Van nekünk egy jó kis társasjátékunk, Az érzelmek birodalma. Gyakorlatilag semmi másról nem szól, mint az érzelmi tudatosságról. Dobunk, lépünk, egy-egy sziklára érkezünk, mindegyiken különböző érzelmek nevei vannak feltüntetve. Harag, szomorúság, öröm, hála, undor, szégyen, csodálkozás... Eddig úgy játszottuk, h meséld el, mikor érezted azt az érzést utoljára. Alapszabályok: nem szólunk bele a másik mondandójába, végighallgatjuk, odafigyelünk, nem minősítjük. Eddig inkább M tudott részt venni úgy, ahogy "kell", de mostanra S is képessé vált felismerni, nevén nevezni az érzéseit. Pl. a csalódásra azt a példát hozta, amikor megkérdezte tőlem, megszereztem-e már neki a ninja ruhát, amit Karácsonyra kér, és én nemmel válaszoltam...
(A bábuk nem ennek a játéknak tartozékai.)
Használni lehet különböző kártyapaklikat is, eddig hanyagoltuk, most megpróbálkoztunk velük. Az egyiken arra vonatkoznak a kérdések, h hogyan érted meg a másik ember érzéseit, és azok rád miképp hatnak, a másik csomagban arra vezetnek a kérdések, h felismerd a motivációidat, és az érzéseid hasznát, a harmadik pakli a tested fizikai változásaira irányítja a figyelmet az érzelmek hatására.
Nagyon ajánlom, a gyerekek hihetetlenül élvezik, nekik annyi elég, h dobunk és lépünk, máris játék az egész. És olyan csodás megismerni őket ezen keresztül, meglátni, mik működnek bennük, kiváltságos dolog hallgatni, ahogy bevezetnek az érzéseik világába. És persze hasznos a felnőtteknek is - némi kis megállás, végiggondolás, kimondás...
Ja, és a sziklákon való felmászás után a végcél a Bizalom Vára! Na, útra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése