Élénken emlékszem arra a gyerekkori délutánra a szobámban, amikor először varázsolt el. És beleszerelmesedtem. Feküdtem az ágyon, a napfény csíkot húzott a szoba belsejébe, és szálltak, táncoltak az aranyló porszemek a szemem előtt. Akármeddig el tudtam volna nézni. Úgy éreztem, egy valódi csoda lett az enyém.
Valami abból, milyen gyönyörűséges is ez a világ...
A Műcsarnokba, Csáji Attila Fényút című kiállítására mentünk el, és emlékezetes élménnyel lettünk gazdagabbak! Áprilisig látható a tárlat, nagyon ajánlom!
Meglepetés volt az úticél, csak annyi segítséget adtam, h rákérdeztem a hét vezér neveire. Elsorolták hibátlanul, és S rá is vágta, h akkor a Hősök terére megyünk!
Egy kis ízelítő a mesés látványból:
"Az út folytatódik ott is, ahol most a horizontot sejtjük."
Fényfestés. B is lenyűgöződött. M és S tátott szájjal ámultak, aztán szaladtak, ugráltak, próbálták megfogni a fényt.
Kék, lila, pink és vörös fényfürdőben:
A kiállítás második felében Csáji Attila festményei láthatóak. Ugyanúgy szerepe van a fénynek, némelyik alkotás fölött egy apró fényforrás sínen csúszott lassan jobbra-balra, így mozgatva az árnyakat a kidomborodó vásznon. Az Üzenetek, jelrácsok megmozgatták M és S fantáziáját, teljes izgalomba jöttek, vajon milyen titkos üzeneteket hordozhatnak a művek. (Itthon alkotás is lett belőle, de azt majd később.)
Engem is lenyűgözött...
A Jelrácsok - "A kétely és a hit, a szabdság és a rend-igény gyermekei. (...) Egyszerre hordoznak végletes egyediséget, és univerzalitást. Egy-egy jelrács egységes struktúra, ugyanakkor individuális egységekre tagolódik. Mindegyik egység autonóm lény, autonóm jel, de kapcsolódik a környezetéhez - nem destruálja, de befolyásolja. "...az örökben ott a pillanat, s a mágikus és logikus tudat nem kettő, hanem egy."
"Az idő struktúrái foglalkoztatnak évtizedek óta. Az anyag konfliktusa az idővel. A víz koptatta uszadék fák, hajdani idők lényeinek geológiai lenyomatai, a korrózió, a mulandó anyag, mely sajátos ellentétként mégis képes az időtlenség sugallatára."
"A hullám, amely végigfodrozódik a homok felületén, és úgy simítja lágyan el, hogy az erők játéka örömévé válik a szemnek... végigfut rajta egy nyest, később ott tipeg egy apró madár, átkígyózik rajta - oldalazva egy sikló. És egy újabb hullám halkká, szinte suttogóvá teszi mindezt. Az anyag, az erőhatások, és az idő közös éneke ez."
A mélycsarnokban Szvet Tamás Fényidézés c. fényinstallációit elemlámpával nézhettük. (A sötét terembe való belépés előtt a teremnéni szigorúan nem adta oda a gyerekeknek az elemlámpákat, és el is mondta nekik, h csakis anyuka_apuka használhatja. Kérdem én, miért is? Természetesen a kezükbe nyomtam a fényforrást, akkora élmény volt nekik a felfedezés, hogy ők varázsolhatták elő a kivetülő fény_képeket! Rettenetesen bosszant, amikor nem nézik értelmes, jelen esetben elemlámpára vigyázni tudó és akaró lényeknek a gyerekeimet.)
Tükrök, fény, képek:
A múzeumi könyvesboltban két művészeti, és egy kalózos könyvvel lettünk gazdagabbak.
Köszönjük az élményt az alkotóknak! Megihlettek minket, mindjárt mutatom az elkészült saját műveket is, a következő posztban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése