a mi utunk
2024. május 16., csütörtök
Tamariki School - a demokratikus iskola
2023. november 2., csütörtök
felelősség
Amióta Anya lettem, az életem fontos célt kapott, felelősséggel terhelődött, olyanná vált, amit elképzelni előre nem lehet. A tudatosság, a tetteim és döntéseim elemezgetése, mérlegre tevése azelőtt nem volt ennyire súlyos. Mindig is elemezgettem, de a gyerekek óta megérkeztem a "lét elviselhetetlen könnyűsége" helyett annak elviselhetetlen komoly súlyának érzékelésébe.
Személyiségem összeomlásának és ezzel együtt fejlődésének és igazi gyógyulásának kezdete is a gyerekeimnek köszönhető. Minden döntésemben ott vannak. (Majdnem) minden könnyem, örömem az övék.
(A fenti sorokat 2 évvel ezelőtt írtam.) (Most folytatom. Ugyanott?)
A felelősséget tisztán érzékelni, annak határait kitapintani - ez életem egy kiemelt feladatának bizonyul. Amikor az egész családra vonatkozó nagy döntéseket meghozzuk, annak súlya van. Például a külföldre költözés egy eléggé mindent felborító változás.
Érzékeny pontom a felelősségre vonás. Ha valami éppen nem könnyű, nem a tervek/elképzelések szerint alakul, ki a hibás? Persze, hogy az, aki azt akarta, hogy az legyen, ami most van. Aki miatt külföldre költöztünk. Én tehetek róla? Összeomlást okozok a gyerekeimnek?
Hozott terhem a bűntudat, az önmarcangolás, és ezzel együtt jár a "jól kell csinálni" tudata. Jól. Kell. Csinálni kell. Jól kell csinálni. Ha kiborulok, azt is jól akarom csinálni. Megfelelő érzelmi viselkedéssel. Folyton vizsgálom és bírálom magam.
A társfüggő viselkedés egyik jellemzője, hogy átveszi a felelősséget a szerfüggőtől.
Bizalom a másik erejében, abban, hogy meg tudja tartani önmagát. Ez mélységesen sérült, amikor gyerekként egy nem megbízható felnőttre vagy rábízva. Amikor neked kell megtartanod nem csak önmagad, de valahol őt is.
Külföldre költöztünk. Mindannyian megtanulhatunk angolul anyanyelvi szinten. Európától távol vagyunk, a nagyobb biztonság érzetében (illúziójában?). Egy demokratikus országban. Illúzió, vagy valóság, hogy ez egy jó döntés?
Nehéz, senki nem hitte, hogy nem lesz az. De amikor benne vagy, akkor azért húsba vág.
Akkor tudok vigasztalni, támogatni, bátorítani, ha nem érzem magam vádolva.
Ez nem csak azon múlik, hogy vádolnak-e, hanem azon is, hogy én vádolom-e magam. Vádolható vagyok-e.
ELMÚLIK. Minden. A nehéz is. A jó is. Segít átvészelni. Segít élvezni.
2022. április 4., hétfő
7 hónapja külföldön
Eltelt már több, mint 7 hónap, és mi egy kis szigeten élünk. Berendezkedtünk, aztán egyszer el is költöztünk, tengerben fürödtünk, kórházat megjártuk, helyi személyi igazolványt kaptunk és iskolába írattuk a gyerekeket, barátságokat kötöttünk magyarokkal és külföldiekkel, ünnepeltünk szülinapokat, itt ért minket a Karácsony. Közben dúlt a Covid járvány, mi is átestünk rajta. És háború tört ki otthon, a szomszédban. Tegnap pedig Magyarország választott.
2021. augusztus 21., szombat
költözés 2. - Útra keltünk
Hát, elindultunk.
Fejenként egy, vagyis 6 db nagy, 20 kilós bőröndünk volt, és még 11 db kézipoggyászként a gépre vihető kisebb táska. Egy nagycsalád cucca egy évre.
Távcsővel a közeli, gyönyörű felhők még közelibbek és még gyönyörűbbek.
2021. július 24., szombat
Félj... bátran?
El fogunk utazni, külföldre, hosszú időre.
Akkor hát. Nézzünk szembe a félelmekkel!
Mert lenniük kell, hiszen egyszer csak robbanok, kiabálás és őrület feszít szét. Amúgy meg lebegek az életemben. Olyan ködben, ami távol tart az eseményektől, egy jóleső, kontúrtalan homályban.
Amióta Budapesten, a szülővárosomban abban a kerületben, ahol felnőttem, úgy vesztette életét egy, a családjával az utcán sétáló édesanya, hogy az ablakon kiugró, a saját életének véget vetni szándékozó férfi zuhant rá, azóta még inkább tudom, hogy van Sorsunk. Ami nem kerülhető el. Mint az időutazós filmek, ahol a főhős pont azzal teljesíti be a jövőjét, hogy megpróbálja elkerülni azt.
Annyi, de annyi félelem tud kerülgetni, körbefonnak, míg én igyekszem úgy járni-kelni az életemben, mintha nem fojtogató kezek nyomnák ki éppen a szuszt belőlem.
Félek a haláltól. Bármelyikőnk halálától. Balesettől, ami végzetes bajt hoz. A kiszolgáltatottságtól, amikor nem tudjuk megoldani a helyzetet saját (mondjuk nyelvi) hiányosságaink miatt. A lelki válságtól, amibe sodródhatunk. A betegségektől, A Betegségtől. A döntésektől, amik később rossznak bizonyulnak.
Hát, így.
2021. július 20., kedd
megérkezés 1.
Átköltöztünk, a nyaraló felavatása egy jókora párnacsatával megtörtént.
költözés 1.
A Nagy Költözések idejét éljük.
A pakolás mindig fárasztó és felfrissítő egyszerre. Megint csomó-csomó dologtól megszabadultunk, és megint ráeszméltem, hogy mennyire kevés valójában az elég.
A búcsúzás, belevágni valami újba, ami ismeretlen - nehéz és izgalmas egyszerre.
Készítettünk félelem kitűzést, beszélgettünk az itthagyás gyászáról, az elengedés fájdalmáról. És próbálunk előrenézni, tervezni, beleélni, örömet keresni a cél felé fordulva. Felfoghatatlan még, az utazás valóságba érkezése talán a repülőgépen ér majd utol minket...