, minden ment utána szépen. Írásból keverte a b és d betűket, ez nem újdonság, bár már úgy tűnt, helyreállt benne a dolog, de differenciálunk majd még. Környezetből a testrészek témánál a karok helyett mindenáron a felső végtag megnevezésnek kellett volna elhangzania, de nem sikerült kitalálnia, h ez a jó válasz. Ennyit tudok az ügyről.

És B-nek kibújt a második foga is.