Vágjunk bele. Tanulás. Három gyerek. Gyerünk.
Ma elkezdtük a komolyabb verziót.
Közös családi reggeli, aztán Apa bringára pattant, és el dolgozni. Mi is nekikészülődtünk a tanulásnak. A házimunkarendszer még működik, úgyhogy asztalleszedés megtörtént sikeresen. Mondtam S-nek, h mivel ő 5 és fél éves, más szabályok érvényesek rá - ahogy a délutáni alvás M-nek nem, de neki "kötelező"(legalábbis a 10 perc pihenés csukott szemmel, amennyi idő alatt általában elalszik, ha fáradt...) - szóval választhat, vagy játszik, vagy neki is adok feladatot, ez rajta áll. B-t a hátamra nyaláboltam, hamar el is aludt a mei-taiban.
Matekoztunk M-mel. A követelményt még nem kaptam meg, így aztán kezdtük azzal, ami amúgy is érdekelte: a törtek, részekre osztás.
Hamarosan S is becsatlakozott, ő a számokkal foglalkozott. De érezhetően mindketten maximális rájuk figyelést vártak volna tőlem. Nehezen várták ki, míg sorra kerülnek, kissé cincáltak jobbra-balra.
B időközben felébredt, először sikeresen visszaringattam a hátamon, aztán a második ébredésnél már letettem a földre, hadd mászkáljon. Persze nem volt boldog tőle, úgyhogy a kezemben tartottam, így készült el a tarhonya, meg a pörkölt. Ekkor M már az olvasással foglalkozott, hangosan hallgattuk mindannyian Tücsök Tóbiás kalandjait. Az olvasónapló elkezdésére már kibukott a feszültség, M kiborult, ha hibázott. Én meg türelmetlenné váltam, odakapott a tarhonya, B meg nyüstörgött a kezemben. S volt a legnyugodtabb, az asztal alatt playmobilozott.
Amikor higgadt és türelmes tudok maradni, akkor jól kezelem M kirohanásait, megoldási javaslatokat kínálok a hiba kijavítására, vagy ösztönzöm, h ő keressen megoldást, a dráma helyett. Ilyenkor azért ő is vissza tud találni a békébe. De érzem, h így, h többfelé kell figyelnem, ez nem kis erőfeszítésembe kerül.
Végül a legjobb megoldásnak az ebédelés látszott.
Utána lefekvés, mesehallgatás, S maradt pihenni, mi hármasban kijöttünk a gyerekszobából. M újra nekilátott az olvasónaplónak. Közben hazaért az iskolából a szomszéd kisfiú, befütyült az ablakon. M kiment, megbeszélték, h M is tanul még, ő is megírja a leckét, és utána mehet a játszás. Közben B-t csodával határos módon sikerült elaltatnom az ágyában. Kemény 20 percet aludt... M pedig megírta, megrajzolta az olvasónapló elejét. Én szaladgáltam S-hez, aki nem volt hajlandó nyugton maradni, meg közben szórakoztattam a magát ugyan ki nem pihenő, de visszaaludni nem tudó legkisebbet. És azért persze segítettem M-nek, ha igényelte. Elfáradtam, no. Minden délután jó volna egy kicsit világgá menni. Félórára...
Helyzetelemzés: M-nek szoknia kell, h megosztom a figyelmemet közte és a testvérei között. Kevésbé vehető rá önálló munkára, ha közben S-sel foglalkozom, mint ha csak ő egyedül tanul velem. Oda kell figyelnem arra is, h mi S szintje, h sikerélménye legyen. És magnéziumon kell élnem... :)
...Ti hogy csináljátok?
Ma elkezdtük a komolyabb verziót.
Közös családi reggeli, aztán Apa bringára pattant, és el dolgozni. Mi is nekikészülődtünk a tanulásnak. A házimunkarendszer még működik, úgyhogy asztalleszedés megtörtént sikeresen. Mondtam S-nek, h mivel ő 5 és fél éves, más szabályok érvényesek rá - ahogy a délutáni alvás M-nek nem, de neki "kötelező"(legalábbis a 10 perc pihenés csukott szemmel, amennyi idő alatt általában elalszik, ha fáradt...) - szóval választhat, vagy játszik, vagy neki is adok feladatot, ez rajta áll. B-t a hátamra nyaláboltam, hamar el is aludt a mei-taiban.
Matekoztunk M-mel. A követelményt még nem kaptam meg, így aztán kezdtük azzal, ami amúgy is érdekelte: a törtek, részekre osztás.
Hamarosan S is becsatlakozott, ő a számokkal foglalkozott. De érezhetően mindketten maximális rájuk figyelést vártak volna tőlem. Nehezen várták ki, míg sorra kerülnek, kissé cincáltak jobbra-balra.
B időközben felébredt, először sikeresen visszaringattam a hátamon, aztán a második ébredésnél már letettem a földre, hadd mászkáljon. Persze nem volt boldog tőle, úgyhogy a kezemben tartottam, így készült el a tarhonya, meg a pörkölt. Ekkor M már az olvasással foglalkozott, hangosan hallgattuk mindannyian Tücsök Tóbiás kalandjait. Az olvasónapló elkezdésére már kibukott a feszültség, M kiborult, ha hibázott. Én meg türelmetlenné váltam, odakapott a tarhonya, B meg nyüstörgött a kezemben. S volt a legnyugodtabb, az asztal alatt playmobilozott.
Amikor higgadt és türelmes tudok maradni, akkor jól kezelem M kirohanásait, megoldási javaslatokat kínálok a hiba kijavítására, vagy ösztönzöm, h ő keressen megoldást, a dráma helyett. Ilyenkor azért ő is vissza tud találni a békébe. De érzem, h így, h többfelé kell figyelnem, ez nem kis erőfeszítésembe kerül.
Végül a legjobb megoldásnak az ebédelés látszott.
Utána lefekvés, mesehallgatás, S maradt pihenni, mi hármasban kijöttünk a gyerekszobából. M újra nekilátott az olvasónaplónak. Közben hazaért az iskolából a szomszéd kisfiú, befütyült az ablakon. M kiment, megbeszélték, h M is tanul még, ő is megírja a leckét, és utána mehet a játszás. Közben B-t csodával határos módon sikerült elaltatnom az ágyában. Kemény 20 percet aludt... M pedig megírta, megrajzolta az olvasónapló elejét. Én szaladgáltam S-hez, aki nem volt hajlandó nyugton maradni, meg közben szórakoztattam a magát ugyan ki nem pihenő, de visszaaludni nem tudó legkisebbet. És azért persze segítettem M-nek, ha igényelte. Elfáradtam, no. Minden délután jó volna egy kicsit világgá menni. Félórára...
...Ti hogy csináljátok?
Közhely, hogy minden kezdet nehéz, de igaz. Olvasd csak el a tavalyi első otthontanulós napotokról szóló írásod! Nem volt túl rózsás a kezdet, de milyen jól is alakult!
VálaszTörlésEz most egy teljesen új helyzet, plussz 2 fő nem kevés. És a lényeg, nem az olvasónapló, hanem hogy mindenki jól érezze magát :)
Menni fog! (pláne ha felveszed szponzornak a MagneB6 gyártóját ;))
Igen, anno is az volt a gond, h együtt nem ment a kettővel... most meg vannak hárman... :D
TörlésNa jó, de az igaz, h lesz ez még jobb is! Muszáj.
Nálunk nem volt nagy konfliktus, de ugyanilyen dilemma, hogy hogyan kell a két iskolást koordinálni.... Ugyanígy nem bírják kivárni, ha az egyikkel foglalkozom, folyton belebeszélnek én meg egy idő után elvesztem a fonalat. Bevezettük a hangos óra-csendes órát, de persze a kicsi az nem teljesen érti, mi az a csendes óra... Sokkal strapásabb egyszerre több gyerekkel foglalkozni - kivéve persze a kézműveskedést. Sokat gondolkodom rajta, hogy lehetne az elsős és a harmadikos tananyagot valahogy szinkronba hozni, de eddig még nem jutottam semmire. Most először, mióta terhes vagyok megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy nem fogom kirázni a kisujjamból ezt a három gyerekes témát.... Kitartás, Timi, még van remény!
VálaszTörlésNa remélem előbb-utóbb olyasmiket írok majd, h lám, ÍGY működik! :D Mindenesetre biztosan megtaláljuk a lehető legjobb működését, működtetését az életnek háromgyerekesen is, hiszen ez a mi utunk... Nektek is, nekünk is... :)
TörlésEz a csendes óra hogy van, felváltva foglalkozol velük, az egyiknek van hangos órája olyankor, és a másikuknak önálló munkával csendes?
Teljesen együttérzek veletek, ugyanezeken megyünk át mi is...... Én is úgy érzem, az eleje mindig nehéz, aztán belerázõdunk, hogyan a legjobb mindenkinek.
VálaszTörlésKöszi a bíztatást! :)
Törlés